Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1970.
3–4. szám - Közlemények - Váradi Sternberg János és Vaszócsik Vera: Petőfi Sándor költészetének első orosz tolmácsolója, Mihail Mihajlov és a magyarok
A Karamazov testvérek — egyetlen, szimbolikussá fokozott „történet" (apagyilkosság) és egyetlen írói eszme (isten léte vagy nem-léte) művészi objektiválódása néhány — egyetemes típusként középpontba állított — hős tudatának egyidejű mozgásában (amelyek ugyanazon „karamazovi" lényeg különböző transzformációi), miközben a több síkon kibomló világképet és centrális írói eszmét, elágazásait a hősök találkozásai, dialógusai, vitái (mintegy a mozgó „görbe tükrök" vetületeinek metszéspontjai) szervezik hatalmas egységgé. * Dosztojevszkij művészi nagysága abban van, hogy a legelsők között (Tolsztojt egy évtizeddel megelőzve) megérezte, megértette kora „átmenetiségét", annak minden következményét, s egyrészt „a népi talajtól elszakadt értelmiségi", „a külföldi orosz", az „odúlakó" típusában, a „véletlen család" tagjában rátalált azon társadalmi-emberi közeg művészi ekvivalensére,55 amely legintenzívebben éli-szenvedi át ezt a kort, másrészt vele párhuzamosan egyre nagyobb tudatossággal alakította ki a választott életanyag és írói cél művészi realizációjához leginkább megfelelő formát, művészi struktúrát. Műve így lehetett és lett az orosz formációváltás „káoszának", az 1848 — 49 utáni új világállapot egyik nagy — napjainkig ható és kisugárzó — művészi objektivációja. Szellemi küzdelme a plebejus humanizmus világtörténeti drámájának egyik korszakjelző manifesztációja. E küzdelem s az 1860-as évek intellektuális elmélyedése folyamán kikristályosodott művészi világképe (drámai természetű korfelfogása, történelem- és személyiség-koncepciója) alapján vált lehetővé, hogy egyetemes szemlélettel figyelje, elemezze, egyetemes mértékkel minősítse kora legfontosabb életjelenségeit, azok emberi következményeit, s el nem évülő művészi erővel tárja fel „az emberi lélek minden mélységét".56 a személyiség szociális, pszichikai, morális és intellektuális momentumainak bonyolult dialektikáját, az ösztönös és tudatos, az érzelem és eszme, a társiasság és magányosság ambivalenciáját, állandó egymásba játszását, végső soron világ és személyiség, egyén és közösség új, differenciáltan ellentmondásos egységét. Mivel mindezt az emberi személyiség gyakorlati és elméleti eltárgyiasítása elleni szenvedélyes tiltakozás felől adta, válhatott a világirodalom legnagyobb intellektuális regényköltőjévé, kora — sok vonatkozásban korunk — törekvéseit és ideáljait örökérvényűen kifejező „történetíróvá", a szubjektív és objektív kiúttalansággal birkózó személyiség belső küzdelmének egyik nagy megörökítőjévé, az újkor grandiózus küzdelmének, mind a feudális patriarchalitáson, mind a polgári-kispolgári anarchikus individualizmuson túli emberi életért vívott küzdelem nagy harcosává. Példaképpé és ihletővé. Petőfi Sándor költészetének első orosz tolmácsolója, Mihail Mihajlov és a magyarok VÁRADI STERNBERG JÁNOS és VASZÓCSIK VERA (Ungvár) Az oroszországi viszonyokat jól ismerő Zichy Mihály egyik, Petőfi orosz fordításairól tudakozó ismerősének a következőket válaszolta 1876-ban: „Petőfi orosz fordítására vonatkozóan érdeklődtem, s egy pétervári barátomnak megbízásokat adtam, amelyeknek majdnem az lett az eredménye, hogy ennek a barátomnak a Szibériába való sétautazást szerzem meg. Mikhajlov neve azon nevek közé tartozik, amelyeket, ha valaki Oroszországban nyugodtan akar élni, már a határon el kell felejtenie. Mikhajlov műveit tehát Oroszországon kívüli tájakon kell keresni." " Dosztojevszkij legtöbb központi hőse nem véletlenül, a világirodalomban az egyik — ókortól napjainkig — legnépesebb hőstípushoz, a Janus-arcú pica го-figurákhoz kapcsolódik, hiszen egy egész társadalmi formáció totális átvilágításához konzekvens művészi tagadásához mindig is a (legtöbbször a legmélyebbre jutott)mindent kipróbáló és alkalmazkodva is állandóan ,,kívülálló", ,,a határokat átlépő", legtöbbször tagadó magatartás-formájú szociális médium sorsa és tudata volt a legalkalmasabb. 5" Биография, письма и заметки из записной книжки Ф. М. Достоевского. Спб. 1883. 373. Berkovits Ilona: Zichy Mihály. Bp. 1964. 116. Meg kell jegyeznünk, hogy az alapos művészettörténeti szakismerettel megírt munkában vitatható megállapításokat találhatunk Zichy Mihály haladó nézeteire vonatkozólag. Az idézett levéltöredék alapján a szerző úgy véli, hogy „Zichy minden bizonnyal olvasta Mihajlov forradalmi költészetét, sőt, lehet, hogy személyesen is ismerte. Zichy levelében a rá vonatkozó óvatosan, de észrevehetően melegséggel írott szavak emellett szólnak." — Berkovits Ilona , 1. m. uo. Már Dolmányos István is a szerző egy előbbi munkája kapcsán jogosan vonta kétségbe Csernisevszkij hatását a magyar festőművészre. (Dolmányos István: Költők barátságától népek testvériségéig. Bp. 1959. 57.) Hasonlóképpen nem tartjuk valószínűnek a Csernisevszkij harcostársa , Mihajlov személyes kapcsolatait Zichy Mihállyal.