Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.

1–2. szám - Közlemények - Székely Arthur: Tótfalusy Kis Miklós két levele a grúz nyomdabetűk ügyében

Tótfalusi Kis Miklós két levele a grúz nyomdabetűk ügyében SZÉKELY ARTÚR Tótfalusi Kis Miklós világhíre címmel jelent meg a Filológiai Közlöny 1968/3 — 4. számában Tolnai Gábor írása. Ebben Tótfalusinak a grúz betűk készítésével kapcsolatos két, eredetileg latin nyelvű levelét közli. E sorok írója már korábban ismertette a Magyar Grafika 1965. évi 5. számában Újabb adatok Misztótfalusi Kis Miklós grúz betűiről és ezeknek sorsáról című cikkében Tótfalusi szóban forgó két levelét­ és magyar fordításukat is. Összevetve a két fordítást, úgy tűnik, hogy Tolnai Gábor professzoré és a sajátom között tartalmilag nincs eltérés. Hogy megfogalmazásuk eltér egymástól, az főképpen abból eredhet, hogy Tolnai Gáborét valószínűleg közvetlenül latinból fordították, amit pedig én közöltem a Magyar Grafikában, azt először oroszra fordí­tották. Ezt az orosz fordítást grúziai levelezésem során kaptam G. Hucisvilitől, a Tbilisziben székelő grúz köztársasági sajtóbizottság munkatársától. (A szovjet sajtóbizottságok az ottani kiadói és nyomdai ügyek legfelsőbb irányító szervei.) Megemlítem­, hogy nemcsak a két Tótfalusi-levél magyar fordítását közöltem­ első­ként, hanem ezenkívül a nyomdász szakszervezet kiadásában megjelenő „Magyar Gra­fika és Papíripar Évkönyvé"-nek 1969. évi kötetében Tótfalusi Kis Miklós két levele fakszi­milében című cikkemben reprodukáltam a latin nyelvű leveleket, amelyeknek fotókópiáit a Széchényi Könyvtár nemzetközi osztályának segítségével sikerült megkapnom Svédországból. Tótfalusi Kis Miklós mind a két levelet J. Sparnenfeld svéd diplomatához intézte, aki oroszországi tartózkodása idején (1684 és 1867 között) szorosabb kapcsolatban állt Arcsil grúz királlyal. Az akkor orosz emigrációban élő királynak Sparnenfeld segítséget nyújtott ahhoz, hogy Oroszországban létesítendő nyomdáját grúz betűkkel felszerelhessék. Tolnai Gábor cikkében megemlíti, hogy ,,Országh László elsőként közölte és elemezte a Sparnenfeld-féle dokumentumokat". Ez kétségkívül helyes megállapítás. A Magyar Könyvszemle 1958. évfolyamában megjelent Misztótfalusi Kis Miklós és az első magyar könyv Amerikáról című tanulmányában a többi között kitér Tótfalusi grúz betűinek történetére azzal kapcsolatban, hogy a Nordisk Tidskrift för Bok­­odh Bibliotekvasen (NTBB) című svéd könyvészeti folyóirat 1935. évfolya­mában C. Björkbom bibliográfus Henrik III Keysers georkiske Stilprov (Henrik III. Keysers grúz betűmintái) címmel foglalkozott a grúz nyomdászattal és Tótfalusi Kis Miklós grúz betűivel. C. Björkbomnak, a kiváló svéd bibliográfusnak a tanulmánya 1935-ben jelent meg, viszont Országh Lászlóé, amely a svéd munkán alapul, csak 1958-ban, és nem úgy tárgyalja a kérdést, ahogy jelentősége megkívánná. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi szakirodalomban e tekintetben alaposabb, mélyrehatóbb munkát végeztek. Nyilvánvaló, hogy bibliográfusaink eléggé késlekedtek, mert hiszen a svéd tanulmány és annak rövid hazai ismertetése között csaknem negyed évszázadnak kellett eltelnie. Mint főképpen szakmai kérdésekkel foglalkozó tollforgató nyomdász nem voltam olvasója a Magyar Tudományos Akadémia kiadványainak, és így nem is szereztem megjele­nésekor tudomást Országh László professzornak Misztótfalusi Kis Miklós és az első magyar könyv Amerikáról című tanulmányáról. Viszont figyelemmel kísérem a külföldi nyomdászati folyóiratokat, és így keltette fel figyelmemet G. I. Hucisvili (Tbiliszi) cikke, amely a szovjet nyomdaipari szakfolyóirat, a Poligraficseszkoje Proizvodsztvo 1964. évi márciusi számában jelent meg Knyigopecsatanie v Gruzij (A grúz könyvnyomtatás) címmel. A cikk részletes történelmi visszapillantásában egy szóval sem említette Tótfalusi Kis Miklóst. Nyomban arra gondoltam, jó volna egyenesen Grúziából szerzett információk alapján jobban megismerni és tisztázni Tótfalusi grúz betűinek történetét. Hucisvilivel folytatott hosszabb levelezésem eredményeképpen írtam meg a grúz betűkről szóló cikkemet, és a megkapott orosz szöveg alapján fordítottam magyarra Tótfalusi két latin nyelvű levelét. Ez a levelezés szolgált számomra támpontként ahhoz, hogy Svéd­országból, a svéd királyi könyvtárból megkaphassam az 1935-ben Stockholmban megjelent tanulmányt. Ennek felhasználásával azután a Magyar Grafika-beli cikkemben még Tótfalusi grúz betűinek reprodukcióját is közölhettem. (Akkor még nem tudtam, hogy a Széchényi Könyvtár is őrzi Björkhom tanulmányát.) Úgy vélem, nem lesz érdektelen, ha néhány szemelvényt idézek G. Hucisvili leveléből, amelyet Tótfalusiról küldött tájékoztatásomra válaszképpen írt: „Most Kis Miklósról. Őt Nikolausz Kissz néven ismerik Grúziában. Első ízben H. Sarasidze említi meg az Állami Közkönyvtár Közleményeiben (III. kötet, 1937) megjelent Grúz nyomdabetlik Amszterdamban című tanulmányában.

Next