Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.
1–2. szám - Közlemények - Koltay-Kastner Jenő: A legújabb Vico-kutatás útjai születésének harmadik centenáriumán (1968)
alapult a nyelv vizsgálata az antikvitástól a maga idejéig. Felfedezte a költői működést, melynek igen jelentős és primer szerepe van a nyelv létrejöttében és fenomenológiai elsőbbsége miatt fejlődési időrendben első helyre állítandó."56 * Az Accademia dei Lincei ünnepi Vico-ankétjának befejező előadásai a vicói Új tudomány eredetiségének kifejtésével annak okait keresik, hogy miért kellett. Vico születésének háromszázadik évfordulójára várni tanítása teljes értékének felfedezésére. Giorgio Tagliacozzo ennek magyarázatát abban látja, hogy Vico halála óta világszerte most alakult csak ki olyan művelődési légkör, mely megértette, hogy Vico „nem a felidézendő múlté, hanem a tanulmányozandó jelené és az előkészítendő jövőé".57 Othmar Anderle salzburgi professzor ugyanott 58 minden elődjénél világosabban határozza meg, miben áll a vicói Új tudomány összhangja a mai művelődési klímával. Fő újsága — mondja —, hogy egy olyan korban, mikor a „nemzetekben való gondolkodás volt a történeti gondolkodás gerince, a kultúrák kategóriájának új értelmezését adta: „Das Denken in Kulturen". Megértette, hogy a „modern világ" nem valami önmagában álló, elszigetelt egyedülvalóság, hanem ugyanolyan jelenség, mint az egyiptomi, indiai, kelet-ázsiai, antik görög és római műveltség volt, és megteremtette a kultúrák morfológiáját, összehasonlító tudományát. Voltaire előtt tudatosan szakított a történetnek politikai történetként való felfogásával, és olyan kultúrtörténet hirdetőjévé lett, mely a társadalom minden megnyilvánulási formájának (nyelv, költészet, vallás, jog stb.) kutatását magában foglalja. Ezt kiegészíthetjük P. Piovani ama vélekedésével, hogy a jövő tőle a humanista tudományok szintézisére meríthetne ihletet: „Le scienze umane mnschebbero definitivamente a fondare la loro autonomia, se sapessero risalire alla Scienza Nuova come a loro caratteristica fondazione."59 J. Chaix-Ruy ennek vicói módját is igyekszik meghatározni: „Fhistorisme est la prise de conscience de la relativité de nos apparitions".60 * Vico születésének háromszáz éves évfordulója előkészületei és utóhangja, a crocei idealizmustól való végleges elszakadással olyan módszerbeli változást teremtett, melynek fő jellemvonásai: Vico gondolatának dinamikus fejlődésében és a maga egészében, legapróbb részletekig menő vizsgálata; annak belehelyezése az egykorú Nápoly politikai és művelődési környezetébe, valamint az európai filozófia és kulturális áramlatok váltakozó folyásába. Az eddigi kutatás sok igen fontos új eredmény mellett felmérte az eddigi mulasztásokat, tévutakat, hiányokat, és a marxizmus által döntően követelt történeti módszert juttatta diadalra. Werner Stark, V. szociológiája; Edmund Leach, Vico és lévi Stauss az emberisg eredetről; H. Stuart Hughes, V. a mai társadalomelmletes társadalomtörténet tükrében; Elio Gianturco, V. fontos szerepe a jogi gondolkodás törénetében; Giorgio Tagliacozzo, Gazdasági vichizmus: Vico, Galiani, Croce, a gazdasági liberalizmus. 56 A nyelvkérdésről a centenárium alkalmával 1. még L. Rosiello: Le teorie linguistiche di Vico e Condillac. Forum Italicum, 386 393. Valerio Verra: Del linguaggio e senso della storia in Gb. Vico e J. G. Herder. Quaderni Contemporanei 185 — 204. 57 Bővebben kifejtette az általa szervezett baltimori Vico-szimpozion záróelőadásában (The John Hopkins press, 1969). Ezt a 636 oldalas kötetet csak nagy késéssel sikerült megkapnom. A benne foglalt tanulmányok a következők: I. Összehasonló történeti tanulmányok: Enrico De Mas, Vico négy szerzője; Glauco Cambon, V. és Dante; Sentino Caramella, Vico, Tacitus és a Ragion di Stato; Ernesto Grassi, Kritikai vagy topikus filozófia; Girolamo Cotroneo, A Scienza Nuova reneszánsz forrásai, Jean Bodin "Methodus"-a; Dario Fauci, V. és Grotius; Yvon Belaval, V. és az Anticartesianismus; Georges A. Wells, V. és Herder; Pietro Piovani, V. Hegel nélkül; Elisabeth Sewell, Bacon, Vico és a költői módszer; Eugène Kamenka, V. és a Marxizmus. II. Vico hatása a nyugati gondolkodásra és irodalmakra Enrico De Mas, V. és az olasz gondolkodás; Alain Pons, V. és a francia gondolkodás; Ramon Cenal, V. és a XIX. sz.-i spanyol gondolat; George L. Kline, V. is a forradalom előtti Oroszország; René Wellek, V. XIX. sz.-i hatása Angliában és Skóciában; George Walley, Coleridge és V.; A. Walton Litz, V. és Joyce. III. Vico és a mai szociális és humanista gondolkodás David Ridney, V. és a Mítosz új tudománya; Tullio de Mauro, Vico, a retorikától a nyelvészeti hisztorizmusig; IV. Vico és a modern filozófia, pedagógia, esztétika Isaiah Berlin, Hozzászólás V. ismereteiméleti felfogásához; Hayden V. White, Mi él és mi halott Croce V.kritikájában; Nicola Badaloni, Eszméyism és faktualitás V. gondolatában; Max H. Fisch, V. és a pragmatizmus; Antonio Corsano, V. és a matematika; H. A Hodges, V. és Dielthey; H. P. Rickman, V. és Dielthey társadalomtudományi metodikája; Enzo Paci, V. és Cassirer; Stuard Hampshire, V. és a mai filozófia; Jemes M. Eddie, V. és az egzisztencialista filozófia; Enzo Paci, V. strukturalizmusa is a tudományok fenomenológiai enciklopédiája; A. William Salomonn, Pluralizmus és egyetemesség V. „Scienza nuova"-jában; H. Franchini, V. történeti metodológiája s a filozófia jövője; Maria Goretti, V. Pedagógiája mai szemmel; Gillo Dorres, Milosz és metafora Viconál és a mai esztikában ; Herbert Read, V. és a költészet eredetének elmélete. Othmar F. Anderle: Gb. Vico und die neue Wissenschaft von den Kulturen. Lincei, 411 -423. 59 P. Piovani: Esemplarità di Vico, Quaderni Contemporanei 205 — 219; Archivio di Filosofia, i. sz. 94 — 95. La fortune de Vico. Uo 1968, 123 — 152. (a kiemelés tőlem) — L. még A. De Gennaro (Los Angeles) bevezető tanulmányát a Forum Italicum Vico-számában. The relevance of Vico' s thought in the trecentenary of his Birth. Az, hogy az Instituto Universitario di Salerno Vico-kötetét a „Quaderni contemporanei" sorozatában adta ki, már maga is állásfoglalást jelent.