Filológiai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1972.
1–2. szám - Tanulmányok - Király Gyula: Dosztojevszkij és az orosz irodalom
TANULMÁNYOK Dosztojevszkij és az orosz irodalom KIRÁLY GYULA Erkölcsrajz vagy regény Miért kezd Dosztojevszkij regénnyel ? A kérdésre adott felelet korai művei esztétikai értékeire és igazi mondanivalójára világít rá. Dosztojevszkij mindenekelőtt igen közel áll azokhoz a XIX. sz. 30—40-es éveire jellemző gondolkodókhoz, akik a nemesi-rendi társadalom alapjainak megváltoztatására, illetve felszámolására szövetkeznek Európaszerte. Nem csoda, ha mint olyan író, aki éppen ebben a korban, a regény és a realizmus elterjedése idején lép fel, csupa olyan primer impulzust kap az európai és hazai irodalomból is, ami a regényes epika időszerűségének igenléséhez vezeti el. A gogoli művek „gyengéit" az író kortársai már a Válogatott levelek barátaimhoz előtt észlelik. Ezek a felismerések erősen különböznek egymástól; Dosztojevszkij is sajátosan értelmezi őket. Mint írásra kész fiatal, egyszerre lelkesedik Schillerért, Shakespeare-ért, V. Hugóért, valamint E. Sue és Balzac, Molière, Racine, Puskin és Lermontov alkotásaiért. Nem is beszélve Gogol Pétervári elbeszéléseiről. Az irányzatok, az ő számára nem a kortárs történelmi élményét jelentik, hanem az induló író választási lehetőségét az objektív és szubjektív műfajok, illetve objektiválódni képes és a szubjektívracionális, szubjektív-romantikus ábrázolás között. Ezáltal lehetősége nyílik Dosztojevszkijnek arra, hogy még egy áttételt, belső formát is kiképezhessen a valóságelemzés objektív eszközei mellé, növelvén a regény belső epikus lehetőségeit. Ebben az értelemben összegzi a maga számára Sidlovszkijjal való barátsága tanulságait, amikor elítéli a szubjektív életvitelt. Ebben a szellemben sürgeti bátyját is a realitások szigorúbb figyelembevételére. Ez diktálja Balzacról és Shakespeare-ről írt leveleinek újabb szellemét, felfogását, és ez vezeti el a Balzac-fordításhoz is. Nem „szentimentális" vagy „patriarchális" nézetei miatt váltja majd Balzac Eugénie Grandet c. regényének fordítása közben a száraz francia szöveget „érzelmesbe", ahogy ezt a fiatalkori művek bírálói gondolják. A kisember oroszországi karaktere miatt teszi ezt; a 40-es évek orosz polgára ugyanis a csinovnyik. Ugyanerről a tőről fakad az az észrevétel is, hogy Gogol kisember-csinovnyik szemléletében sok a patriarchális-szentimentális humanizmus, a „szerencsétlenebb testvér"-szemlélet. Ez vezeti ahhoz a gondolathoz, hogy a puskini műben több az objektív, regényszerű elem, mint a gogoliban. Ironikusan igenelteti majd Puskin Yarinjét Makar Alekszejeviccsel, hiszen — Puskin a 40-es évek íróinak véleménye szerint — szintén illúziókat ébreszt kisember ábrázolásával, így véli Dosztojevszkij is, a 40-es évek legjellemzőbb, legtipikusabb antiromantikusa. Filológiai Közlöny х</элЗ г./