Filológiai Közlöny – XX. évfolyam – 1974.

1–2. szám - Tanulmányok - Herczeg Gyula: Petrarca mondatszerkezetei

TANULMÁNYOK Petrarca mondatszerkezetei A hatszáz éve elhunyt költő tiszteletére HERCZEG GYULA 1. Nem kevés történt az utóbbi negyedszázadban, hogy a régi olasz próza mondattanához közel kerüljünk. Amikor Carducci munkatervet javasolt közel száz évvel ezelőtt kedves tanítványának, Severino Ferrarinak, aki 1881 telén az akkor kissé félreeső Maceratában remetéskedett, mint szakközép­iskolai oktató és felhívta figyelmét egy XVIII. századi latin értekezésre, amely a latin mondattant és mondatfűzést tárgyalja, még így kiált fel: periodo italiano non c'è libri". Valóban a modern kutatás talán G. Lisio sokat idézett, Uarte del periodo nelle opere volgari di Dante (1902.) című művével kezdődött el századunk hajnalán, hogy utolsó évtizedeiben már Schiaffini, Folena, Skerli, Nencioni, Maria Corti, Nilsson-Ehle, Ghinassi, Pozzi, Serge, Rice Mortara, Schmitt Jensen, Ulleland, Savic, Alisova, Dardano és mások is a mondatszerkezeteket vizsgáló monográfiák jelentékeny számával segítse a kutatókat. Petrarca egyelőre kevéssé ihlette meg a mondattan és mondatstilisztika nemzetközi szakembereit, pedig ami a metrikai kutatást illeti, nem mondhat­juk, hogy elhanyagolták volna. Elég utalni A. Sesini alapvető munkájára: Vendecasillaro, struttura e peculiarità. Convivium, XI, 1939, 545 — 570 (a szerző minden példáját Petrarca Daloskönyvéből veszi), vagy M. Serrettának egy évvel korábbi, ismert monográ­fiájára: Endecasillari crescenti nella poesia italiana delle origini e nel Canzoniere del Petrarca Milano, 1938., a Sacro Cuore kat. egyetem kiadványai, IV, XXIX. kötet), ill. egy korábbi francia cikkre, Th. Labande-Jeanroy: La technique de la chanson chez Pétrarque (Párizs, 1928., a Pétrarque: Mélanges de litt. et d'hist. című kötetben). Nem közömbös pedig, milyen mondattípust használ a költő, vajon az egyszerű mondatok vagy az összetett mondatok vannak-e túlsúlyban, és ha az utóbbiak, milyen jellegű az összetétel : alárendelő, ill. mellérendelő-e. Vizsgálni kell a kötőszók fajait és gyakoriságát is, mert az olasz mondattan története szempontjából a XIV. század jelentékeny gazdagodást mutat fel a korábbi százötven, kétszáz évhez képest (a gazdagodás azután a XVI. században fog még szélesebb méreteket ölteni). A verstan szakembereinél ezek a kérdések még olyankor sem merülnek fel, amikor pl. a strófákat vizsgálják, mondjuk, a Petrarcánál olyan jelentős canzonét. Azt kétségtelen megmutatják (Dante nyomán, aki a De vulgari eloquentia második könyvében már megadta a canzone szerkezeti felépítését), hogy a canzone két alapvető részből áll, a fronté, sirma (vagy coda) részből; az előbbi felépítése két láb, amely mindegyik három, négy sorból tevődik össze. A sirma is két azonos sorszámú és gyakran azonos vagy hasonló rímképletű voltára tagozódik. A két főrészt a diesi vagy chiave, tehát a kulcssor kapcsolja össze, ez többnyire az őt megelőző

Next