Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.
1. szám - Tanulmányok - Halász Katalin: Éjszakai szállás és vendéglátás Chrétien de Troyes regényeiben
TANULMÁNYOK Éjszakai szállás és vendéglátás Chrétien de Troyes regényeiben HALÁSZ KATALIN Utazás és kaland. Az éjszakai szállás és vendéglátás mint visszatérő motívum A jelen dolgozatban Chrétien de Troyes három regényét (Erec et Enide, Le Grevalier de la Charrette vagy Lancelot, Le Chevalier au Lion vagy Yvaint ) vettem alapul egy gyakran ismétlődő motívum vizsgálatához. Köztudott, hogy Chrétien de Troyes munkásságának legjavát egy fiktív helyszín (Arthur király udvara) és bizonyos szereplők (Arthur, Guenierre, Reu, Gauvain) állandó visszatérése fogja össze és teszi — mutatis mutandis - a XII. század Emberi Színjátékává. A három regény mindegyike az Arthurmondakörhöz kapcsolódik, mindhárom befejezett, hiteles Chrétien-mű.3 Egyik, a regény- Chrétien de Troyes regényeinek az alábbi kiadásait használtam: Erec et Enide, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1973. - Le Chevalier de la Charrette, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1972. - Le Chevalier au Lion, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1960. 2 Néhány megjegyzést kívánok tenni az elemzésből kimaradt regényekről. Az arthuri fikció által összefogott egészbe nem teljesen illik bele CHRÉTIEN második regénye, a Clignes. [ALEXANDRE MICHA kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1957.]. Nem mintha kevésbé reprezentálná CHRÉTIEN gondolatvilágát, alkotóművészetét, de a bennünket foglalkoztató motívum nem játszik szerepet benne. A motívum hiánya azzal magyarázható, hogy a Cligees — mivel nem tartozik a kifejezetten arthuri regények sorába - mis regénytípust képvisel, a szerzőt foglalkoztató problémák más szerkesztési elvek követését írták elő. A Guillaume d Angleterre (WENDELIN FOERSTER kiadása, Halle, 1911) szerzősége még ma is erősen vitatott, s valószínűleg az is marad. Megnyugtató érveket mind ez ideig nem sikerült a kutatásnak felsorakoztatni CHRÉTIEN szerzősége mellett. A mű stilisztikai, tartalmi vizsgálata pedig inkább arra indítja CHRÉTIEN többi regényének ismerőjét, hogy tagadja CHRÉTIEN „apaságát". Okát kell adnom annak is, hogy miért zártam ki a Percevalt [Le Roman de Perceval ou Le Conte du Graal, WILLIAM ROACH kiadása (Textes Littéraires Français, Genève-Paris, 1959] jelen vizsgálódásaimból. Mint tudjuk, CHRÉTIEN meghalt utolsó regényének befejezése előtt, így ez a műve nem teljes, s nemcsak azért, mert az utolsó rész hiányzik, hanem azért is, mert a megírt részen belül több helyen érezhető, hogy a szerzőnek már nem volt alkalma még egyszer átnézni a regényt. CHRÉTIEN többi regényének szerkezetéhez viszonyítva a Perceval bizonyos inkoherenciát, némi aránytalanságot mutat. De a Graal regénye mindennek ellenére, befejezetlenül is nemcsak a XII. század, hanem az egész középkori irodalom egyik csúcsát jelenti. A regény csonkasága tehát még nem lenne önmagában véve ok arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk, de úgy véltem, hogy a Perceval bevonása szétfeszítené e tanulmány kereteit, mivel a regény értelmezése körüli viták középpontjában pontosan az általunk vizsgált epizódtípushoz sorolható részletek állnak (Perceval vendégeskedése Blanchefleurnél, a Graal kastélyában). A Perceval elemzése így elkerülhetetlenül és feleslegesen felduzzasztaná a hivatkozási anyagot. „Feleslegesen", mivel elemzés közben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a három kiválasztott regény elegendő anyagot szolgáltat ahhoz, hogy a vizsgált motívum körülhatárolására, a regény egészén belül betöltött szerepének megvitágítására kísérletet tehessek. 3A Chevalier de la Charrette-et, az epilógus tanúsága szerint (7098-7112), GODEFROI DE LEIGNI fejezte be CHRÉTIEN hozzájárulásával, irányításával. A GODEFROI-nak tulajdonítható rész mintegy 1000 sort (6150-7112) tartalmaz.