Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.

1. szám - Tanulmányok - Halász Katalin: Éjszakai szállás és vendéglátás Chrétien de Troyes regényeiben

TANULMÁNYOK Éjszakai szállás és vendéglátás Chrétien de Troyes regényeiben HALÁSZ KATALIN Utazás és kaland. Az éjszakai szállás és vendéglátás mint visszatérő motívum A jelen dolgozatban Chrétien de Troyes három regényét (Erec et Enide, Le Grevalier de la Charrette vagy Lancelot, Le Chevalier au Lion vagy Yvaint ) vettem alapul egy gyakran ismétlődő motívum vizsgálatához.­ Köztudott, hogy Chrétien de Troyes munkásságának legjavát egy fiktív helyszín (Arthur király udvara) és bizonyos szereplők (Arthur, Guenierre, Reu, Gauvain) állandó visszatérése fogja össze és teszi — mutatis mutandis - a XII. század Emberi Színjátékává. A három regény mindegyike az Arthur­mondakörhöz kapcsolódik, mindhárom befejezett, hiteles Chrétien-mű.3 Egyik, a regény-­ Chrétien de Troyes regényeinek az alábbi kiadásait használtam: Erec et Enide, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1973. - Le Chevalier de la Charrette, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1972. - Le Chevalier au Lion, MARIO ROQUES kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1960. 2 Néhány megjegyzést kívánok tenni az elemzésből kimaradt regényekről. Az arthuri fikció által összefogott egészbe nem teljesen illik bele CHRÉTIEN második regénye, a Clignes. [ALEXANDRE MICHA kiadása (C.F.M.A.), Paris, 1957.]. Nem mintha kevésbé reprezentálná CHRÉTIEN gondolat­világát, alkotóművészetét, de a bennünket foglalkoztató motívum nem játszik szerepet benne. A motívum hiánya azzal magyarázható, hogy a Cligees — mivel nem tartozik a kifejezetten arthuri regények sorába - mis regénytípust képvisel, a szerző­t foglalkoztató problémák más szerkesztési elvek követését írták elő. A Guillaume d Angleterre (WENDELIN FOERSTER kiadása, Halle, 1911) szerzősége még ma is erősen vitatott, s valószínűleg az is marad. Megnyugtató érveket mind ez ideig nem sikerült a kutatásnak felsorakoztatni CHRÉTIEN szerzősége mellett. A mű stilisztikai, tartalmi vizsgálata pedig inkább arra indítja CHRÉTIEN többi regényének ismerőjét, hogy tagadja CHRÉTIEN „apaságát". Okát kell adnom annak is, hogy miért zártam ki a Percevalt [Le Roman de Perceval ou Le Conte du Graal, WILLIAM ROACH kiadása (Textes Littéraires Français, Genève-Paris, 1959] jelen vizsgálódásaimból. Mint tudjuk, CHRÉTIEN meghalt utolsó regényének befejezése előtt, így ez a műve nem teljes, s nemcsak azért, mert az utolsó rész hiányzik, hanem azért is, mert a megírt részen belül több helyen érezhető, hogy a szerzőnek már nem volt alkalma még egyszer átnézni a regényt. CHRÉTIEN többi regényének szerkezetéhez viszonyítva a Perceval bizonyos inkoherenciát, némi aránytalanságot mutat. De a Graal regénye mindennek ellenére, befejezetlenül is nemcsak a XII. század, hanem az egész középkori irodalom egyik csúcsát jelenti. A regény csonkasága tehát még nem lenne önmagában véve ok arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk, de úgy véltem, hogy a Perceval bevonása szétfeszítené e tanulmány kereteit, mivel a regény értelmezése körüli viták középpontjában pontosan az általunk vizsgált epizódtípushoz sorolható részletek állnak (Perceval vendégeskedése Blanchefleurnél, a Graal kastélyában). A Perceval elemzése így elkerülhetetlenül és feleslegesen fel­duzzasztaná a hivatkozási anyagot. „Feleslegesen", mivel elemzés közben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a három kiválasztott regény elegendő anyagot szolgáltat ahhoz, hogy a vizsgált motívum körülhatárolására, a regény egészén belül betöltött szerepének megvitágítására kísérletet tehessek. 3A Chevalier de la Charrette-et, az epilógus tanúsága szerint (7098-7112), GODEFROI DE LEIGNI fejezte be CHRÉTIEN hozzájárulásával, irányításával. A GODEFROI-nak tulajdonítható rész mintegy 1000 sort (6150-7112) tartalmaz.

Next