Filológiai Közlöny – XXV. évfolyam – 1979.

1–2. szám - Tanulmányok - Takács József: Croce esztétikájának művészetelméleti alapkérdései

TANULMÁNYOK Croce esztétikájának művészetelméleti alapkérdései TAKÁCS JÓZSEF A crocei esztétika aktualitására a tudományág újabb fejlődése döntő csapást mért. A fenomenológiai iskola éppen azokat az oldalakat dolgozta ki, amelyeket Croce ,gyakor­latinak", „empirikus" úton megközelíthetőnek tartott, ezáltal kizárt az esztétikai vizs­gálódás köréből. Még akkor sem vett tudomást ezekről, amikor a tisztán szellemi aktus, az esztétikai tény szerves részeként vagy kísérőjelenség formájában felbukkantak: elméleti rendszerének következetlenségeire gyakran a művészetelméleti kérdésekre adott válaszai mutatnak rá a legélesebben. A Lionello Venturi munkásságára oly termékenyen ható, többször kifejtett koncepciója (hogy ti. a szép fogalmát nem elválasztani kell a művészet­től, hanem éppen azonosítani azzal) a művészet elméletének kettéosztásához vezetett.1 Az első esztétikája a külsővé tevés kérdéskörében tárgyalja a művészetelméletet mint technikai ismeretek gyűjteményét.2 Felsorolja az egyes művészeti ágakhoz kapcsolható gyakorlati tanácsokat, majd visszavezeti ezeket a mechanika, az optika és az akusztika tudományára. A művészet egységének és oszthatatlanságának tételével cáfolva a művészeti ágak létezését, ítélete következetes: a művészetek elméletének semmi köze nincs az esztétikához. A gondolat gyökere, mint erre ő maga utal, a fizikai és a szellemi kate­gorikus szétválasztásában van. Első pillantásra talán önkényesnek látszhat, hogy elemzésemet annak a művészet­elméleti koncepciónak az alapján végzem, amely az utóbbi időben egyre világosabban körülhatárolódva az esztétikát kiegészítő tudományágat hozott létre. Ebben az esetben mégsem maradhatunk Croce rendszerén belül, hiszen nem elégedhetünk meg a fizikai és az esztétikai tény amúgy is életképtelennek bizonyult, merev kettéválasztásának cáfola­tával, másrészt pedig egy önmagában érvényes, „kívülről behozott" szempontrendszer még jobban kiemeli a crocei gondolat sajátosságait, végül is ez segít hozzá, hogy az értelmezés túlmutasson a puszta esztétikatörténeti vizsgálaton, és az általában az egész életmű legpozitívabb vonását, rendkívül inspiráló gondolatgazdagságát hozza felszínre.­­ BENEDETTO CROCE: La teoria dell arte соте рига visibilité. In: La critica e la storia del­le arti figurative, Questioni di metodo. Bari, Laterza, 1934. Ebben a felfogásban a művészetelmélet egyrészt az esztétikához tartozik, másrészt — mint a gyakorlati ismeretek gyűjteménye — a természet­tudományok része. 2 Est. XV. fejezet­ ­ Filológiai Közlöny

Next