Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.
1–2. szám - Tanulmányok - Horváth Károly: A magyar és a lengyel romantikus irodalom néhány párhuzamos vonásáról. Petőfi és Słowacki
az utóbbira Shelley már említett Alastora s talán még inkább Petőfi Tündérálom és Slowacki Helvéciában című, elbeszélő költeménnyé kiteljesedő elégiái. A Tündérálmot Horváth János már kimerítő módon összevetette Shelley idézett két poémájával, a közvetlen hatást is valószínűsítve.9 Hasonlóan járt el a kiváló lengyel irodalomtörténész, Juliusz Kleiner, a Helvéciában ( W Szwajcaki) lehetséges előzményét az Epipsychidionban találva meg.10 Bocsássuk mindjárt előre, hogy az 1835—36 körül keletkezett Helvéciában és az 1846 elejéről való Tündérálom közt közvetlen hatás, kapcsolat semmiképpen sem állapítható meg. Slowackiról ugyan tudomást vehetett a reformkori magyar közvélemény, Eötvös nyugat-európai útján találkozott is vele, magyarországi fogadtatásáról Sieroszewski tollából olvashatunk alapos elemzést,11 mely szerint a Mazeppa c. drámának nálunk volt az ősbemutatója, de Slowacki többi írása ismeretlen volt a mi reformkorunkban. A Helvéciában és a Tündérálom közt csak bizonyos párhuzamosságokról beszélhetünk, amelyeket az tett lehetővé, hogy a két költő egymástól teljesen függetlenül, de bizonyos vonatkozásokban rokon lélektani helyzetben alkotta meg művét. Ez a lélektani helyzet lényegében az elmagányosodás mind közéleti, mind érzelmi vonatkozásban. Tudjuk, hogy Petőfi 1845—46-os időszakát mint „válság"korszakot, mint a „lírai személyiség forrongását" tartja számon az irodalomtörténetírás, a Tündérálom ekkor született meg Az őrült és a Felhők versközelségében. Ennek a válságperiódusnak tényezői jól ismertek: a kritika támadásai vagy hallgatásai, a világnézeti forrongás és a szerelmi magány. Ilyenféle tényezők Slowacki svájci korszakában is szerepeltek, noha éppen a svájci korszak hozta meg költészetének nagy kibontakozását, ottani tartózkodása kiváltképpen alkalmas volt az alkotásra. Párizsból 1832 végén utazott Genfbe, párizsi éve — anyjához írt levele szerint 12 — csak egy pozitívumot hozott: korai műveinek két kötetben való 9 HORVÁTH JÁNOS: i. e., 245, 576. A Tündérálom elemzésében és értelmezésében Horváth János idézett Petőfi-monográfiáját követem. Az elemzés a 238—246., ill. 576—579. lapokon. 10 JULIUSZ KLEINER: i. e., 102. A Helvéciában (W Szwajcarii) elemzésében elsősorban Juliusz Kleiner id. munkájára támaszkodtunk (95—102), valamint Zbigniew Sudolski id. művére (104—130). Ugyancsak források a W Szwajcarii elemzéséhez: MANFRED KRIDL: A Survey of Polish Literature and Culture. New York—The Hague, 1956, 272—273. — KAREL KREJtí: Geschichte der polnischen Literatur. Halle, 1958, 270. — STEFAN TREUGUTT: Juliusz Slowacki, poète romantique. Varsovie: Édition Polonia, 1959 — JULIAN KRZYZANOWSKI: Polish Romantic Literature. Freeport—New York, 1968, 120. — JULIAN KRZYZANOWSKI: Dzieje Literatury Polskiej. Warszawa, 1969, 264. Kovács István, a W Szwajcaki magyar műfordítója Helvéciában címmel adta vissza az eredetit, így költőibb, s a mű hangulatát is jobban érezteti. Szövegünkben az ő fordításai alapján idézünk, de figyelembe véve az eredeti szöveget is, melyet jegyzetben közlünk. A lengyel szöveg a köv. kiadás alapján: JULIUSZ SLOWACKI: Utwory Wybrane. Warszawa, 1962, T. I, 129—141. (Krzyzanowski 1959-es kritikai kiadása alapján készült.) 11 ANDRZEJ SIEROSZEWSKI: Juliusz Slowacki alkotásainak fogadtatása Magyarországon (1847—1958). Filológiai Közlöny, VI (1960), 185—196. Különlenyomat is: 12 Idézve: BOURRILLY: i. e., 172. LUDOLSKI: i. e., 103.