Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.
1–2. szám - Tanulmányok - Horváth Károly: A magyar és a lengyel romantikus irodalom néhány párhuzamos vonásáról. Petőfi és Słowacki
Mikor azután a Tündér álomban az ifjú megtudja, hogy megmentője nem más, mint legszebb ábrándjainak tárgya, de földi lény, akit átölelhet, és ez új életre csókolja, vele valami erotikamentes szerelmi extázisban éli át a tavaszt és a nyarat. Mindez a sziklás hegytetőn történik. Az alkonyat arany felhőkön át bíborpirosra festi sziklájukat, mely „trón volt ez, mi rajta / A boldogság ifjú királyi párja". Honnan ez a tájélmény, a sziklás hegycsúcs, alatta százöves szakadék, távol kék hegyek, másik oldalon a „messzeségbe nyúló rónaság"? Illyés Gyula Petőfi „első mennyországának", „talán a legszebbnek is" nevezi a kisdiák Petőfi sárszentlőrinci fél esztendejét. A háznak, amelyben lakott, „oszlopos tornácáról szőlőhegyekre látni, a tolnai táj, a Völgység, feledhetetlen édességgel hullámzó, a Provence legszebb tájaira és lankáira" emlékeztet.41 Itt az első hű barát, Sass István és az első viszonzott gyermekszerelem: Hittig Amália. De ez a táj nem a Tündérálom sziklás-hegyes romantikus tája. De Ostffyasszonyfa vidéke sem az, ahol szintén volt barát, ahol Petőfi nagy álmokat szőtt jövendőjéről, és már érettebb érzelmekkel írt szerelmes verseket Tóth Rózához, aminek azután keserű megaláztatás és csalódás lett az eredménye. A Tündérálom magas hegyéhez hasonlót az 1845. évi felvidéki utazásán látott a költő. Az Úti jegyzetekből kiderül, hogy talán a legmélyebb benyomást a Salgó tette rá. „Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert föl sem találtunk volna a várra. Oly rendkívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő bükk, cser, tölgy és egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasabb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt." Ennek az élménynek a költői eredménye — mint ismeretes — a Salgó című elbeszélő költemény. Előhangjában az útinaplóhoz hasonló szellemben írja le a költő a színhelyet: „Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, Ki az egekre nyújtja vakmerő kezét, hogy onnan csillagot raboljon ... Fölmentem a hegy sziklatetejére, S letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönéből megszökött madár, S vígan köszönte a kék messzeséget..." Lehet, hogy Petőfi éppen a salgói kiránduláson érezte először igazán a magaslat legyőzésének fáradságát és örömét, s innen ez a megkülönböztetett figyelem útjának ez állomása iránt. A Salgónak a Tündérálommal való kapcsolatára Horváth János is felhívja a figyelmet arról a részről szólva, amikor Kompolti Dávid Perennában gyermekkora tündérlányát véli felismerni.42 Tehát a Tündérálomban különféle emlékek, tájak és csak képzeletben megélt események kapcsolódtak egybe a költői alkotás műhelyében, és így állott elő ez a csodálatos műalkotás, melynek értékét költője is érezte, ezért tehette 1847-ben kiadott 41 ILLYÉS GYULA: Petőfi Sándor. Budapest, 1971. 27. 42 HORVÁTH JÁNOS: i. e., 245. 3 Filológiai Közlöny 1983/1—2.