Filológiai Közlöny – XXXIX. évfolyam – 1993.
1. szám - Tanulmányok - Vajda András: Elmélkedés két bizonytalan alakzatról: a kép és a megszemélyesítés
TANULMÁNYOK Elmélkedés két bizonytalan alakzatról: a kép és a megszemélyesítés VAJDA ANDRÁS Félreértés ne essék: a címben szereplő két „alakzat" nem gyakorlati, költői alkalmazásában, hanem elméleti szempontból, figura mivoltában bizonytalan; két olyan terminusról van ugyanis szó, amelyeknek tartalma meglehetősen felemás elbírálásban részesül a retorikusok részéről, s amelyek ugyanakkor roppant közkedveltségnek örvendenek mind a laikus, mind a tudományos szóhasználatban. Alig akad például verselemzés, amelyben elő ne fordulna a „kép" szó (s persze nem mint köz-, hanem mint szakszó), hogy csak egyetlen, szúrópróbaszerűen kiválasztott, ám minden bizonnyal reprezentatív adattal szolgáló gyűjteményt említsünk, a Miért szép? 1981-es kötetének 48 elemzése közül 42-ben rábukkanunk, s többségükben nem is egyszer; a terminus meghatározatlanságára pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy egyebek közt olyan felsorolások tagjaként találkozunk vele, mint „kép, metafora, gondolat" vagy „képek, jelenetek, metaforák, kijelentések, egységek", vagyis olyan más természetű terminusok közé ékelve, amelyek nem visznek közelebb a kép természetéhez; az idézett felsorolásokat tartalmazó elemzés szerzője — akárcsak az elemzők legtöbbje — ezt látszólag eleve tisztázottnak tekinti. Ami mármost a retorikusok-stiliszták vélekedését illeti a két jelenséggel kapcsolatban, a helyzet több mint zavarba ejtő: négy idevágó munka közül egy — a liège-i ILL csoport Rhétorique générale-ja2 — egyiket sem veszi fel táblázatába, egy másikban — Gáldi László kis francia stilisztikájában3 — mind a kettő szerepel, a harmadikban — Szvetan Todorovnál4 — jelen van a megszemélyesítés, de szó sincs képről, végül a negyedik — Henri Morier impozáns méretű poétikai és retorikai szótára5 — öt szócikket is szentel a kép különböző válfajainak, a megszemélyesítés azonban nem létezik számára6. Kicsiny korpusz persze ez a négy munka, de az elképzelhető négy lehetőséget mindenesetre kimeríti. Orbán Ottó: A teremtés arca c. költeményéről Vajda Kornél. — In.: Miért szép? Budapest, Gondolat 1981. 598., 602. 1. J. Dubois-F. Edeline-J. M. Klinkenberg-P. Minguet-F. Pire-H. Trinon: Rhétorique générale [Altalános retorika]. Paris, Larousse 1970. ^ L. Gáldi: Précis de stylistique française. Budapest, Tankönyvkiadó, 1969. 4 T. Todorov: Littérature et signification [Irodalom és jelentés]. Paris, Larousse 1970. ^ H. Morier: Dictionnaire de poétique et de rhétorique. Paris, PU.F. 1981. 6 Igaz, van külön szócikk a prozopopeiáról, amely azonban korántsem fedi a megszemé Гуе sítő T( onnification) egész tartományát; Todorovnál [i. m.] külön is szerepel a kettő.