Filológiai Közlöny – XXXIX. évfolyam – 1993.

1. szám - Tanulmányok - Vajda András: Elmélkedés két bizonytalan alakzatról: a kép és a megszemélyesítés

TANULMÁNYOK Elmélkedés két bizonytalan alakzatról: a kép és a megszemélyesítés VAJDA ANDRÁS Félreértés ne essék: a címben szereplő két „alakzat" nem gyakorlati, költői al­kalmazásában, hanem elméleti szempontból, figura­ mivoltában bizonytalan; két olyan terminusról van ugyanis szó, amelyeknek tartalma meglehetősen felemás elbírálásban részesül a retorikusok részéről, s amelyek ugyanakkor roppant közkedveltségnek ör­vendenek mind a laikus, mind a tudományos szóhasználatban. Alig akad például ver­selemzés, amelyben elő ne fordulna a „kép" szó (s persze nem mint köz-, hanem mint szakszó), hogy csak egyetlen, szúrópróbaszerűen kiválasztott, ám minden bizonnyal reprezentatív adattal szolgáló gyűjteményt említsünk, a Miért szép? 1981-es kötetének 48 elemzése közül 42-ben rábukkanunk, s többségükben nem is egyszer; a terminus meghatározatlanságára pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy egyebek közt olyan felso­rolások tagjaként találkozunk vele, mint „kép, metafora, gondolat" vagy „képek, jele­netek, metaforák, kijelentések, egységek", vagyis olyan más természetű terminusok közé ékelve, amelyek nem visznek közelebb a kép természetéhez; az idézett felsorolásokat tartalmazó elemzés szerzője­ — akárcsak az elemzők legtöbbje — ezt látszólag eleve tisztázottnak tekinti. Ami mármost a retorikusok-stiliszták vélekedését illeti a két je­lenséggel kapcsolatban, a helyzet több mint zavarba ejtő: négy idevágó munka közül egy — a liège-i ILL csoport Rhétorique générale-ja2 — egyiket sem veszi fel táblázatába, egy másikban — Gáldi László kis francia stilisztikájában3 — mind a kettő szerepel, a harmadikban — Szvetan Todorovnál4 — jelen van a megszemélyesítés, de szó sincs képről, végül a negyedik — Henri Morier impozáns méretű poétikai és retorikai szótára5 — öt szócikket is szentel a kép különböző válfajainak, a megszemélyesítés azonban nem létezik számára6. Kicsiny korpusz persze ez a négy munka, de az elképzelhető négy lehetőséget mindenesetre kimeríti. Orbán Ottó: A teremtés arca c. költeményéről Vajda Kornél. — In.: Miért szép? Budapest, Gondolat 1981. 598., 602. 1. J. Dubois-F. Edeline-J. M. Klinkenberg-P. Minguet-F. Pire-H. Trinon: Rhétorique générale [Altalános retorika]. Paris, Larousse 1970. ^ L. Gáldi: Précis de stylistique française. Budapest, Tankönyvkiadó, 1969. 4 T. Todorov: Littérature et signification [Irodalom és jelentés]. Paris, Larousse 1970. ^ H. Morier: Dictionnaire de poétique et de rhétorique. Paris, PU.F. 1981. 6 Igaz, van külön szócikk a prozopopeiáról, amely azonban korántsem fedi a megs­zem­é Гуе sítő T( on­­nification) egész tartományát; Todorovnál [i. m.] külön is szerepel a kettő.

Next