Magyar Filozófiai Szemle, 1958
1–2. szám - Tanulmányok - Fukász György: A polgári radikalizmus filozófiai-világnézeti alapjai
kezni, nem tudja a tömegek érdekeit kifejezni, s nem tud a tömegek élére állni. Írásaiban — elméleti és gyakorlati jellegű munkáiban egyaránt — többször szembefordult kora uralkodó felfogásával, azt a történetfelfogást ostorozva, amely a néptömegek alkotó tevékenységét letagadja, s egynéhány kiváltságos személy tevékenységéhez fűzi a történelmet. Amikor 1911-ben a legbaloldalibb radikálisokból és szocialistákból álló szabadkőműves páholy főmesterévé választják, főmesteri programjában — amelyet hosszú időn vitatott a szabadkőművesség nyilvánossága, s amely igen nagy hullámokat kavart fel az egész szabadkőművesség életében — síkraszáll a magyar történelem meghamisítása ellen, azért, hogy a történelmet úgy írják, ahogyan az valóságban van, tárják fel a tömegeknek a történelem formálásában betöltött nagyszerű szerepét.90 A történelem : a munkástömegek története. — Jászi a testi munka emberei mellett a szellemi munkásokat is idesorolja. — Ez a koncepció is mutatja, hogy hirdetőjük eszmeileg közeledik a proletariátus pozíciói felé. Elég sok szidalmat is kapott ezért a korabeli reakciós sajtótól, mindenekelőtt Tisza István és Herczeg Ferenc „Magyar Figyelő"-jétől, amely igyekezett megleckéztetni Jászit, a „hazaáruló" jelzővel illette, s éppen őt vádolta meg merész tettéért a történelem meghamisításával. Jászi látta, hogy a társadalom felemelkedésének záloga a tömegek felemelése, a tömegek érdekeiért folytatott harc az egyedül helyes út.91 Ezt a harcot szolgálta is írásaival, publicisztikai tevékenységével. Látja, ír is róla, hogy a néptömegek nélkül merő játszadozás minden liberális ízű politika, s ez a politika „erőtlen úri játszadozássá" fajul, ha nem támogatják a dolgozók, a tömegek.92 Nyíltan kiállott írásaiban, főként publicisztikai tevékenységében amellett, hogy a tömegek alkotják az állam alapját. A népről úgy írt, mint egyedüli, államfenntartó erőről.93 A háború nehéz éveiben is a néptömegek erejébe vetett hit hatja át írásait. 1915 októberében írta például egyik cikkében : „...nincs okunk a csüggedésre ( — ezt a világháború kellős közepén írja, amikor pacifista létére igazán oka lett volna a csüggedésre. — F. Gy.), mert 90 Jászi Oszkár: Program. 1911. II. 3. Országos Levéltár, Szabadkőművesség Martinovics Páholy, 48. (1911., IV. oldal, 89. csomó.) Programjában többek között arról beszélt, hogy végre igazi történelmet kell a nép és a polgárság kezébe adni. „Olyan történelmet — írja Jászi —, amely nemcsak a királyok, hadvezérek és diplomaták, hanem a testi és szellemi munkások történetét is megírja." 91 Jászi : Progresszív szabadkőművesség. Kelet, 1910. IV. 15. (O. L. Szabadkőművesség.) Jászi az emberi haladásról ír, s megállapítja, hogy az nem egyéb, mint „harc ... a nagy néptömegek szellemi, anyagi és erkölcsi újjászületéséért". (196. o.) 92 l.: Magyar demokrácia? Világ, 1911. VIII. 6. 2 — 3. o. Jászi megállapítja cikkében, hogy ,,A magyar polgári demokráciának a német példából meg kell tanulnia azt, hogy minden liberalizmus torzkép, erőtlen úri játszadozás, mely összeköttetését a nagy néptömegekkel elveszítette, s ami kimerül a nagyipar érdekeinek egyoldalú ápolásában." Jászi itt saját sorsáról is ír, mert politikai csődjének, amely különösen 1918 októbere után vált világossá, de már pártjának létrehozása körüli időkben is éreztette hatását, fő oka éppen a tömegektől távolállása, a tömegekkel összeköttetésének hiánya volt az, hogy egyoldalúan a nagyipar érdekeinek ápolása felé tolódott bázisa. 93 l.: Vétkes hallgatás. Világ, 1915. III. 21. 1. o. Cikkében a szerző kifejti, hogy „. . . a magyar államot már ma is kizárólag a nép széles tömegei, nem pedig néhány ezer föld- vagy bankmonopolista tartja fenn", s levonja a következtetést is ebből a megállapításból, hogy tehát ,,. . . ezt a népies alapot erősíteni kell" . . .