Magyar Filozófiai Szemle, 1958
1–2. szám - Tanulmányok - Fukász György: A polgári radikalizmus filozófiai-világnézeti alapjai
Jászi harcolt azon nézet ellen, amely idealista módon az egyéntől, annak akaratától függőnek tekinti a történelmet. A szabadkőművesi szűkebb nyilvánosság mellett erről a sajtó szélesebb nyilvánossága előtt is szólt.95 De magánleveleiben is nem egy helyütt nyilatkozik így az egyéniség történelmi szerepéről, talán kissé értékén alul is mérve azokat, akik tényleges befolyást gyakorolnak a történelem menetére. Nem félti a mozgalmat, mert úgy véli, hogy egyes emberek múló kicsiny bajokat okozhatnak csak, átitatja őt a tömegek erejének felismerése, s ez ad számára biztos alapot tájékozódásához.96 De a néptömegeknek vezetőkre van szükségük. E vezetők elé nagy követelményeket állít az élet — Jászi ezt is világosan felismeri s hirdeti véleményét.97 A tömegek számára világos, komoly perspektívát kell kijelölni, — s ez bizony nagy dolog, ez komoly egyéni felkészültséget követel meg attól, aki a mozgalom élére áll.98 Ugyanakkor, amikor Jászi a fentebb is idézett nagyszerű szavakkal tett hitet a tömegek ügye mellett, nem egyszer — s időben is ugyanakkor — szembefordult a történelmi materializmussal, s a néptömegek szerepének materialista elismerésével szemben idealista jellegű véleményeknek ad hangot. Ez összefügg azzal, hogy Jászi gyakorlati-politikai tevékenysége közvetlenül vajmi keveset jelentett a tömegek számára. Igaz ez, akár a Társadalomtudományi Társaságban betöltött szerepét, akár a Huszadik Század szerkesztőjeként, a Társadalomtudományi Szabad Iskola egyik vezetőjeként játszott szerepét vesszük elemzés alá, akár a Galilei Kör pártfogásolásában vitt szerepét, a szabadkőműves mozgalomban kétségtelenül nagy hatást kiváltott tevékenységét, vagy az általa alapított Országos Radikális Pártban végzett munkáját vizsgáljuk is. Jászi tragédiája éppen a széles néprétegektől, a dolgozó tömegektől való elszakadottsága volt, — ezért nem fejezték ki nézetei a dolgozó tömegek érdekeit —, ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy eszméi nem találtak megértésre a tömegek között. Ennek okát nem csupán abban kell keresnünk, hogy ezek az eszmék sem voltak a legvilágosabbak és legérthetőbbek, noha kétségtelen, a jövő sorsa nem egyes vezetők, hanem az öntudatra ébredt tömegek kezébe van letéve."94 94 l.: Az „elnémult felekezet". Világ, 1915. okt. 17. (Megjelent még a „Múlt és jövő határán" c. cikkgyűjteményben is. Bp., 1918. 121. o.) „De nincs okunk a csüggedésre — írja Jászi a háború nehéz időiben —, mert a jövő sorsa nem egyes vezetők, hanem az öntudatra ébredt tömegek kezében van letéve." Jászinak ez a megállapítása alig néhány hónappal a magyarországi forradalom előtt kétségtelenül feltűnő jelenség, szerepet játszott a tömegek érésében is. 95 l.: Nemzetiségi béke. Válasz az ellenvetésekre. Világ, 1911. V. 28. 4 — 5. o. Vitatkozik egy, magát Bánffy-maradéknak nevező levélíróval. ,,Ő azt hiszi, hogy Elzász-Lotharingia sorsa kizárólag Bismarck akaratától függött." — s jól kinevezi vita-partnerét 96 l. levele Szabó Ervinhez, 1904. okt. 23. (Párttört. Int. 507/33/c. 17.) Kifejti levelében, amelyben egyébként a SZDP akkori vezetését erősen bírálta, hogy nem félti egyes emberektől a szocializmus ügyét. „Mert át vagyok hatva mindjobban attól a gondolattól, hogy egyes emberek kicsiny múló bajoknál egyebet nem okozhatnak." 97 Uo. írja Jászi, miközben megírja, hogy szerinte nem a politika vezeti a tömegeket, hanem a tudomány — s ez a véleménye erősen kétlendő! — továbbá, hogy „a néptömegeket nem lehet fussnotekkal vezetni. A néptömegeket csak a lángoló nagy temperamentumok vezethetik, izzó lelkesedésükkel. . . egyéniségük imponáló fölényével, azzal az öntudatlan művészeti synthézissel, melynek a testük és a lelkük spontán kifejezője ..." 98 Uo. írja Jászi a tömegekről, hogy „őket a nagy perspektívák, a komoly szükségletek mozgatják".