Magyar Filozófiai Szemle, 1962
6. szám - Tanulmányok - Szalai Sándor: Módszertani megfontolások a marxista szociológiai szakkutatás egyes időszerű kérdéseihez II.
szó, hanem dokumentumot alkothat egy rajz, egy fénykép, egy film- vagy magnetofonszalag-felvétel is, sőt, tulajdonképpen, bármely tetszőleges tárgy, amelyen valamely társadalmi folyamat észlelhető nyomot hagy. A történettudományi kutatásban is jelentős szerepet játszanak effajta tárgyi dokumentumok, különösen annak régészeti ágaiban. A konkrét szociológiai kutatómunkában használatos észlelési módszereket eszerint nagyjából három fő csoportba, nevezetesen a megfigyeléses, a kérdezéses és a dokumentációs észlelési módszerek csoportjába sorolhatjuk. A megfigyelést és a kérdezést közvetlen észlelésnek, a dokumentációs adatgyűjtést közvetett észlelésnek is szokták nevezni. Persze, tisztában kell lenni azzal, hogy a „közvetlenség" és a „közvetettség" viszonylagos, itt tehát fokozatok és átmenetek vannak, továbbá a megfigyelés és a kérdezés, illetve a megfigyelés és a dokumentációs anyagok kiaknázása között sincsenek éles határok. Hiszen, például, emberek kikérdezése során alkalmazhatunk — sőt nem ritkán alkalmazunk — olyan kérdéseket, amelyeknél nem annyira a válasz tartalma érdekel bennünket, mint inkább az, hogy a megkérdezett milyen viselkedést tanúsít a kérdés felvetésével szemben (belemegy-e egyáltalán a kérdés megválaszolásába, vagy eleve elutasítja, indulatot vált-e ki belőle a kérdés stb.). Itt a kikérdezés tulajdonképpen a megfigyelés eszközévé válik; némely kísérleti megfigyelési eljárás, amelyet a szociálpszichológia az ún. projektív vizsgálómódszerek keretében alkalmaz, éppen effajta kérdések feltevésével kiváltott reakciók kiértékelésén alapszik, sok tekintetben a bírói „keresztkérdések" is megfigyelési eszközök. Ha egy műhely selejtraktárát vizsgálja át a szociológus, hogy adatokat gyűjtsön üzemszociológiai vizsgálata céljára a munkamenet és a kooperáció bizonyos fogyatékosságairól, akkor is nehéz eldönteni, hogy egy megfigyelés vagy a tárgyi dokumentációs adatgyűjtés körébe tartozik-e. A kérdezéses eljárások némely alakja is átmenetet alkothat a dokumentációs észlelés felé. Kérdőívek szétosztásával tulajdonképpen mesterséges dokumentációt állítunk elő, s ha egy művezetővel való beszélgetés során kérdéseket teszünk fel neki egyes munkacsoportok teljesítményére vagy összetételére vonatkozólag, s ő a műhelyiroda kartotékjában utánalapozva ad választ, akkor, persze, lényegében dokumentációs adatokhoz jutunk, noha kérdezéses eljárást alkalmaztunk. Ennek ellenére — minden fokozati különbség és átmenet ellenére — van értelme a közvetett és a közvetlen észlelés különböző formái közti megkülönböztetésnek, sőt éppen a marxista szociológiai szakkutatás szempontjából igen nagy módszertani fontossága van annak, hogy mindig tisztában legyünk az alkalmazott észlelési módszerek tárgyi bizonyítóerejével. „A munkásosztály helyzete Angliában" című művéhez csatolt kiegészítő tanulmányában Engels például a következőket írja: . .Könyvemben lehetetlen volt minden egyes ponthoz tárgyi bizonyítékokat mellékelni. Hogy könyvem ne legyen túlontúl vastag és élvezhetetlen, be kellett érnem azzal, hogy állításaimat hivatalos okmányokkal, elfogulatlan írók vagy olyan pártok eredményeket ért el a gyárak személyzeti, munkaügyi és bérügyi osztályain felhalmozódott adminisztratív nyilvántartási anyagoknak konkrét szociológiai adatforrásokként való kiaknázásával. A szocialista társadalom viszonyai között egészen más lehetőségek vannak az ilyen típusú dokumentációs adatgyűjtésnek üzemszociológiai vizsgálatok céljára, mint a kapitalizmusban. Lásd ehhez: Подъем культурно-технического уровня советского рабочего класса (A szovjet munkásosztály kulturális és műszaki színvonalának felemelkedése). Moszkva, 1961. Szocekgiz. 512—514., 517. stb. o.