Magyar Filozófiai Szemle, 1971
5–6. szám - Szemle - Horkay László: Magyar hegeliánusok
ez a kétségtelenül hegeli ihletésű megállapítás hívta fel figyelmemet a Hegel magyarországi hatásának nyomozása közben arra, aki magát Elmélet és szemlélődés c. művének, amelyből ez az idézet is való (37.), a címlapján egyszerűen Téreynek nevezte. Bár e néven nevezte őt barátja, Erdélyi János is filozófiai műveiben, valamint ellenfele, Szontagh is polemikus irataiban, mindjárt gondoltam, hogy Térey csak álnév lehet. A szerző jó ítélőképessége, érzéke a bölcselet iránt, gazdag tudása, szellemi készsége, a hegeli filozófia nem egy ponton irányt mutató értelmezése annál is inkább meglepett, mert hiszen Téreyről nem tudnak lexikonaink, köztük Gulyás Pál Magyar Írók Álnév Lexikona sem. A Szinnyei Magyar Írók Tára méltatja ugyan Terray Károlyt nevelésügyi és közéleti tevékenysége alapján, de nem tud Téreyvel való azonosságáról, és éppen ezért legfontosabb munkásságáról, filozófiai harcairól nem is emlékezhetett meg. Az Erdélyi Ilona kiadásában megjelent Erdélyi János levelezése I. kötete közöl ugyan Terraytól egy levelet Münchenből, de a jegyzet itt sem tud a Terray- Térey azonosságról, az az állítása pedig, hogy Terray Sárospatakon is tanult volna, téves, hiszen a Vasárnapi Újság 1881-es évfolyamának 6. száma szerint, amely pedig nagyon pontos életrajzi adatokat tartalmaz, Terray hatodikig a rozsnyói gimnáziumba járt, a hetediknyolcadikat pedig Pozsonyban végezte. Csak a II. kötet leplezi le Téreynek Terray -val való azonosságát egy 1857. júl. 12-én kelt nyílt levéllel kapcsolatban, de a két név azonosságát egyszerűen adottnak veszi és nem magyarázza. Engem már csak azért is izgatott ennek a titokzatos Téreynek kiléte, mert említett kis művében kétszer is hivatkozik arra, hogy van egy nagyobb kézirata is. Ez minden valószínűség szerint filozófiatörténeti felfogásának fő elveit tartalmazza. Erre enged következtetni az 53. oldalon eme megnyilatkozása: ,,Föltevem magamban azon nézetek bírálatába, mellyek propylaeumokban — kis műve ugyanis tulajdonképpen Szontaghe című munkájának bírálata — a bölcsészet történetéről elszórvák, azért nem bocsátkozni, mert remélem a felebb érintett kéziratot összefüggésben adhatni olvasó közönségünknek kezébe." Ez a bizonyára értékes kézirata is nyilván a „lángok martaléka" lett 1849-ben Losoncon egyes kézirataival és könyvtárával együtt, miként erről említett nyílt levelében megemlékezik. Sajnos, ő is, mint sok más ifjú hegelistánk e korban, nagyon korán elhallgatott. E nyílt levél szerint a „mindennapi kenyérkeresetre utalva" hagyott fel „kedvenc" tanulmányával, a bölcsészkedéssel. Térey kiléte felderítésénél aztán egy szó vezetett nyomra: a rovatat. A szómagyarosítás lázában ugyanis idézett munkája 17. oldalán Térey így magyarosította a kategóriát: A szó maga feltűnő volt és szokatlan. A kategóriát egyedül Taubner Károlynál találtam még magyaros alakban, de ő az „értemény" szót használta helyette. A kategória „rovazat" elnevezésével az Athenaeum 1842-es évfolyamában egy cikkben találkoztam újra. A cikk írója Terray Károly volt, aki Berlinből kereste fel soraival pártfogóját, Szontagh Gusztávot. Már a két név, a Térey —Terray is egymásra utalt. De még inkább íróik gondolkozása, az a megfontolt, komoly, öntudatos hangnem, amely épp úgy jellemzője volt a cikknek, mint az Elmélet és szemlélődés c. munkának. Mindkettőben pontosan egyeztek az idegen kifejezések pótlására ajánlott magyar szavak is, így a másoknál is előforduló műszavak mellett, mint pl. Bewusstsein-tudalom, Selbstbewusstseini öntudalom, mindkét helyen egészen egyéni kifejezések is találhatók voltak, így pl. substratum=alany, subjectum = egyén, individuum=egyed, Gewissen = öntudat. Ezek az egyezések kétségtelenné tették előttem, hogy Térey Terray Károllyal azonos, annyival is inkább, mert az életrajzi adatok is pontosan összevágtak. Erdélyi János idézte ugyanis A hazai bölcsészet jelene c. munkája 111. oldalán Szontaghot ekként: „Hegelt csak Térey vallja meg Losoncon" — azaz mint Erdélyi hozzáteszi „mai nap — tehát 1857-ben — Rimaszombatban". Terray Károly valóban Losoncon kezdte tanári pályáját. Onnan ment át az osgyáni gimnáziumba, majd annak megszűnése, helyesebben a rimaszombatival való egyesítése után egy ideig — épp az említett időben — Rimaszombaton tanárkodott, hogy aztán újra Losoncra térjen vissza. A döntő bizonyítékot végül a Vasárnapi Ujság szolgáltatta. 1881-es évfolyamának 6. számában — kevéssel Terray Károly halála előtt — nagy cikkben köszöntötte a neves pedagógust 40 éves tanári működése alkalmából. Részletesen méltatta érdemeit, munkásságát, fényképét is közölte. A gazdag életrajzi adatokat tartalmazó cikk világosan mutatja, hogy írója az értesüléseket magától Terraytól nyerte. Azt is közli a cikk, hogy „a bölcsészet iránt annyira érdeklődött ő maga is, hogy később Schelling és Hegel elveit egybehasonlítólag vizsgálván úgy a külföldön, mint később itthon több munkát írt és bocsátott közre. ,Elmélet és szemlélődés*