Magyar Filozófiai Szemle, 1971

5–6. szám - Szemle - Horkay László: Magyar hegeliánusok

ez a kétségtelenül hegeli ihletésű megálla­pítás hívta fel figyelmemet a Hegel magyar­országi hatásának nyomozása közben arra, aki magát Elmélet és szemlélődés c. művé­nek, amelyből ez az idézet is való (37.), a címlapján egyszerűen Téreynek nevezte. Bár e néven nevezte őt barátja, Erdélyi János is filozófiai műveiben, valamint ellenfele, Szontagh is polemikus irataiban, mindjárt gondoltam, hogy Térey csak ál­név lehet. A szerző jó ítélőképessége, érzéke a böl­cselet iránt, gazdag tudása, szellemi kész­sége, a hegeli filozófia nem egy ponton irányt mutató értelmezése annál is inkább meglepett, mert hiszen Téreyről nem tud­nak lexikonaink, köztük Gulyás Pál Magyar Írók Álnév Lexikona sem. A Szinnyei Magyar Írók Tára méltatja ugyan Terray Károlyt nevelésügyi és közéleti tevékeny­sége alapján, de nem tud Téreyvel való azonosságáról, és éppen ezért legfontosabb munkásságáról, filozófiai harcairól nem is emlékezhetett meg. Az Erdélyi Ilona ki­adásában megjelent Erdélyi János levele­zése I. kötete közöl ugyan Terraytól egy levelet Münchenből, de a jegyzet itt sem tud a Terray- Térey azonosságról, az az állítása pedig, hogy Terray Sárospatakon is tanult volna, téves, hiszen a Vasárnapi Újság 1881-es évfolyamának 6. száma sze­rint, amely pedig nagyon pontos életrajzi adatokat tartalmaz, Terray hatodikig a rozsnyói gimnáziumba járt, a hetedik­nyolcadikat pedig Pozsonyban végezte. Csak a II. kötet leplezi le Téreynek Terray -val való azonosságát egy 1857. júl. 12-én kelt nyílt levéllel kapcsolatban, de a két név azonosságát egyszerűen adottnak ve­szi és nem magyarázza. Engem már csak azért is izgatott ennek a titokzatos Téreynek kiléte, mert említett kis művében kétszer is hivatkozik arra, hogy van egy nagyobb kézirata is. Ez min­den valószínűség szerint filozófiatörténeti felfogásának fő elveit tartalmazza. Erre enged következtetni az 53. oldalon eme megnyilatkozása: ,,Föltevem magamban azon nézetek bírálatába, mellyek propy­laeumokban — kis műve ugyanis tulajdon­képpen Szontagh­e című munkájának bírá­lata — a bölcsészet történetéről elszórvák, azért nem bocsátkozni, mert remélem a felebb érintett kéziratot összefüggésben adhatni olvasó közönségünknek kezébe." Ez a bizonyára értékes kézirata is nyil­ván a „lángok martaléka" lett 1849-ben Losoncon egye­s kézirataival és könyvtárá­val együtt, miként erről említett nyílt levelében megemlékezik. Sajnos, ő is, mint sok más ifjú hegelistánk e korban, nagyon korán elhallgatott. E nyílt levél szerint a „mindennapi kenyérkeresetre utalva" hagyott fel „kedvenc" tanulmá­nyával, a bölcsészkedéssel. Térey kiléte felderítésénél aztán egy szó vezetett nyomra: a rovatat. A szómagyaro­sítás lázában ugyanis idézett munkája 17. oldalán Térey így magyarosította a kate­góriát: A szó maga feltűnő volt és szokatlan. A kategóriát egyedül Taubner Károlynál találtam még magyaros alakban, de ő az „értemény" szót használta helyette. A kategória „rovazat" elnevezésével az Athenaeum 1842-es évfolyamában egy cikkben találkoztam újra. A cikk írója Terray Károly volt, aki Berlinből kereste fel soraival pártfogóját, Szontagh Gusztá­vot. Már a két név, a Térey —Terray is egy­másra utalt. De még inkább íróik gondol­kozása, az a megfontolt, komoly, öntudatos hangnem, amely épp úgy jellemzője volt a cikknek, mint az Elmélet és szemlélődés c. munkának. Mindkettőben pontosan egyeztek az idegen kifejezések pótlására ajánlott magyar szavak is, így a másoknál is előforduló műszavak mellett, mint pl. Bewusstsein-tudalom, Selbstbewusstsein­i öntudalom, mindkét helyen egészen egyéni kifejezések is találhatók voltak, így pl. substratum=alany, sub­j­ectum = egyén, individuum=egyed, Gewissen = öntudat. Ezek az egyezések kétségtelenné tették előttem, hogy Térey Terray Károllyal azonos, annyival is inkább, mert az élet­rajzi adatok is pontosan összevágtak. Erdélyi János idézte ugyanis A hazai bölcsészet jelene c. munkája 111. oldalán Szontaghot ekként: „Hegelt csak Térey vallja meg Losoncon" — azaz mint Erdélyi hozzáteszi „mai nap — tehát 1857-ben — Rimaszombatban". Terray Károly valóban Losoncon kezdte tanári pályáját. Onnan ment át az osgyáni gimnáziumba, majd annak megszűnése, helyesebben a rimaszombatival való egye­sítése után egy ideig — épp az említett idő­ben — Rimaszombaton tanárkodott, hogy aztán újra Losoncra térjen vissza. A döntő bizonyítékot végül a Vasárnapi Ujság szolgáltatta. 1881-es évfolyamának 6. számában — kevéssel Terray Károly halála előtt — nagy cikkben köszöntötte a neves pedagógust 40 éves tanári műkö­dése alkalmából. Részletesen méltatta érdemeit, munkásságát­, fényképét is kö­zölte. A gazdag életrajzi adatokat tartal­mazó cikk világosan mutatja, hogy írója az értesüléseket magától Terraytól nyerte. Azt is közli a cikk, hogy „a bölcsészet iránt annyira érdeklődött ő maga is, hogy később Schelling és Hegel elveit egybe­hasonlítólag vizsgálván úgy a külföldön, mint később itthon több munkát írt és bocsátott közre. ,Elmélet és szemlélődés*

Next