Magyar Filozófiai Szemle, 1971

5–6. szám - Szemle - Horkay László: Magyar hegeliánusok

zófáló szellemet. Tehát magasabb néző­pontból tekintve, az ellentétek és ellent­mondások által fejlett magasabb rendűvé ez a tudomány is, úgy hogy ,,Thales óta az időben egymás után előljövő philoso­phiai rendszerek szinte haladásban voltak, mindig mélyebben fogván fel az igazságot". <1L. Ebből az elgondolásból nyit Tarczy a magyar filozófia számára is távlatot. Sze­rinte nem kell félteni hát a magyar filo­zófiát sem a különböző filozófiai rendsze­rektől és azoknak egymással való csatá­zásaitól, mert „csak ott, hol ezen ellen­tételben álló rendszerek szabadon tanít­tathatnak, lehet méltólag a philosophiá­nak a népre hatását várni". (12.) Fejtegetéseinek különösen a második és a harmadik része gazdag, ahol a ki­dolgozás egyfelől lendületes stílusú, poéti­kus részletekkel tarkított, másfelől mély értelmű, s fogalmazásában olykor szinte aforisztikus élességű. A felhők hamarosan gyülekeztek. Vecsey József debreceni professzornak már 1838. márciusában megjelent „Barátságos kérelme Hegelt követő honfiainkhoz" az Athenaeum hasábjain. Ez nem Tarczy­­nak előbb ismertetett cikkeivel volt kap­csolatban, hanem tulajdonképpen válasz volt egy Vecseyt a Figyelmező hasábjain ért támadásra. Vecsey itt még tényleg egészen „barátságosan" kéri a hegelistá­kat nézeteik alapos kifejtésére. Itt még hiányzik az az éles hangnem, amely azon a vita folyamán egyre szenvedélyesebb lett. Ez a cikk volt az elindítója az olyan híressé lett „hegeli pör"-nek. Feltehetőleg más lett volna ennek a pör­nek egész lefolyása, ha a hegelisták részé­ről nem a pedagógus Warga János, hanem maga Tarczy lehetett volna a hangadó. Tarczy 1838 elején még írt az Athenaeum­ban. Professzori állásáról való lemondása, ellenfelei gáncsoskodásának, még inkább az egyházi közvélemény nyomásának en­gedve, csak 1839. április elején következett be. De bizonyára nyomós okai lehettek már előzőleg is, hogy hallgasson, hogy a barátságos kérelemre éppen ő, aki egy fél évvel előbb még olyan lelkesen kép­viselte a hegeli filozófiát, választ ne adjon. Tarczy egyúttal végleg el is hallgatott a fi­lozófia számára. Ezzel kapcsolatban mondja nem egész húsz évvel később fájdalmas író­„Szellem művei javítást — akár folto­zás, akár utánozás képében jelenjen is az meg — nem tűrnek. Valamint Plátót és fiával Erdélyi János: „És megtörtént, ami nem példátlan, de mégis jobb lett volna, ha soha meg nem történik, hogy a tanár­nak megtiltatott Hegel szerint tartani elő­adásokat. Homéri Kacaj az alvilágban!" (I. m. 13.) Ettől kezdve Tarczy kizárólag új tudo­mányszakának, a természettudományok­nak élt, és a Főiskola felvirágoztatásának szentelte egész életét, s maradandó alko­tásokra tekinthetett vissza. Pápán az ő buzgólkodására állítottak fel nyomdát 1838-ban, s főként az ő érdemének tulaj­donítható az új kollégium megépítése is 1866-ban. Természettudományos munkássága sok­rétű és eredményekben gazdag volt. Külö­nösen elismert volt két kötetes Természet­tana, mely 1838-ban jelent meg először, és rögtön akadémiai levelező tagságot hozott neki. Második kiadásának 1843-ban még nagyobb volt a sikere. Ez az Akadémia részéről 200 arany jutalomban részesült, amihez most már az akadémiai rendes tagság járult. Több kiadást ért meg az 1845-ben megjelent Tiszta mértan elemei c. tankönyve is. Minden oldalról megbecsülés övezte, s azt is megérte, hogy elégtételt kapjon iskolájától. 1846-ban ugyanis újra rá akar­ták bízni a filozófia tanítását, azaz vissza akarták helyezni professzori székébe. Ugyanaz a püspök, aki annak idején iga­zolásra szólította fel, egyezett most bele, hogy a tanszéket Tarczynak ajánlják fel. Késő volt a bánat, mert az önérzetes fér­fiú elhárította magától ezt a megbízatást „ifjúsági ereje hanyatlása s a természet­tan terén magának kitűzött nevezetes fel­adat megfejtése tekintetéből". Hogy ez mennyire csak önérzetes kitérés volt, az is mutatja, hogy ezután még évtizedekig szolgálta hűséggel iskoláját. A Főiskola aztán némi vajúdás után Kerkápoly Károlyt választotta meg a tan­székre. ő már akadály nélkül hirdethette katedrájáról Hegel filozófiáját, amiben a filozófiailag érdemesebb Tarczyt a körül­mények megakadályozták. Tarczy csupán gúnynévként kapta a „magyar Hegel" elnevezést. Studiuma, cikkei világosan mutatják, hogy ő a szó komoly értelmében méltó lett volna erre a névre, ha filozófiai pályája derékba nem törik. Aristotelest nem lehet javítani, úgy Kan­tot sem, de felülmúlni, tehát álláspontjá­nál felebb emelkedni igen." Többek között IS EGY MÉLTATLANUL ELFELEJTETT MAGYAR HEGELISTA: TERRAY KÁROLY

Next