Magyar Filozófiai Szemle, 1971
5–6. szám - Szemle - Horkay László: Magyar hegeliánusok
zófáló szellemet. Tehát magasabb nézőpontból tekintve, az ellentétek és ellentmondások által fejlett magasabb rendűvé ez a tudomány is, úgy hogy ,,Thales óta az időben egymás után előljövő philosophiai rendszerek szinte haladásban voltak, mindig mélyebben fogván fel az igazságot". <1L. Ebből az elgondolásból nyit Tarczy a magyar filozófia számára is távlatot. Szerinte nem kell félteni hát a magyar filozófiát sem a különböző filozófiai rendszerektől és azoknak egymással való csatázásaitól, mert „csak ott, hol ezen ellentételben álló rendszerek szabadon taníttathatnak, lehet méltólag a philosophiának a népre hatását várni". (12.) Fejtegetéseinek különösen a második és a harmadik része gazdag, ahol a kidolgozás egyfelől lendületes stílusú, poétikus részletekkel tarkított, másfelől mély értelmű, s fogalmazásában olykor szinte aforisztikus élességű. A felhők hamarosan gyülekeztek. Vecsey József debreceni professzornak már 1838. márciusában megjelent „Barátságos kérelme Hegelt követő honfiainkhoz" az Athenaeum hasábjain. Ez nem Tarczynak előbb ismertetett cikkeivel volt kapcsolatban, hanem tulajdonképpen válasz volt egy Vecseyt a Figyelmező hasábjain ért támadásra. Vecsey itt még tényleg egészen „barátságosan" kéri a hegelistákat nézeteik alapos kifejtésére. Itt még hiányzik az az éles hangnem, amely azon a vita folyamán egyre szenvedélyesebb lett. Ez a cikk volt az elindítója az olyan híressé lett „hegeli pör"-nek. Feltehetőleg más lett volna ennek a pörnek egész lefolyása, ha a hegelisták részéről nem a pedagógus Warga János, hanem maga Tarczy lehetett volna a hangadó. Tarczy 1838 elején még írt az Athenaeumban. Professzori állásáról való lemondása, ellenfelei gáncsoskodásának, még inkább az egyházi közvélemény nyomásának engedve, csak 1839. április elején következett be. De bizonyára nyomós okai lehettek már előzőleg is, hogy hallgasson, hogy a barátságos kérelemre éppen ő, aki egy fél évvel előbb még olyan lelkesen képviselte a hegeli filozófiát, választ ne adjon. Tarczy egyúttal végleg el is hallgatott a filozófia számára. Ezzel kapcsolatban mondja nem egész húsz évvel később fájdalmas író„Szellem művei javítást — akár foltozás, akár utánozás képében jelenjen is az meg — nem tűrnek. Valamint Plátót és fiával Erdélyi János: „És megtörtént, ami nem példátlan, de mégis jobb lett volna, ha soha meg nem történik, hogy a tanárnak megtiltatott Hegel szerint tartani előadásokat. Homéri Kacaj az alvilágban!" (I. m. 13.) Ettől kezdve Tarczy kizárólag új tudományszakának, a természettudományoknak élt, és a Főiskola felvirágoztatásának szentelte egész életét, s maradandó alkotásokra tekinthetett vissza. Pápán az ő buzgólkodására állítottak fel nyomdát 1838-ban, s főként az ő érdemének tulajdonítható az új kollégium megépítése is 1866-ban. Természettudományos munkássága sokrétű és eredményekben gazdag volt. Különösen elismert volt két kötetes Természettana, mely 1838-ban jelent meg először, és rögtön akadémiai levelező tagságot hozott neki. Második kiadásának 1843-ban még nagyobb volt a sikere. Ez az Akadémia részéről 200 arany jutalomban részesült, amihez most már az akadémiai rendes tagság járult. Több kiadást ért meg az 1845-ben megjelent Tiszta mértan elemei c. tankönyve is. Minden oldalról megbecsülés övezte, s azt is megérte, hogy elégtételt kapjon iskolájától. 1846-ban ugyanis újra rá akarták bízni a filozófia tanítását, azaz vissza akarták helyezni professzori székébe. Ugyanaz a püspök, aki annak idején igazolásra szólította fel, egyezett most bele, hogy a tanszéket Tarczynak ajánlják fel. Késő volt a bánat, mert az önérzetes férfiú elhárította magától ezt a megbízatást „ifjúsági ereje hanyatlása s a természettan terén magának kitűzött nevezetes feladat megfejtése tekintetéből". Hogy ez mennyire csak önérzetes kitérés volt, az is mutatja, hogy ezután még évtizedekig szolgálta hűséggel iskoláját. A Főiskola aztán némi vajúdás után Kerkápoly Károlyt választotta meg a tanszékre. ő már akadály nélkül hirdethette katedrájáról Hegel filozófiáját, amiben a filozófiailag érdemesebb Tarczyt a körülmények megakadályozták. Tarczy csupán gúnynévként kapta a „magyar Hegel" elnevezést. Studiuma, cikkei világosan mutatják, hogy ő a szó komoly értelmében méltó lett volna erre a névre, ha filozófiai pályája derékba nem törik. Aristotelest nem lehet javítani, úgy Kantot sem, de felülmúlni, tehát álláspontjánál felebb emelkedni igen." Többek között IS EGY MÉLTATLANUL ELFELEJTETT MAGYAR HEGELISTA: TERRAY KÁROLY