Magyar Filozófiai Szemle, 1993

3–4. szám - Vladimir Zahrádnik–Josef Oborny–Csámpai Ottó: Comenius műve kora filozófiájának tükrében

COMENIUS MŰVE KORA FILOZÓFIÁJÁNAK TÜKRÉBEN VLADIMÍR ZAHRADNÍK — JOSEF OBORNY — CSÁMPAI OTTÓ Joannes Amos Comenius (Komensky), aki 1650 novemberétől 1654 júniusáig, I. Rákóczi György özvegyének, Lórántffy Zsuzsannának meghívására Sárospatakon tanított, a közvéleményben úgy él, mint „a népek tanítómestere". De Comenius nemcsak pedagógus, hanem korának egyik kiemelkedő filozófusa is volt. Már fiatal korában vonzották a filozófiai jellegű kérdések: válaszokat keresett az ember, a társadalom és a természet legáltalánosabb kérdéseire. Meg akarta érteni: mi a világ és mi a világmindenség; mi a világ mozgásának és fejlődésének alapja; milyen képességei és lehetőségei vannak az embernek önmaga, a természet és az Isten megismerésére; mennyire megbízhatók ismereteink a külső világról; megismerhető-e a természet, a lét, az Isten; merre irányul az élet, mi vár hazájára és a népre, mely ott él; miért keletkeznek a háborúk és szükségszerűek-e az emberi társadalomban; mi szükséges ahhoz, hogy az emberek örömben és békében éljenek? Olyan filozófiai kérdéseket tesz föl és próbál megoldani tehát, amelyek minden korban időszerűek, s a filozófia iránti érdeklődés egész életét végigkíséri. (Nagy sajnálkozással kell megjegyeznünk: nincs így ez a mai pedagógusoknál és didaktikusoknál — tudományuk kárára.) A filozófusokkal szemben sok volt a fönntartása, ennek ellenére a filozófiát a bölcsesség alapjának tekintette — de mindig egybekötve az erkölcsiséggel. Comeniusnak az volt a véleménye, hogy a bölcsesség mint az „emberiség szülőanyja" csak mély erkölcsi tevékenységgel egybekötve tudja biztosítani az emberi törekvés igazi humánumát. A modern kor e jó bölcsesség ódájához bizonyára hozzáadná a tolerancia, közmegbecsülés és a nézetkülönbségek létezésének a követelményét. Ha hiányzik a tisztelet e követelmények iránt, a bölcsességgel rendszerint visszaélnek. Comenius szerint az a műveltség, melynek alapja a bölcselet (filozófia), de mely nem megy át magas erkölcsiségbe és nem töltődik be állandóan vele: szerencsétlenség. „Mi a műveltség a tudományokban erkölcs nélkül?" — kérdi. Ma, a történelemből okulva, jól tudjuk, hogy ez a kérdés a tudomány örök kísérője. Akadémiai tanulmányai alatt Comenius alaposan elsajátította az elméleti tudományo­kat. Megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozta a klasszikus filozófiát, a középkori filozófusok és gondolkodók örökségét éppúgy, mint a korabeliekét is. Pozitív, bár

Next