Magyar Filozófiai Szemle, 2006

1–2. szám - Tanulmányok - Schwendtner Tibor: Analitikus versus kontinentális filozófia

ANALITIKUS VERSUS KONTINENTÁLIS FILOZÓFIA* SCHWENDTNER TIBOR Minap jelent meg a Kellék legújabb száma (2005, 27—28.), amelyben az analitikus filozófia magyarországi képviselői közöltek reprezentatív összeállítást kutatásaikról. Az összeállítást Eszes Boldizsár és Tőzsér János „Mi az analitikus filozófia?" című tanulmánya vezeti be, amely — az analitikus filozófia történetének színvonalas bemutatása mellett — arra is kísérletet tett, hogy élesen és egyértelműen állást foglaljon az analitikus és kontinentális filozófia viszonyával kapcsolatosan. A következőkben erre az állásfoglalásra szeretnék reagálni. Válaszomban először összefoglalom Eszes és Tőzsér fő állításait, aztán megpróbálom magam elemezni a kialakult helyzetet, az analitikus és a kontinentális filozófia viszonyát és eközben erősen vitatni fogom a szerzőpáros számos megállapítását. Amennyire meg tudom ítélni, Eszes és Tőzsér állásfoglalása pontosan visszaadja az analitikus konszenzusos vélekedést. Eszerint az analitikus filozófiát „argumentatív racionalitás és maximális világos­ságra való törekvés jellemzi" (66. o.), amelynek munkamódszerét a filozófiai probléma világos és pontos körülhatárolása, a lehetséges megoldási alternatívák felvázolása, majd a problémára vonatkozó — logikai természetű érvekkel alátámasztott — megoldási javaslat kifej­tése jelenti. A megoldandó kérdések körébe a filozófiatörténetből ismert klasszikus filozófiai problémák tartoznak. Az analitikus filozófusok köszönetet szeretnék mondani Demeter Tamásnak, Gedő Évának, Kondor Zsuzsának, Lőke Andrásnak, Margitay Tihamérnak és Szegedi Nórának megjegyzéseikért, melyeket e szöveg korábbi változatához fűztek. 1

Next