Magyar Filozófiai Szemle, 2011
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Olay Csaba: Regulázatlan tapasztalat: A tapasztalat értelmezése Gadamernél és Adornónál
Osay Osar a Regulázatlan tapasztalat A tapasztalat értelmezése Gadamernél és Adaménál* Az alábbi dolgozatban a regulázatlan tapasztalat, a nem standardizált, uralhatatlan tapasztalás jelenségét vizsgálom: ez a megfogalmazás elsősorban az új megjelenését és a meglévő elvárások keresztülhúzását tekinti tapasztalatnak. Ilyen felfogást dolgozott ki Hans-Georg Gadamer és Theodor W. Adorno, s bár utóbbi nem mindig állította kifejezetten előtérbe a tapasztalás fogalmát, azt mégis szorosan hozzákapcsolta a gondolkodásának központját alkotó nem-azonos elképzeléséhez. Meg kell említenem, hogy Tengelyi László közelmúltban megjelent Tapasztalat és kifejezés című munkájában részben a tapasztalat ilyen értelmét tartotta szem előtt. Tengelyi átfogó megközelítését úgy fogalmazza meg, hogy munkájában az újról számot adni képes tapasztalatfogalom érdekelte a fenomenológiai hagyomány meghatározó alakjai esetében. Jelen dolgozat korlátozottabb célokat követ, amennyiben Gadamer és Adorno gondolkodásának összefüggéseibe ágyazza a tapasztalat fogalmát. Ennélfogva egyrészt arra keresek választ, hogy az említett szerzők gondolkodásában van-e a tapasztalat gondolatával ellentétes tendencia - erre példa Gadamer esetében a klasszikus művek újra és újra érvényesülő hagyományának gondolata -, másrészt arra, hogy milyen megfontolásokat lehet egyáltalában véve felhozni a tapasztalat ilyen értelmezése ellen. A tapasztalatot az újkori filozófiai hagyomány, nem függetlenül a természettudományok diadalmenetétől, az érzékszervek számára feltáruló szabályszerűségként szokta megragadni. Ha ezt regularitás-modellnek nevezzük, akkor ezzel * A dolgozat az MTA-ELTE Hermeneucikai Kutatócsoport keretében és az OTKA K 81997 számú projektjének támogatásával készült. Lásd a következő jellegzetes megfogalmazást: „a »tapasztalat« [...], ha helyesen értjük a szót, anélkül hogy eleve elvennénk az élét, olyasmire utal, ami előre láthatatlan, és meglepetésszerű újdonságként érkezik el a tudatba. A meglepetésszerű és váratlan újdonságok természetüknél fogva csak a tudat által táplált várakozásokat mintegy keresztülhúzva juthatnak érvényre” (Tengelyi 2007. 16). „A vélt lehetetlenségek valóságba való átfordítása révén a tapasztalat érzékelhetővé teszi, hogy miben is áll a valóság valóságjellege” (no. 346). Érdemes megjegyezni, hogy Tengelyi számára a tapasztalat ezen értelmének előnyben részesítése a tudat erős pozíciójának husserli öröksége miatt kézenfekvő.