Magyar Filozófiai Szemle, 2011
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Ambrus Gergely - Ullmann Tamás: Tapasztalat
Tapasztalat A filozófiatörténet során mindig is kitüntetett jelentősége volt a tapasztalatra vonatkozó megfontolásoknak. E számunkban a történelmi, a vallási és az észlelési tapasztalatok természetével, valamint a tapasztalatok igazolási szerepével kapcsolatos írásokat közlünk. Fehér M. István tanulmánya a tapasztalat fogalmát Martin Heidegger 1920- 1921-es téli szemeszterben tartott vallásfenomenológiai előadásai alapján gondolja át. A tanulmány bemutatja a fiatal Heideggert ért szellemi ösztönzéseket és az egész korszak szellemi klímáját. A teoretikus beállítódástól való elfordulás és a megélt élethez való odafordulás törekvése általánosan jellemezte a 20. század elejének német filozófiáját és teológiáját. Az „élethez” való hermeneutikai viszszafordulás szempontjából a fiatal Martin Heidegger számára alapvető paradigmaként az őskereszténység jelent meg. Az őskeresztény élettapasztalatot, amint az a páli levelekben megjelenik, Heidegger a husserli fenomenológia hermeneutikai átalakítása révén igyekezett hozzáférhetővé tenni. Úgy véli, hogy az őskeresztény vallásosság tapasztalja az élet fakticitását, illetve tapasztalja az életet a maga fakticitásában, vagyis az őskeresztény élettapasztalaton keresztül utat találhatunk a fakticitás hermeneutikájához. Élmény, tapasztalat és megértés öszszefüggésének vallási-teológiai relevanciája innen szemlélve a hívő beállítottság és az őskeresztény eszkatológia fenomenológiai-hermeneutikai kikérdezéséből, felfejtéséből adódik. Tengelyi László a történelmi tapasztalat fogalmát értelmezi Hayden White és Paul Ricœur vitája alapján, amelynek a középpontjában a történeti mező konstitúciója áll. White szerint ezt a mezőt a történelemről szóló diskurzus konstituálja a tropológiai struktúrán keresztül, Ricœur szerint viszont épp ellenkezőleg, az élet a történelemben jelenti minden történeti mező valódi alapzatát. Ricœur ezért a történeti tapasztalat hermeneutikai fenomenológiájával igyekszik felváltani White dinamikus strukturalizmusát. Ugyanakkor Ricœur nézetei is változnak a történelmi tapasztalat szerepéről. Temps et récit című művében még a valóság elbeszélés általi újraleírását vagy refigurációját hangsúlyozza. La mémoire, l'histoire, l'oubli című későbbi munkájában azonban úgy véli, hogy a múlt igaz re TANULMÁNYOK