Foci, 1988 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

6 SZENTMIHÁLYI SZERETI A KOCKÁZATOT Szentmihályi Antal pár héttel ezelőtt még csapa­tot keresett. Később min­denki biztosra vette, hogy a Vasas szakvezetője lesz, majd aláírta a szerződést a Tatabányához. A har­mincegyszeres válogatott kapus tulajdonképpen visz­­szatért egykori csapatá­hoz. Az 1979—80-as bajnok­ságban már edzősködött a Bányásznál. — Két klub is hívta. Miért döntött így? — Először a Vasas ke­resett meg. Szívesen men­tem volna a Fáy utcába, ahol éveken át játszottam. A megígért határidőre nem tudtak választ adni. Időközben hívott a Tata­bánya, elfogadtam az aján­latukat, mert nem akartam a két szék között a pad alá esni. — Új csapata az elmúlt bajnokságban dobogón végzett. Ha ezt nem sike­rül megismételni, akkor az már kudarc. Nem tart et­től? — Nem félek a téttől. Sőt, kifejezetten kedvelem a kockázatos feladatokat. Nem okoztam eddig csaló­dást. Az esélytelen MÁV Előrét két éviig irányítot­tam és bentmaradtunk. Előreléptem a Tatabányá­val és a Videotonnál is csak két pont hiányzott a dobogós helyezésihez. Előb­bi kijelentésemnek talán ellentmond szereplésem az MTK-VM-nél, de ott idő előtt felbontották a szer­ződésemet és nem biztos, hogy kiestünk volna. Tata­bányán ki kell vívni a nemzetközi kupaszereplés jogát és ez elérhető akár a negyedik hellyel, akár az MNK megnyerésével. — Képesnek tartja erre a csapatot? — Ha együtt marad az a gárda, akkor igen. Már­pedig tudomásom szerint az ászok maradnak. Ha rajtam múlott volna, Zir- Chert nem engedem el, mert nagy szükség van megfelelő kiegészítő embe­rekre. Még nem voltam a csapatnál, amikor elenged­ték. Tudom, Kiprichnek engedélye van külföldi szerződésre, de úgy tetszik ő sem távozik. Azért fel kell készülnünk a pótlásá­ra, keressük azt a játé­kost, aki megfelelően he­lyettesíthetné. Vincze Ist­ván továbbra is nálunk játszik. — Vele kapcsolatban el­terjedtek olyan hírek, hogy a Honvédhoz is aláírt... — Erről nem tudok. — Kikkel szeretnének erősíteni? — Ahogy említettem, a jelenlegi csapat képes az elmúlt évihez hasonló tel­jesítményre. Olyan játé­kosokra viszont szüksé­günk van, akik képesek a helyettesítésre. Így­ tehát nincsenek nagy nevek a kiszemeltek között. — Az elmúlt bajnokság­ban nemegyszer a kapu­sokon múlott a csapat eredménye. Bizonyára kri­tikusabb szemmel nézi ezt a posztot... — Négy kapusunk van. Közülük a két idősebbet, Kisst és Dombait még azokból az időkből isme­rem, amikor először vol­tam edző Tatabányán. A két fiatalról — Máziról és Tartásiról — még nem tu­­­­dok véleményt alkotni mert ők utánpótlás válo­gatottbeli elfoglaltságuk miatt csak később kapcso­lódtak a munkába. Tudom, hogy a kapusokon több meccs is elment, erre vi­gyázni kell. — Mit gondol, mire lesz képes a csapat az UEFA Kupában? — Hat rutinos, harminc év feletti játékosunk van, tapasztalatuk sokat jelent­het. Az sem közömbös, milyen lesz a sorsolás. Legalább a harmadik for­dulóig el kell jutnunk. Az UEFA Kupára jó felkészü­lést jelent az Intertotó, külföldi csapatok ellen léphetünk pályára­­a baj­nokság előtt. Jól jön a sű­rített program is, hama­rabb­­megismerkedhetek a játékosokkal. — A hírek szerint Tata­bányán nem a legrózsá­­sabb az anyagi helyzet. Kapott garanciát arra, hogy a klub megad min­den támogatást? — Nem kaptam, ilyet nem is lehet adni. Egye­lőre nem érzem, hogy hiá­nyában lennénk a pénznek. Egyébként is a csapat sze­replése alakíthatja a hely­zetet. Ha van eredmény, akkor összefognak a vá­rosban, s nem lehet gond. L. L . BIZAKODÓ PALICSKO „Elegem volt az NB 1-ből!” — jelentette ki 1985 nyarán Palics­­kó Tibor, miután becsukta maga mögött a Hungária körúti sport­telep kapuját. Azóta „önkéntes száműzetést” vállalt. Előbb Do­rogon, majd az Építőik SC-nél dolgozott. Egy szólista, aki az Operaházban is felléphetett vol­na, vidéki kultúrházakban éne­kelt. Ezért is meglepetés, hogy Pa­­licskó újra élvonalbeli egyesület­hez igazolt. Egyéves szerződést kötött a Váci Izzóval. — Nem kell bizonygatnom hogy nem törekedtem arra, hogy NB I-es edző legyek — magya­rázza. — Engem is meglepett, hogy egyszerre milyen kapus let­tem. Az edzőt a Váci Izzón kívül a ZTE és a Diósgyőr is szívesen látta volna. — Nem az anyagiak döntöttek. A váci vezetők rokonszerves, őszinte, természetes emberek. Nem kerteltek, megmondták, hogy nagyon nehéz helyzetben kell átvennem a csapatot, hi­szen négy meghatározó játékos távozott. Éppen ezért izgat a fel­adat. Nagyszerű lenne, ha mind­ezek ellenére sikerülne a koráb­bi szinten tartani a gárdát. Palicskó újrafelfedezésében közrejátszhatott, hogy az Építők legénységét kilátástalan helyzet­ben benntartotta az NB II-toen. — Ha az Építők netán kiesik, aligha keresnek meg — fejtege­ti. — De hát ebben a szakmá­ban is a piac törvényei dönte­nek. Mindenki a jó árut keresi. — Mit szóltak az Építőknél a hirtelen távozásához? — Június 30-án lejárt a szer­ződésem. Sajnálták, hogy elme­gyek, egyben örültek is, hogy rangosabb klubnál bizonyíthatok. — Szokás, hogy az edző a ré­gi helyéről visz magával játé­kost is... — Nem tartanám becsületes­nek, hogy tovább gyengítsem az Építőket. Gregor távozása érzé­keny veszteség. Pedig lenne egy­két labdarúgó, akit Vácon is tudnék használni. Pályaedzőmet, Vass Lászlót viszont viszem ma­gammal. — Nem tart attól, hogy a meg­gyengült Váccal együtt ön is el­bukik? — Bízom a játékosokban, szakértelmemben és a váci ve­zetők támogatásában. Több fut­ballistával tárgyaltunk, ha sike­rül az erősítés, nem lesz gond jövőre sem Vácon. — Mikor találkozik a váci fo­cistákkal? — Július 2-án mutatkozom be, 4-én pedig elkezdjük a felkészü­lést. K. GY.

Next