Focivilág, 1997 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-10 / 21. szám

a Kruzados Norte Valladolid Az 1995/96-os spanyol bajnokságban fiatal szurkolók egy marokra való töredéke kivált a többségből, mert mindenféle politikai kötődések nélkül kívánta folytatni tovább. Kezdetben nem voltak többen tizenötnél, aztán amikor a Pucelának becézett klub létéért, az első ligás tagságának meghosszab­bításáért szállt ringbe, akkor 45 tagot szervezett be a csoport. Rögvest megjelen­tette brosúrája első számát is. 1996 nyarán megvarratták a drapijukat, majd egy barát­ságos meccsen (Valladolid-Racing San­tander 1-0). 1996. augusztus 24-én hivat­alosan is bemutatkoztak a Jose Zorrilla-sta­dion - mit sem sejtő - publikumának. Az összesen 26 ezres pálya északi szektorát vették bérbe, felfelé haladva az objek­tum második körét,annak is egy pon­tosan 1700 ülőhelyet magában foglaló teraszát, ahonnét nagyon jól lehet (az akusztikus adottságai okán) biztatni a hosszanti csíkos mezeseket. A nevük magyarul Észak Kereszteseit jelenti, szimbólumuk egy lila lobogót lándzsáján hordozó lovag. Használnak egy másik jelképet is, azon egy tök részeg vitéz, őrült szemekkel, kezében üveggel, dárdáján kol­básszal látható, mindez szamárháton... A prospektusuk címe Fondo Norte, azaz Északi Kanyar. Persze, túlzsúfoltságra abban az évadban sem panaszkodhattak, nem nyomorogtak a tribünön. Amikor húszan összejöttek, megünnepelték. Idegenbe még kevesebben óvatoskodtak el, például Gijónba 2500 pucelás indult neki, ebből hatan voltak k­i állományából! Sevillába hatvanan mentek le, közülük kettő tartozott a keresztesek seregébe. Sergio megjegyzi, hogy az utazások terén lesz mit fejlődniük, viszont kiraktak két kisebb koreográfiát otthon, az egyik különösen jól sikerült, akkor az „Aupa Pacela” óhajtást sikerült remekül szabott betűkkel feltartaniuk. Újabb két transz­parens és egy hasas dob gyarapította vagyo­nukat, amelyekkel az UEFA Kupára nevező gárdájukon kívántak lendíteni. Ebben a baj­nokságban 40 és 45 között variálódik lét­számuk, harmincan helybéliek, tizenöten a váci Tiger Adoration (Beszélgetés Kukos Istvánnal, a Tigrisek egyik vezetőjével) - Szó se róla, elég régen nem csordogál hír felő­letek. - Most novemberben múltunk négyesz­tendősek. Az 1994/95-ös szezon pontosan úgy sikeredett számunkra, ahogyan a csapatunk teljesített, ők majdnem kiestek, mi pedig közel jártunk a megszűnéshez. - Miért? - Ki szereti hiába strapálni magát? - A fordulópont? - 1996. szeptember 7-én 5-0-ra levertük a Pécset, azon a derbin öten kivonultunk a bandából, hogy megpróbáljuk újból. Az „infúziós manőverünk” sikerrel járt, életet tudtunk lehelni az agonizáló­­betegben. Mára átlagosan 40-50 fő a létszámunk. Ami nagy szó, idegenben szinte mindenhol megje­lenünk, kirakjuk a drapikat is. Ezen az őszön láthatták, hallhatták, hogy a Tiger Adoration él, és jobb, mint valaha volt!­­ Egykoron bőven mazsolázhattunk a cse­peliekkel folytatott örökös perpatvaraitokból. Néha kissé már elcsépeltnek hatott a „véres konfliktus” legfrissebb fejleményeinek tálalása. Végtelen volt, mint a Dallas a tévely­gőben... - Azóta a szigetiek mellé felsorakoztak az újabb riválisok, a stadlerlandi Angyalok Kara, a Szőnyi úti Blue Boys és a Hungária körúti Front 96. Halovány mind, talán csak a cse­peliek vehetik fel velünk élesben a harcot. - Utaltál az utazásaitokra. Kissé bővebben, ha lehetne.­­ Hogyne! Nézzük a 96-97-es évadot először. Csepelen ötvenen, a Szőnyi úton harmincan, Szombathelyen tízen, Siófokon huszonöten, a Hungária körúton tizenöten, Csabán nyolcan, Akasztón tízen bomlasztot­tuk a rendet. Ez már jelezte, felszálló ágba kerültünk. Az utolsó bajnokin (Vác-BVSC 0-1) kisebb koreográfiára is futotta (a mel­lékelt fotón ennek egyik pillanata látható), 24 kék és piros kartonlap, valamint 6 darab 1 méterszer hatvan centis, ezüst színű betű alkotta a látványt, utóbbiakkal a Tigers felira­tot mutattuk meg a nagyérdeműnek. Örültek is neki... - Valóban, ilyen akciókra korábban nem volt nálatok precedens. Idén merre vezetett a Tigrisek vadászösvénye? - A nyitányon (MTK-Videoton) 5-6 váci ultra volt jelen, természetesen nem a kék­fehéreknek drukkolván. Az RBD 200-250 Ördöggel érkezett, az asszó végén a fehérvári­ak megköszönték segítségünket. - Őket a barátaitoknak tartjátok? - Igen, igen! Mellettük jó a kapcsolatunk a tabániakkal, debreceniekkel és diósgyőriekkel (Fighters) is. - Menjünk tovább, bogozván az évad kuriózumait! - Vác FC-Vasas: nem tudom a miért okát, csupán húszan verődtünk össze erre a viadal­ra. Az Ultra Vasas sem vonultatott fel több aktivistát. Amint berobbantak a Violák, úgy erősödött meg a hangja és önbizalma az angyalföldi brigádnak, a kerítés mentén ment a szöveg. - Gyanítom, nem tartoznak a kedvenceitek közé a fővárosi kompániák. - Nem igazán szoktunk értük lelkesedni... Folytatom krónikáimat. Vác FC-DVSC: mintegy 80-100 lokista jött el, odamentünk hozzájuk, majd általános kézfogások, beszél- 28

Next