Focivilág, 1997 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1997-12-10 / 21. szám
Kérdezz-felelek Gheorghe Popescuval A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb meglepetését okozta a román válogatott középpályása azzal, hogy elhagyta az FC Barcelonát, és a török Galatasaray együtteséhez igazolt Gheorghe Popescu csak jövőre lesz harmincegy esztendős, ennek ellenére kalandos, és sikerekben gazdag pályafutást tudhat már maga mögött Tizennyolc évesen került az Universitatea Craiova csapatához, melyhez egy rövid bukaresti kitérőt leszámítva, öt éven át hű maradt. Az 1990-es vlágbajnokságot követően szerződött külföldre, a holland PSV Eindhoven szerződtette. Négy sikeres szezont tudott maga mögött a Philips-gyár csapatánál, majd honfitársa Dumitrescu és Klinsmann csapattársa lett a Tottenham Hotspurnél Nagyon jó formában futballozott Londonban, így 1995 nyarán ismét költözésre kényszerült, minden labdarúgó álma, az FC Barcelona kínált neki lehetőséget. Emberi kvalitásait, a játékostársakhoz fűződő viszonyát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy tavaly ő volt a katalán klub csapatkapitánya, ami minden idegenlégiós játékos legnagyobb elismerésének számít A bajnoki kudarc ellenére, egy KEK-győzelemmel a tarsolyában nyáron Isztambulba tette át pályafutásának színhelyét - Mi az, amit legjobban utál a fociban ? - Amit legjobban utálok, azok a rossz bírói ítéletek. - Mi az, ami megkülönbözteti a spanyol labdarúgást a többi ország focijától? - A spanyol futball a legkomplettebb. A játék összes elemével magas szinten rendelkezik: nehézséggel, minőséggel, színvonallal és technikával. - Mi a véleménye arról, hogy női bírók is vezetnek férfi meccseket? - Nem vagyok mellette. Nem hiszem, hogy egy nő jól tudna vezetni egy Real Madrid-FC Barcelona mérkőzést. Egy ilyen találkozó ugyanis túl nagy feszültséggel jár. - Mi a véleménye a klubhűségről? - Büszke vagyok arra, hogy korábban olyan csapatokban futballozhattam, mint a PSV Eindhoven, a Tottenham, vagy az elmúlt szezonban a Barcelona, de egyébként nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a dolognak. Az a munkám, hogy focizzak, jól játszok, bárhol is legyen ez, bármilyen mezben. - Mit csinálna, ha nem focizna? Mit szeretett volna csinálni régebben? - Mindig is focista szerettem volna lenni. Nagyon szeretem amit csinálok, és szerencsém van, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. - Élete legrosszabb pillanatát a futbalista karrierje okozta? - Nincs olyan pillanat az életemben, amiről azt mondhatnám, hogy ez volt a legrosszabb. - Milyen érzés volt a Barcelonához kerülni? - Különös. Másnak éreztem magam, mert a Barcelona a maga légkörével több, mint egy klub. Olyan volt, mintha focistaként másodszor születtem volna meg. - Mi az, ami legjobban hiányzik Önnek? - A család és a barátaim. - Ha választania kellet volna az életében a Barcelona és a román válogatott között, hol játszott volna szívesebben ? - Mindkét csapatban szívesen játszom. Teljesítenem kellett a feladatomat a barcelonai klubnál, melynek az alkalmazottja voltam, de sosem felejtkezhetem el a válogatottról, melynek tagjánk lenni nagyon nagy megtiszteltetés. - Egy focista mindig a legtöbbet hozza ki magából? - Minden focista 100 %-os teljesítményt próbál nyújtani a pályán. - Ki ellen játszana szívesen ? - Mindenki ellen játszottam már, akit ellenfélnek kívántam magamnak. - Hogy érzi, elérte már a csúcspontot, vagy a jobbik Popescu még hátravan? - Azt hiszem tavaly már sikerült megmutatnom, mire vagyok képes. - Minden idők melyik játékosának a bőrébe bújna szívesen? - Petéébe. - Mi a legnehezebb, és a legkönnyebb dolog egy focista életében? - A legnehezebb egy komoly sérülésből való felépülés. Ami a legkönnyebb dolgot illeti... Nos, könnyű autogrammokat osztogatni, de ahhoz, hogy aláírásokat osztogathasson az ember, ahhoz hosszú utat kell bejárnia. - Van olyan dolog, ami miatt képes lenne abbahagyni a labdarúgást? - Nincs, mert örömmel focizok. - Igaz az, hogy a férfiak sosem sírnak? - Sok férfit láttam már sírni, úgyhogy nem igaz. - Ön makor sírt utoljára? -Az 1994-es vb negyeddöntőjében, amikor kikaptunk Svédországtól. - Változtatna a belső tulajdonságai közül valamiben? - Mindig lehet pozitívan változni. Szeretem kikérni az emberek véleményét Popescuról, és ha jó tanácsot adnak, örömmel elfogadom. - Hogyan jellemezné magát? - Jobban szeretném, ha egy másik személytől kérne rólam jellemzést. - Vallásos ember? - Igen, nagyon vallásos vagyok. - Szokott imádkozni, mielőtt pályára lép? - Igen, mindig. - Jól végzi csapatkapitányi feladatait? - Azt hiszem igen. Elég nagy tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy ellássam ezt a feladatot. - Milyennek kell lennie egy jó kapitánynak? - Minden futballista más és más, így nincs egy meghatározott prototípus a kapitányokra nézve sem. - Mikor szándékozik visszavonulni? - Amikor már nem bírom a mostani ütemet. Mindig arra gondolok, hogy az embernek a csúcsponton kell abbahagynia a labdarúgást. - Hogyan képzeli el a búcsú pillanatát? - Azt szeretném, ha egybeesne azzal a nappal, amikor valamilyen nagy címet nyerek. - Melyik stadionról ábrándozott korábban, melyikben szeretett volna mindig is játszani? - Mielőtt a Barcelonához szerződtem volna, a Camp Nouról álmodoztam. Most a legszívesebben a brazil Maracanában játszanék egyszer, teltház előtt. - Érezte már egyszer is a veszélyét annak, hogy távoznia kell valamelyik klubtól? - Nem, mindig a lehető legjobbat próbáltam kihozni magamból, igyekeztem fejlődni, épp ezért sosem éreztem, hogy veszélyben lett volna a pályafutásom. - Könnyen el tudott búcsúzni Johann Cruyfftól? - A focista életében mindig történnek olyan dolgok, amelyek nem tetszenek neki, de azokat is el kell fogadnia. Igen, nehéz volt megválni tőle. - Hogyan jellemezné Robsont, akivel szintén a Barcelonánál dolgozott együtt? - Fantasztikus ember, egy igazi angol úr. - És Nunezről mit mondana ? - Az az elnök, aki mindent elkövet a klubjáért és a legjobbat akarja mindenkinek. -Általában meg vannak elégedve a munkájával? - Nem tudom, de azt szeretném, hogy az emberek lássák, 100 %-osan próbálok teljesíteni a csapat érdekében. - Melyik volt pályafutásának legfontosabb gólja? - A Románia-Bulgária mérkőzésen rúgott, amellyel kvalifikáltattuk magunkat az 1990-es olaszországi vb-re. - Mi az első gondolata egy gól belövése utáni pillanatban? - Ez egy hatalmas öröm, olyan érzés, amit nem lehet szavakkal elmondani. - És milyen érzés gólt kapni? -Nagyon lesújtó. -Mi a hobbija? - Szeretek teniszezni, szeretem a tengert. Az autók és az öltözködés megszállottja vagyok. - Mivel lehet több pénzt keresni: a focival vagy a politikával? - Nem tudom, a politikához abszolút nem értek, és az igazat megvallva nem is szeretem. - Van olyan dolog az életben, ami miatt bánkódik, amit később megbánt? - Az életben sok olyan dolog van, amiről az ember úgy gondolja, nem kellet volna megtörténnie, de ezeket a dolgokat lehetetlen kikerülni. - Figyelemmel kíséri az exklubjai sorsát? - Igen. A Tottenham, a PSV és a Barcelona dolgairól a tv-ből értesülök, és minden vasárnap hazatelefonálok Romániába, így a családom el tudja mesélni a hazai bajnokság legfontosabb eredményeit. - Mit szól ahhoz, hogy számítógép útján jelölik ki a bírókat a meccsekre? - Különös dolognak tartom. - Van olyan ember, akit irigyel? -Nincs. - Mi a véleméyne arról, hogy azt mondják a focistákról, hogy nem valami intellektuális emberek. - Sok példát tudnék felhozni, ami ezt a kijelentést cáfolja. Sok focistát ismerek, akik tanulnak, nyelveket beszélnek. - Befejezné valamiyen különleges mondattal, kijelentéssel, üznettel az interjút? - Ezt a feladatot inkább meghagynám magának. A Don Balon nyomán: Bazsonyi Anna