Focivilág, 1997 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-10 / 21. szám

Kérdezz-felelek Gheorghe Popescuval A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb meglepetését okozta a román válogatott középpályása azzal, hogy elhagyta az FC Barcelonát, és a török Galatasaray együtteséhez igazolt Gheorghe Popescu csak jövőre lesz harmincegy esztendős, ennek ellenére kalandos, és sik­erekben gazdag pályafutást tudhat már maga mögött Tizennyolc évesen került az Universitatea Craiova csapatához, melyhez egy rövid bukaresti kitérőt leszámítva, öt éven át hű maradt. Az 1990-es vlágbajnokságot követően szerződött külföldre, a holland PSV Eindhoven szerződtette. Négy sikeres szezont tudott maga mögött a Philips-gyár csapatánál, majd honfitársa Dumitrescu és Klinsmann csapattársa lett a Tottenham Hotspurnél Nagyon jó formában futballozott Londonban, így 1995 nyarán ismét költözésre kényszerült, minden lab­darúgó álma, az FC Barcelona kínált neki lehetőséget. Emberi kvalitásait, a játékostársakhoz fűződő viszonyát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy tavaly ő volt a katalán klub csapatkapitánya, ami minden idegenlégiós játékos legnagyobb elismerésének számít A bajnoki kudarc ellenére, egy KEK-győzelemmel a tarsolyában nyáron Isztambulba tette át pályafutásának színhelyét - Mi az, amit legjobban utál a fociban ? - Amit legjobban utálok, azok a rossz bírói ítéletek. - Mi az, ami megkülönbözteti a spanyol labdarúgást a többi ország focijától? - A spanyol futball a legkomplettebb. A játék összes elemével magas szinten rendelkezik: nehézséggel, minőséggel, színvonallal és technikával. - Mi a véleménye arról, hogy női bírók is vezetnek férfi meccseket? - Nem vagyok mellette. Nem hiszem, hogy egy nő jól tudna vezetni egy Real Madrid-FC Barcelona mérkőzést. Egy ilyen találkozó ugyanis túl nagy feszült­séggel jár. - Mi a véleménye a klubhűségről? - Büszke vagyok arra, hogy korábban olyan csapatok­ban futballozhattam, mint a PSV Eindhoven, a Tottenham, vagy az elmúlt szezonban a Barcelona, de egyébként nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a dolognak. Az a munkám, hogy focizzak, jól játszok, bárhol is legyen ez, bármilyen mezben. - Mit csinálna, ha nem focizna? Mit szeretett volna csinálni régebben? - Mindig is focista szerettem volna lenni. Nagyon szeretem amit csinálok, és szerencsém van, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. - Élete legrosszabb pillanatát a futbalista karrierje okozta? - Nincs olyan pillanat az életemben, amiről azt mond­hatnám, hogy ez volt a legrosszabb. - Milyen érzés volt a Barcelonához kerülni? - Különös. Másnak éreztem magam, mert a Barcelona a maga légkörével több, mint egy klub. Olyan volt, mintha focistaként másodszor születtem volna meg. - Mi az, ami legjobban hiányzik Önnek? - A család és a barátaim. - Ha választania kellet volna az életében a Barcelona és a román válogatott között, hol játszott volna szívesebben ? - Mindkét csapatban szívesen játszom. Teljesítenem kellett a feladatomat a barcelonai klubnál, melynek az alkalmazottja voltam, de sosem felejtkezhetem el a válogatottról, melynek tagjánk lenni nagyon nagy megtiszteltetés. - Egy focista mindig a legtöbbet hozza ki magából? - Minden focista 100 %-os teljesítményt próbál nyúj­tani a pályán. - Ki ellen játszana szívesen ? - Mindenki ellen játszottam már, akit ellenfélnek kívántam magamnak. - Hogy érzi, elérte már a csúcspontot, vagy a jobbik Popescu még hátravan? - Azt hiszem tavaly már sikerült megmutatnom, mire vagyok képes. - Minden idők melyik játékosának a bőrébe bújna szívesen? - Petéébe. - Mi a legnehezebb, és a legkönnyebb dolog egy focista életében? - A legnehezebb egy komoly sérülésből való felépülés. Ami a legkönnyebb dolgot illeti... Nos, könnyű autogrammokat osztogatni, de ahhoz, hogy aláírásokat osztogathasson az ember, ahhoz hosszú utat kell bejárnia. - Van olyan dolog, ami miatt képes lenne abbahagy­ni a labdarúgást? - Nincs, mert örömmel focizok. - Igaz az, hogy a férfiak sosem sírnak? - Sok férfit láttam már sírni, úgy­hogy nem igaz. - Ön makor sírt utoljára? -Az 1994-es vb negyeddöntőjében, amikor kikaptunk Svédországtól. - Változtatna a belső tulajdonságai közül vala­miben? - Mindig lehet pozitívan változni. Szeretem kikérni az emberek véleményét Popescuról, és ha jó tanácsot adnak, örömmel elfogadom. - Hogyan jellemezné magát? - Jobban szeretném, ha egy másik személytől kérne rólam jellemzést. - Vallásos ember? - Igen, nagyon vallásos vagyok. - Szokott imádkozni, mielőtt pályára lép? - Igen, mindig. - Jól végzi csapatkapitányi feladatait? - Azt hiszem igen. Elég nagy tapasztalattal ren­delkezem ahhoz, hogy ellássam ezt a feladatot. - Milyennek kell lennie egy jó kapitánynak? - Minden futballista más és más, így nincs egy meghatározott prototípus a kapitányokra nézve sem. - Mikor szándékozik visszavonulni? - Amikor már nem­ bírom a mostani ütemet. Mindig arra gondolok, hogy az embernek a csúcsponton kell abbahagynia a labdarúgást. - Hogyan képzeli el a búcsú pillanatát? - Azt szeretném, ha egybeesne azzal a nappal, amikor valamilyen nagy címet nyerek. - Melyik stadionról ábrándozott korábban, melyik­ben szeretett volna mindig is játszani? - Mielőtt a Barcelonához szerződtem volna, a Camp Nouról álmodoztam. Most a legszívesebben a brazil Maracanában játszanék egyszer, teltház előtt. - Érezte már egyszer is a veszélyét annak, hogy távoznia kell valamelyik klubtól? - Nem, mindig a lehető legjobbat próbáltam kihozni magamból, igyekeztem fejlődni, épp ezért sosem éreztem, hogy veszélyben lett volna a pályafutásom. - Könnyen el tudott búcsúzni Johann Cruyfftól? - A focista életében mindig történnek olyan dolgok, amelyek nem tetszenek neki, de azokat is el kell fogad­nia. Igen, nehéz volt megválni tőle. - Hogyan jellemezné Robsont, akivel szintén a Barcelonánál dolgozott együtt? - Fantasztikus ember, egy igazi angol úr. - És Nunezről m­it mondana ? - Az az elnök, aki mindent elkövet a klubjáért és a legjobbat akarja mindenkinek. -Általában meg vannak elégedve a munkájával? - Nem tudom, de azt szeretném, hogy az emberek lás­sák, 100 %-osan próbálok teljesíteni a csapat érdekében. - Melyik volt pályafutásának legfontosabb gólja? - A Románia-Bulgária mérkőzésen rúgott, amellyel kvalifikáltattuk magunkat az 1990-es olaszországi vb-re. - Mi az első gondolata egy gól belövése utáni pil­lanatban? - Ez egy hatalmas öröm, olyan érzés, amit nem lehet szavakkal elmondani. - És milyen érzés gólt kapni? -Nagyon lesújtó. -Mi a hobbija? - Szeretek teniszezni, szeretem a tengert. Az autók és az öltözködés megszállottja vagyok. - Mivel lehet több pénzt keresni: a focival vagy a politikával? - Nem tudom, a politikához abszolút nem értek, és az igazat megvallva nem is szeretem. - Van olyan dolog az életben, ami miatt bánkódik, amit később megbánt? - Az életben sok olyan dolog van, amiről az ember úgy gondolja, nem kellet volna megtörténnie, de ezeket a dolgokat lehetetlen kikerülni. - Figyelemmel kíséri az exklubjai sorsát? - Igen. A Tottenham, a PSV és a Barcelona dolgairól a tv-ből értesülök, és minden vasárnap hazatelefonálok Romániába, így a családom el tudja mesélni a hazai bajnokság legfontosabb eredményeit. - Mit szól ahhoz, hogy számítógép útján jelölik ki a bírókat a meccsekre? - Különös dolognak tartom. - Van olyan ember, akit irigyel? -Nincs. - Mi a véleméyne arról, hogy azt mondják a focis­tákról, hogy nem valami intellektuális emberek. - Sok példát tudnék felhozni, ami ezt a kijelentést cáfol­ja. Sok focistát ismerek, akik tanulnak, nyelveket beszél­nek. - Befejezné valamiyen különleges mondattal, kije­lentéssel, üznettel az interjút? - Ezt a feladatot inkább meghagynám magának. A Don Balon nyomán: Bazsonyi Anna

Next