Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-02-01 / 1. szám

22 FOGORVOSI SZEMLE 102. évf. 1. sz. 2009. jelentésüket a 2005-ös 15. ICDMFR közgyűlésén Cape Townban, Észak-Afrikában is prezentálniuk kellett. Ezt követően a jelentést módosításra visszaadták. A módo­sított jelentést 2006 novemberében terjesztették elő az IADMFR Oktatási sztenderdekért felelős bizottságának, a vezetőségnek és a tanácsnak, majd 2007 februárjá­ban az IADMFB végrehajtó bizottságához is eljuttatták. Az itt bemutatott végső tervezetet, mely magában fog­lalja a végrehajtó bizottság tagjainak, valamint a ve­zetőségnek a javaslatait, elfogadásra terjesztették elő az ICDMFR vezető bizottságának kétévente megren­dezésre kerülő vezetőségi értekezletén, majd ezt kö­vetően 2007-ben Pekingben, Kínában a 16. ICDMFR közgyűlésén elfogadásra került. Az átdolgozott anyag célja, hogy egy olyan dokumen­tum kerüljön napvilágra, mely korszerű irányelveket je­löl ki a dentomaxillofaciális radiológia egyetemi képzé­séhez. A sztenderdek a program fejlesztését hivatot­tak elősegíteni. Bevezetés Manapság már széles körben elfogadott, hogy sem a fogorvos-gyakornokok, sem a fogászati röntgenasz­­szisztensek/technikusok nem készíthetnek röntgendiag­nosztikai felvételt megfelelő előképzettség nélkül [1-3]. Gyakorló fogorvosoknak és fogászati röntgendiagnosz­tikai eszközöket kezelő személyzetnek is az alábbi te­rületeken elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot is magába foglaló tréninget kellene végezniük: 1. Sugárzás létrehozása, sugárvédelem és az ionizá­ciós sugárzással kapcsolatos törvény által előírt kö­telezettségek funkciójukat tekintve ugyanolyan fon­tosak, mint az orvos vagy az asszisztens személye; 2. a diagnosztikai radiológia fontos területe a fogásza­ti gyakorlatnak. A képzés alapja Törénelmileg a fogászati és maxillofaciális radiológia egyetemi képzését meghatározó oktatási sztenderdek kidolgozásánál az olyan tananyag modellt használták, mely iránymutatást biztosít, hogy mi képezi a specifi­kus témákhoz tartozó anyagokat vagy a „törzsanyagot” [3-8]. Az oktatás során ezt a modellt a kompetencia-ala­pú képzés (CBE) váltja fel. Másként elnevezve hasz­nálják a bizonyíték-alapú képzés (EBE), az eredmény­alapú képzés (OBE) valamint az értékközpontú tan­anyag (VBC) fogalmakat is. Ezt a modellt több ország fogászati képzését felügyelő bizottsága integrálta a tan­anyagba, közöttük az Egyesült Államok [9, 10] és Ang­lia [11]. A közelmúltban bekövetkezett európai uniós bővülés és az ahhoz kapcsolódó direktívák megalkotása az európai országok fogorvos-képzéseinek összeha­sonlítható és elfogadható sztenderdjeit és kompeten­ciáját eredményezték [12-15]. Ezek az intézkedések modern szemlélettel sokkal inkább az oktatás vég­eredményére helyezik a hangsúlyt, mintsem a képzés folyamatára vagy tartalmára. A CBE nemcsak a törzsanyagot foglalja magába, hanem a hallgatói tanulási tapasztalatokat és értéke­lés módszereit, melyek a végzéshez elengedhetetlen tudást, képességeket és értékeket dokumentálják. Ezek a dokumentumok tartalmazzák azon kompetenicákat/ képességeket is, melyeket egy végzős orvosnak pre­cízen és hatékonyan folyamatosan teljesítenie kell. Az új végzős hallgatókat felkészítő programoknak kogni­tív (alapvető tudás), érzelmi (szakmabeli felelősségvál­laláshoz kapcsolódó értékek) és pszichomotor (klinikai és pre-klinikai) dimenziókat is figyelembe kell venniük. Ezen képességek feltehetően kompetencia-méréseken vagy tanulmányi eredményeken keresztül lehet mérni. Használatosak még a törzs kompetencia, alapképes­ség, alapvető kompetencia továbbá előtanulmány el­nevezések is. Kompetenciával kapcsolatos megállapítások Előszó A fogászati és maxillofaciális radiológia egyetemi kép­zésében használt kompetenciarendszerek az Egyesült Államokban, Angliában és Európában kidolgozott alap­elvekre és koncepciókra épülnek. A Függelék A speciá­lis kompetenciarendszereket foglal magába az általá­nostól a specifikusig, minden egyes fejezetben. Átfogó jellegűek és tartalmazzák az oktatási hierarchia tárgy­körének, a főbb kompetenciáknak és a támogató kom­petenciáknak a megértését. A Függelék B speciális tananyaghoz kapcsolódó témaköröket tartalmaz. Minden megállapítás az alábbi szerkezetre épül: 1. Tárgykör 2. 1.1. Főbb kompetencia 3. 1.1.1. Támogató kompetencia 4. 1.1.1.1. Alapvető képesség Bár számos numerikus hierarchia került publikálásra [9-15], ez a bizottság az alábbi szerkezetet használja, amely a DMFR képzésben legjobban alkalmazható: 1. Klinikai tárgykör 2. Kommunikációs tárgykör 3. Szakmaspecifikus tárgykör 4. Menedzsment tárgykör Tárgykör Ezek a tárgykörök magukba foglalják a fogászati pra­xis során felmerülő általános fogászati­ és maxillofaci­ális radiológiai gyakorlat széles szakmai tevékenysé­geket és vonatkozásokat. A tárgykörök lényege, hogy ösztönözzék az egyetemi képzésben annak a tananyag struktúrának és folyamatának létrejöttét, amelyek sok­kal átfogóbbak, interdiszciplinárisak, sem mint azokét, amelyek részterületekre koncentrálnak.

Next