Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-12-01 / 4. szám
121 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 4. sz. 2016. CPITN [3], amely meglehetősen tág kategóriákat definiál, így magában hordozza a túlminta-vételezés veszélyét. Ezen túlmenően a CPITN elsősorban nagyobb populációk rutinszerű és klinikai célú szűrésére alkalmas. Mindezek figyelembevételével a Fernandes és munkatársai által javasolt, részletesebb osztályozást alkalmaztuk [11] (I. táblázat). A rendszerezéshez a következő paraméterek vizsgálatára volt szükség: a hiányzó fogak száma (a bölcsességfogak kivételével), Plakk-index (Pl/Stillness-Lee Index), szondázási ínyvérzés (Bleeding on probing - BOP; szondázást követő 15 másodpercen belül a vérzés jelenlétének vagy hiányának vizsgálata), tasakmélység (Pocket Depth - PD; milliméterben megadva), és tapadásveszteség (Clinical Attachment Level - CAL; az ínyszél helyzete a zománc-cement funkcióhoz képest). Minden résztvevőnél teljes intraorális vizsgálatot végeztünk. A szondázási ínyvérzés, a tasakmélység és a tapadásveszteség értékeit a bölcsességfogak kivételével minden fog hat felszínén, Williams szondával (Hu-Friedy Manufacturing Co., Chicago, USA) mértük. A vizsgálati- és a kontrollcsoport összehasonlítása a páciensek dohányzási státusza alapján történt (dohányzik/nem dohányzik). Ez az osztályozás némiképpen eltér a szokásostól, hiszen jobbára a leszokott státuszt is figyelembe szoktuk venni, azonban a konkrét mintában ez egy igen kis elemszámú (összehasonlításra alkalmatlan) alcsoportot eredményezett volna. Szintén változás, hogy míg korábbi vizsgálatunkban a Fernandes-féle klasszifikáció eredeti, 4 stádiumos elemzését végeztük el, ebben a vizsgálatban 2 fokozattal számoltunk (enyhe és súlyos). Az enyhe fokozatba az eredeti klasszifikáció 1-2, a súlyosba pedig 3-4 fokozatai tartoznak. Azon túl, hogy az új csoportosítással az egyes alcsoportok elemszáma - és ezáltal az analízis megbízhatósága - növelhető, ez a csoportosítás immunológiai szempontból is jól értelmezhető, ugyanis az 1-2 és 3-4 stádiumok között húzódik az a „határvonal”, ahol az immunfolyamatok a saját szövetek szempontjából is destruktívvá válnak (ld. I. táblázat). Az egyes stádiumok kialakulására regresszióanalízis segítségével esélyhányadosokat számoltunk. Az analitikai modellben a stádium mint végeredmény, a különböző faktorok pedig (pl. dohányos vagy nemdohányos, illetve pikkelysömörös vagy egészséges) faktorként szerepeltek. Az öszszefüggések elemzéséhez khi-négyzet próbát is alkalmaztunk. A statisztikai elemzéseket az SPSS 21.0 (SPSS, Inc., Chicago, USA) szoftverrel végeztük. Eredmények A minta leíró statisztikai jellemzőit a II. táblázatban közöljük. Amint az a táblázatból kitűnik, a nemek aránya a betegek körében közel azonos volt, míg a kontrollok között a női nem felülreprezentált volt, de ez az elemzések során nem okozott problémát, mivel a parodontitis súlyosságának szempontjából a nem sem a betegek (X2 = 2,481 ; p = 0,161 ), sem a kontrollok (x2 = 2,831 ; p = 0,119) esetében nem bizonyult szignifikáns hatású tényezőnek. Maga a főcsoporthoz tartozás (beteg/kontroll) azonban erősen szignifikáns összefüggést mutatott a parodontális gyulladás súlyosságával (x2 = 14, 470; p20,001). A dohányzók aránya, korábbi vizsgálatainkhoz hasonlóan, most is a betegek körében volt magasabb, azonban az eltérés nem volt olyan mértékű, hogy ez torzíthatta volna az elemzést (x2 = 1,022; p = 0,386). Az egyes súlyossági fokozatok dohányzó és nemdohányzó alcsoportok szerinti alakulását az 1. ábra tartalmazza. Ebben a tekintetben figyelemre méltó, hogy miközben a dohányzó betegek (DB) körében az enyhe fokozat 11 esetben, a súlyos fokozat pedig 37 esetben fordult elő, a nemdohányzó kontrolloknál (NK) majdhogynem fordított arány volt megfigyelhető: 37 esetben enyhe fokozatú fogügyi érintettséget találtunk, súlyos fokozatot pedig 20 esetben. Bár az ábrán ezt külön nem emeltük ki, a kontrollok között 16 fő teljesen egészséges parodontális állapotú személyt is találtunk, miközben a betegek között egészséges parodontiummal jellemezhető résztvevők egyáltalán nem fordultak elő. A súlyos stádiumok kialakulásának esélyét (az enyhe stádiumokhoz viszonyítva) kiszámítottuk önállóan a dohányzásra, önállóan a pikkelysömörre, és mindkét kockázati tényező együttes fennállásának esetére is. A dohányzáshoz köthető kockázatnövekedés (a dohányzó és nemdohányzó kontrollok összehasonlításával) 1,32-szorosnak adódott (p = 0,465; Cl 95%; 0,626-2,792), a betegség fennállásával összefüggésbe hozható kockázatnövekedés pedig 1,85-szoros volt II. táblázat A vizsgálati csoportok jellemzése Pikkelysömörös betegek (n = 82) Kontroll csoport (n = 117) Kor (átlag ± SD, év) 54,1 ± 13,5 51,1 ± 15,9 dohányzó alcsoport 53,3 ± 13,8 51,2 ± 16,4 nemdohányzó alcsoport 54,7 ± 12,9 48,9 ± 15,4 Nemek aránya F : N (n (%) : n (%)) 45 (55%) : 37 (45%) 45 (38,5%) : 72 (61,5%) dohányzó alcsoport 31 (64,6%) : 17 (35,4%) 27 (45,0%) : 33 (55,0%) nemdohányzó alcsoport 14 (41,2%) , 20 (58,8%) 18 (31,6%) , 39 (68,4%) Dohányzók (n (%)) 48 (58,5%) 60 (51,3%)