Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1931-01-01 / 1. szám

1931 FÖLD ÉS SZABADSÁG X oldal liba­ tyúk legel a zöld fü­vön, amíg kertté ala­kítja azt a részét is a területnek. A tarack irtása csak egy módon történhetik. Kézzel ásva 50—60 cm mélységig a földet át­forgatja, az ásóra vékony földszeleteket vesz és kézzel kiszedi az ásó által elvágott tarack­­gyökereket gondosan. A kiszedett tarackgyöke­ret föltétlenül égesse el, mert különben újra gyökeret ver a szemétben, a trágya dombon­ és nem pusztul el a tarack, csakis a tűzben, ha elégett. A tarackos házhelynek, mint futóhomo­kos területnek, annyi előnye van a nemtarac­­kos futóhomokkal szemben, hogy az a rész már termőerőben van, tehát nem vad fu­tóhomok. Ez a termőerő megérdemli a tarackkiszedés munkáját. Elvtársamnak szívből­­tanácsolom, hogy a kerti föld átforgatásánál a munkát ne sajnálja, mert a külső területet belső területté kell for­málni és a bőségesebb terméshez át kell alakí­tani. Ha a tarackot nem szedi ki kellő gonddá­, az rosszabb állapot lesz, mintha m­eg sem kez­dette volna az irtást, mert az átforgatott kerti földben a gondatlanságból bennehagyott tarack­­gyökérdarabok csodálatos dúsan fognak ki­­sarjadzni és végeredményben valósággal föl­újította a tarackot,­­ nem pedig kiirtotta. Az persze lehetetlen, hogy a tarackirtásnál még a homok átrostálása mellett is ne maradjon benne néhány tarackgyökér, de ezeket, amint meglátjuk kisarjadzani, azonnal a kezünkkel tépjük ki, az ujjainkkal ásunk utána, mert a kupa, ásó elvágja és a gyökérrészből benne maradhat. A tarack irt,és gondos legyen éa az utólagos vigyázat hűséges munka, különben a tarackot kiirtani sohasem lehet a kertjéből. Barátság! Öreg gazda. Levelek a „Föld és Szabadságihoz Hódmezővásárhely. Egy helybeli jómódú gazdánál — aki egyébként a Gazdasági Egye­sület oszlopos tagja — éveken át dolgozott egyik elvtársunk. Néhány héttel ezelőtt ez a gazda munkába hívta régi munkását, s mikor­­kérdezte, mennyiért állna be hozzá, a munkás 24 pengő havi fizetést kért. Erre a gazda gú­nyos szavakkal így felelt: — Annyian vagytok munka nélkül, hogy én 24 pengőért három embert akarok fogadni. Ez a kis eset eléggé jellemzi a helyzetet. Sík Pál, Budapest. Mint a magyar Alföldnek idő­szak két fia, örömmel üdvözlöm lapunkat. A Föld és Szabadság fejezi ki igazán a magyar nép vágyait. Tömörüljünk a Föld és Szabad­ság zászlaja alá. Fölhívom m­unkástársaim figyelmét a „Mit oltárunk?“ című füzet olva­sására is, mert ez a füzet mutatja meg nekünk a célt, amely felé haladnunk kell. Ebből meg­tanuljuk, hogyan kell agitálnunk munkástár­­saink között, akiket meg kell nyernünk a mi eszménknek, hogy megszerezhessük a szabad­ságot, a jóide jövőt. Kiss István, földmunkás, Békéscsaba. Nem hagyhatom szó nélkül azt a hallatlan kizsákmányolást, amit a helybeli Blum-féle baromfikereskedésben űznek külö­nösen a munkásnőkkel szemb­e. A férfimun­­kások reggel 1 órától éjjel 11—12 óráig tartó munkaidő mellett 1.80—2.40 pengő napszám­bért kapnak, míg a leányok órabére 30 fillér volna, de csak az esetre, ha negyedóra alatt 2 csirkét m­egpucolnak. Aki erre nem képes, az csak 1—1.20 pengő napszámot kap, de ezért dolgoznia kell reggel 6 órától éjfélig, sőt más­nap hajnali 2­ 1­ óráig, ahogyan a munkáltató szeszélye megköveteli. Ha azután az így agyon­­­kínzott munkásnő nem jelenik meg pontosan 6 órára, a munkáltató fölpofozza, vagy azon­nal elbocsátja. A liba darabjáért 16 fillért, ka­csáért 8 fillért fizetnek a kopasztóasszon­yok­­nak. De ha a tépésnél valami kis sérülés tör­ténik, ezért, nem fizetnek semmit. Legföljebb itt is pofonnal fizetnek, ami elég gyakori. D. A. Csanádit páca. Amikor az őszön megszűnt a mezei munka, több mint 2 hónapig csak ígére­teket kaptunk. Végre novemberben kaptunk, egy kis munkát a battonyai szárazér kitisztí­tásánál. Megvolt a nagy fölhajtás, volt munka, csak kereset nem volt. Köbméterenként 85 fil­lért fizettek, amiből a napi élelmet, ha szűkö­sen, meg lehetett keresni, de az odahaza ma­radt családnak már semmi sem jutott. Ilyen munkaalkalmakról gondoskodnak nekünk. Szervezkedjünk, munkástestvéreim, hogy jobb munkabéreket küzdhessünk ki. Vajda János, Csepel. Az uralkodó osztály — ha talán nem is közvetlenül, de elég raffinált­­módszerekkel — szította az ellentétet az ipari és mezőgazda­sági munkások között. Ezért olyan nehéz sok esetben megértetni a mezőgazdasági munkás­sal, hogy érdekei nagyrészt azonosak az ipari munkáséval. Most azonban már elérkezett az ideje, hogy leront­»áljuk a mesterségesen emelt válaszfalakat és a közös küzdelemre egyesít­sük a falusi és városi dolgozókat. Ehhez szük­séges, hogy a mezőgazdasági munkásság meg­értse a kor hívó szavát és sorakozzon a szo­ciáldemokrácia zászlaja alá. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségéhez való csatlakozás lehetőséget nyújt ahhoz, hogy­ min­den­ földmunkás kivegye a részét a küzdelem­ből. Karamér József, Nagybánhegyes. A nagy magyar Alföldön kimondhatatlan nyomorúságban tengetjük éle­tünket. Sok családban a betevő falat hiányzik. Gyermekeink nem járhatnak iskolába, mert nincs ruhájuk, nincs pénz tankönyvre. És ha elmaradnak az iskolából, egyik büntetés a má­sikat éri. Azt nem kérdik, honnan vesszük a büntetéspénzt. Egy földmunkás évi keresete, ami legmagasabb, 340 pengő, mindent, pénzre átszámítva. Tessék kiszámítani, mennyi esik ebből egy napra egy 5—7 tagból álló család­nak. De hányan vannak, akik még ennyit sem keresnek. Az illetékesek vegyék tudomásul, hogy a nex­­ma már nem olyan ostoba, ami­lyennek tartják. Jól látjuk, mi történik oda­­fönn és idelenn és megjegyezzük magunknak. Követeljük a teljes politikai demokráciát, a közszabadságok biztosítását és az igazságos földreformot, hogy azé legyen a föld, aki azt megmunkálja. Ti meg, elnyomott testvéreink, ébredjetek és sorakozzatok a szociáldemokrá­cia táborába, hogy kitűzött célunkat minél előbb elérhessük. Ifj. Huszár Márton.

Next