Föld és Szabadság, 1932 (3. évfolyam, 1-9. szám)

1932-01-01 / 1. szám

­4 oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A földműves ifjúsághoz! A fiatalságról általában azt tartják, hogy kevesebb vérű, türelmetlenebb, radikálisabb, mint az idősebb nemzedék. És ez igaz is, az ifjúság egy jó részére, főleg az úri osztály, de a még az ipari munkásság fiaira nézve is. Csak a földműves ifjúság alszik, csak a földműves ifjúság nem hallja meg az idők szavát, amely pedig az ajtókon kopogtat és meg kell hallani mindenkinek, mert az jön és kérlelhetetlenül keresztülgázol mindenen. Nézzétek csak meg, fiatal barátaink, az úri osztály gyermekeit, a főiskolai hallgatók... Ez az ifjúság­ 1848-ban radikális volt, mert akkor az volt az érdeke. Akkor neki is harcolni kel­lett a rendi kiváltságok, a főnemesek és a sza­bad mozgást megakadályozó királyi hatalom ellen, mert ez elzárta előlük is az érvényesü­lés útját. S lássátok, ugyanez az ifjúság ma nem a nén jogok harcosa, hanem a saját osztályérde­­kceinek a védelmező­je, a föltörekvő új erők, a parasztság és munkásság ellen. A forradalom bukása után kiharcolták maguknak a nume­ros claosuet, ami azt jelentette volna, hogy a zsidókat csak korlátolt számban eresszék be a főiskolákra, hogy nekik biztosabban jusson hely, mert az élelmes, fürge és föltétlenül job­ban tanuló zsidók minden helyet elfoglalnak előlük. S azóta is ököllel és bikacsökkel (lássá­tok, ilyen a műveltség, amivel olyan nagyra vannak, h­a osztályérdekükről van szó!) tart­ják távol az esetleg mégis „beszem­telenkedő“ zsidókat. A gazdag zsidóknak ezzel nem sokat ártottak, mert azok elmentek a külföldi eura­­temekre, ellenben a szegény emberek gyerme­keit, nemcsak a zsidók, hanem a parasztok és munkások gyermekeit is száműzték a főisko­lákról. Tény, hogy soha ilyen kevés munkás­os parasztgyermek nem­ került a főiskolákra, mint most. A főiskolák tanulóinak több mint 90%-a az úri osztály — a hivatalnokok és gaz­dagok — gyermekeiből áll. És lássátok, ez a tanult ifjúság most a leg­súlyosabb válság idején sem az egész nép ér­dekeit tartja szem előtt, hanem legszűkebb osztályérdekeit. Helyet követelnek magáénak. Hogy a többiekkel, a parasztokkal és a mun­kásokkal mi lesz, azzal ők nem törődnek. Tö­­rődjet­ek azok magukkal. Azután nézzetek az ipari munkásifjúságra. Ez az ifjúság már szintén osztálytudatot — legalább is nagy többségében. Ez az ifjúság már elöl jár a bátorságban, önfeláldozásban és pártmunkára való készségben az időseb­bek előtt. Sőt ezt az ifjúságot mér vissza kell tartani, s­érsékelnni kell, hogy meggondolatla­nul a falnak ne menjen. És ez így van rend­jén. A fiatalokat még nem köti a család, az élet ezernyi nyűge-baja, s nekik még jobban van idejük s erejük a küzdelemre, mint a már fáradt és összetört öregeknek. Ezek a fiatalok tanulnak, gondolkoznak és pártm­­unkát végez­nek. Előadásokra járnak, vitáznak, dalárdába, rendezőgárdába, szavalókórusba, a munkásság sport- és kultúregyesületeibe sorakozniuk, egy­szóval teljesítik osztálykötelességü­­ket, amely abból áll, hogy: tanulj, dolgozz és harcolj, ha kell! Csak ti, földműves ifjak, nézitek közömbö­sem hogyan csúszik ki szüleitek lába alól a föld, hogyan romlik és válik düledezővé a viskó, hogyan pusztulnak ki utolsó jószágaik­­­ból, hogyan viszi el utolsó párnájukat a hite­lező vagy a végrehajtó s hogyan fogy el az utolsó karéj kenyér az asztalról. S miközben, némelyitek — tisztelet a kivételnek — a kocs­mában dübörgeti a padlót az édesapja kamrás­­ából kilopott vagy szerető édesanyjától ki­­kuncogott garasok árán­­, nem jut eszébe, hogy nem tarthat sokáig. Hogy jön, veszedel­mesen közeledik az az idő, amikor a földműves szülők éppen úgy nem tudják többé segíteni, útnak indítani felnőtt gyermekeiket, mint ahogy az ipari munkások már régen nem tud­ják. Hogy elkövetkezik hamarosan, hogy a parasztgyerm­eknek is meg kell tanulni iskola­­hagyott korától kezdve a maga lábán járól, saját fejével gondolkozni, mert a szülők már nemhogy segíteni tudnának, de még ők maguk is segítségre ozorulnak. Meg kell látnotok, fiatal barátaim, hogy új világ következik, ajmely rátok is új kötelessé­geket hoz. Ha ed­dig úgy is volt, hogy a föld­műves fiatalság nősül­ési koráig nem gondol­kozott és semmivel sem törődött, rába ívta, hogy „majd elvégzik az öregek“, ennek most már végének kell lenni. Ha belátjátok, hogy ez így van, akkor önként értetődő számotokra a következtetés, hogy a társadalom rossz és helytelen berendezése miatt szakadt a nyaka­tokba a munka­nélküliség, a termény olcsó­ság, a világválság és a kapitalizmus minden átka. Tehát ne ti szüleiteken nyűglődjetek, ne azoknak a napjait keserítsétek, hiszen elég azoknak a maguk baja, hanem szervezkedje­tek, tanuljatok és igyekezzetek kiharcolni azoktól, akik elvették tőletek, akik kizsákmá­nyolásukkal, hanyagságukkal megrontják az életeteket. Harcoljatok egy olyan új társa­dalmi rendért, amely az egyenlőség és igazság útján nektek is tud majd juttatni munkát és kenyeret, szab­adságot és életörömöt. Ha ezt elismeritek és írdaljátok, hogy eg­y­ jobb jövő kiharcolása elsősorban a ti érdeke­tek, mert ti látjátok m­a­id hasznát, akkor be kell jönnötök a pártba, nem az utcasarkokon és kocsmákban viccelődni az „öregek“ küzdel­mein, erőlködésein, hanem benn a többi öreg és fiatal osztálytársatok között tanulni, dol­gozni és harcolni a jobb jövőért, amely mind­nyájunké, de elsősorban mégis a tiétek! És ti, földműves leányok? Nektek talán nincs semmi bajotok!­­Titeket talán kielégít a tánc és a nóta? Nektek talált jó a „télbe’ is félcipő“, foszlott kab­át, lyukas harisnya? Nek­tek kell elszenvedni iskolahagyott korotoktól kezdve a csőszök és ispánok trágár vicceit, durva káromkodásait, a piszkos, büdös vizet és hodályokat Titeket hajtanak orrvérzésig a munkafelügyelők. Vagy ha cselédek vagytok, nektek talán élvezet éjt-napot eggyé téve dol­gozni, látni-futni, szorgoskodni, olyan nagysá­gok érdekében, akik nálatokná­l százszorta ér­téktelenebbek és haszontalanabbak a társada­lom számára. S hozzá olyan bérért, hogy ‘1­8 évi szolgálat után sem bírtok egy rendes férj­­hezmenéshez való holmit beszerezni? Ti is ide tartoztok, ti is a mieink vagytok, a ti életetek is csak a szegény ember élete, hát nektek is be kell állnotok a nű sorainkba. Nem szegy­ed, han­em­ dicsoség osztályt­udatos szocia­listának lenni. Veres Péter, mi

Next