Föld és Szabadság, 1932 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1932-01-01 / 1. szám
4 oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A földműves ifjúsághoz! A fiatalságról általában azt tartják, hogy kevesebb vérű, türelmetlenebb, radikálisabb, mint az idősebb nemzedék. És ez igaz is, az ifjúság egy jó részére, főleg az úri osztály, de a még az ipari munkásság fiaira nézve is. Csak a földműves ifjúság alszik, csak a földműves ifjúság nem hallja meg az idők szavát, amely pedig az ajtókon kopogtat és meg kell hallani mindenkinek, mert az jön és kérlelhetetlenül keresztülgázol mindenen. Nézzétek csak meg, fiatal barátaink, az úri osztály gyermekeit, a főiskolai hallgatók... Ez az ifjúság 1848-ban radikális volt, mert akkor az volt az érdeke. Akkor neki is harcolni kellett a rendi kiváltságok, a főnemesek és a szabad mozgást megakadályozó királyi hatalom ellen, mert ez elzárta előlük is az érvényesülés útját. S lássátok, ugyanez az ifjúság ma nem a nén jogok harcosa, hanem a saját osztályérdekceinek a védelmezője, a föltörekvő új erők, a parasztság és munkásság ellen. A forradalom bukása után kiharcolták maguknak a numeros claosuet, ami azt jelentette volna, hogy a zsidókat csak korlátolt számban eresszék be a főiskolákra, hogy nekik biztosabban jusson hely, mert az élelmes, fürge és föltétlenül jobban tanuló zsidók minden helyet elfoglalnak előlük. S azóta is ököllel és bikacsökkel (lássátok, ilyen a műveltség, amivel olyan nagyra vannak, ha osztályérdekükről van szó!) tartják távol az esetleg mégis „beszemtelenkedő“ zsidókat. A gazdag zsidóknak ezzel nem sokat ártottak, mert azok elmentek a külföldi euratemekre, ellenben a szegény emberek gyermekeit, nemcsak a zsidók, hanem a parasztok és munkások gyermekeit is száműzték a főiskolákról. Tény, hogy soha ilyen kevés munkásos parasztgyermek nem került a főiskolákra, mint most. A főiskolák tanulóinak több mint 90%-a az úri osztály — a hivatalnokok és gazdagok — gyermekeiből áll. És lássátok, ez a tanult ifjúság most a legsúlyosabb válság idején sem az egész nép érdekeit tartja szem előtt, hanem legszűkebb osztályérdekeit. Helyet követelnek magáénak. Hogy a többiekkel, a parasztokkal és a munkásokkal mi lesz, azzal ők nem törődnek. Törődjetek azok magukkal. Azután nézzetek az ipari munkásifjúságra. Ez az ifjúság már szintén osztálytudatot — legalább is nagy többségében. Ez az ifjúság már elöl jár a bátorságban, önfeláldozásban és pártmunkára való készségben az idősebbek előtt. Sőt ezt az ifjúságot mér vissza kell tartani, sérsékelnni kell, hogy meggondolatlanul a falnak ne menjen. És ez így van rendjén. A fiatalokat még nem köti a család, az élet ezernyi nyűge-baja, s nekik még jobban van idejük s erejük a küzdelemre, mint a már fáradt és összetört öregeknek. Ezek a fiatalok tanulnak, gondolkoznak és pártmunkát végeznek. Előadásokra járnak, vitáznak, dalárdába, rendezőgárdába, szavalókórusba, a munkásság sport- és kultúregyesületeibe sorakozniuk, egyszóval teljesítik osztálykötelességüket, amely abból áll, hogy: tanulj, dolgozz és harcolj, ha kell! Csak ti, földműves ifjak, nézitek közömbösem hogyan csúszik ki szüleitek lába alól a föld, hogyan romlik és válik düledezővé a viskó, hogyan pusztulnak ki utolsó jószágaikból, hogyan viszi el utolsó párnájukat a hitelező vagy a végrehajtó s hogyan fogy el az utolsó karéj kenyér az asztalról. S miközben, némelyitek — tisztelet a kivételnek — a kocsmában dübörgeti a padlót az édesapja kamrásából kilopott vagy szerető édesanyjától kikuncogott garasok árán, nem jut eszébe, hogy nem tarthat sokáig. Hogy jön, veszedelmesen közeledik az az idő, amikor a földműves szülők éppen úgy nem tudják többé segíteni, útnak indítani felnőtt gyermekeiket, mint ahogy az ipari munkások már régen nem tudják. Hogy elkövetkezik hamarosan, hogy a parasztgyermeknek is meg kell tanulni iskolahagyott korától kezdve a maga lábán járól, saját fejével gondolkozni, mert a szülők már nemhogy segíteni tudnának, de még ők maguk is segítségre ozorulnak. Meg kell látnotok, fiatal barátaim, hogy új világ következik, ajmely rátok is új kötelességeket hoz. Ha eddig úgy is volt, hogy a földműves fiatalság nősülési koráig nem gondolkozott és semmivel sem törődött, rába ívta, hogy „majd elvégzik az öregek“, ennek most már végének kell lenni. Ha belátjátok, hogy ez így van, akkor önként értetődő számotokra a következtetés, hogy a társadalom rossz és helytelen berendezése miatt szakadt a nyakatokba a munkanélküliség, a termény olcsóság, a világválság és a kapitalizmus minden átka. Tehát ne ti szüleiteken nyűglődjetek, ne azoknak a napjait keserítsétek, hiszen elég azoknak a maguk baja, hanem szervezkedjetek, tanuljatok és igyekezzetek kiharcolni azoktól, akik elvették tőletek, akik kizsákmányolásukkal, hanyagságukkal megrontják az életeteket. Harcoljatok egy olyan új társadalmi rendért, amely az egyenlőség és igazság útján nektek is tud majd juttatni munkát és kenyeret, szabadságot és életörömöt. Ha ezt elismeritek és írdaljátok, hogy egy jobb jövő kiharcolása elsősorban a ti érdeketek, mert ti látjátok maid hasznát, akkor be kell jönnötök a pártba, nem az utcasarkokon és kocsmákban viccelődni az „öregek“ küzdelmein, erőlködésein, hanem benn a többi öreg és fiatal osztálytársatok között tanulni, dolgozni és harcolni a jobb jövőért, amely mindnyájunké, de elsősorban mégis a tiétek! És ti, földműves leányok? Nektek talán nincs semmi bajotok!Titeket talán kielégít a tánc és a nóta? Nektek talált jó a „télbe’ is félcipő“, foszlott kabát, lyukas harisnya? Nektek kell elszenvedni iskolahagyott korotoktól kezdve a csőszök és ispánok trágár vicceit, durva káromkodásait, a piszkos, büdös vizet és hodályokat Titeket hajtanak orrvérzésig a munkafelügyelők. Vagy ha cselédek vagytok, nektek talán élvezet éjt-napot eggyé téve dolgozni, látni-futni, szorgoskodni, olyan nagyságok érdekében, akik nálatoknál százszorta értéktelenebbek és haszontalanabbak a társadalom számára. S hozzá olyan bérért, hogy ‘18 évi szolgálat után sem bírtok egy rendes férjhezmenéshez való holmit beszerezni? Ti is ide tartoztok, ti is a mieink vagytok, a ti életetek is csak a szegény ember élete, hát nektek is be kell állnotok a nű sorainkba. Nem szegyed, hanem dicsoség osztálytudatos szocialistának lenni. Veres Péter, mi