Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1933-02-01 / 1. szám

2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A magántulajdon A földművesembert természetes észjárása és g­yakorlatias gondolkodása megóvja attól,­ogy olyan dolgok tekintetében, amelyek isme­retkörét meg nem­ haladják, valaki félre­vezesse. De éppen ezen az ismeretkörön kívül eső dolgok tekintetében annál könnyebben végzik telki­ismeret­len mimikájukat azok, akik az egyszerű dolgozó ember spekulatív dolgok­ban való járatlanságát a maguk részére gyü­­mölcsöztetni akarják. Az ilyen irányú félre-­ vezetés és kihasználás ellen a földműves­­dol-­­ gozók sem védelmezhetnek másként, mint tanu­lással és érdekük kölcsönös j­egvédését#H'­te szervezkedéssel. -------­Agrárdemokrata államokban, mint Svájc vagy Dánia, ahol a földműves dolgozóknak erős szervezetei és ennek megfelelő sajtójuk is van, szó sem lehet arról, hogy olyan dolgok tekintetében, mint a magán­tulajdon miként való értelmezése, ellentétek volnának az em­berek között. Csak nálunk, ahol a földműves kisembereket még mindig a feudális érdekek pórázán szeretnék tartani, itt lehet ezeket tudatosan f­él­re­m­a­gy­a­rázni. A dán kisgazda, aki a maga szociáldemokrata szervezeteinek a segítségével, a gondolkodását illetőleg is ki­nőtt a csak jelszavaknak hódoló szűkkeblű em­berek gondolatköréből, nem ü­l föl többé annak mesének, hogy a szociáldemokraták ellenségei mindenféle magántulajdonnak. Mert a való­ság e tekintetben az, hogy mi csak megkülön­böztetünk jogos magántulajdont, amely mun­kából ered, és más magántulajdont, amely háborús vagy ehhez hasonló szerzésmódoknak köszönheti létezését. Mi is voltaképpen tehát az igazi magán­­tulajdon, amelynek úgy a jelentőségét, mint az értelmét olyan sokan és annyiszor kiforgat­ták? Fichte, a nagy német gondolkodó, egyik munkájában így írja körül, illetve határozza meg a magántulajdon fogalmát: ,A dolgoknak saját verejtékünkkel való át­alakítása a tulajdon jogi és egyetlen termé­szetes alapja. Aki nem dolgozik, nem eheti­k másként, mintha én adok neki ennivalót, de nincs joga ahhoz, hogy táplálkozzék. Nem volna méltányos, hogy másokat dolgoztasson maga helyett. Az embernek eredetileg az anyagra csak ,elsajátítási­ joga van, tulajdon­joga csakis az általa módosított dolgokra.“ A primitív korban, amikor a földművesnép még faluközösségekben élt, valóban ez a tulaj­donforma is volt életben. De később a háborúk és ezzel kapcsolatban az idegen népeiknek a hódítók által való leigázása lehetővé tette a rabszolgamunka fölhasználását. A rabszolga­munka fölhasználása pedig lehetővé tette a nagybirtokok keletkezését. A nagybirtok a kapitalista termelés térhódí­tásával szintén áttért a kapitalisztikus terme­lési módra. És ma a földműves dolgozóknak sok esetben majdnem rosszabb a helyzetük a kapitalisztikus gazdálkodást űző nagybirtokon, mint volt az egyes rabszolgatartó földesúrnál. Mert amíg a régi rabszolgatartó saját be­látása szerint bánhatott a maga rabszolgáival, addig a mai munkáltatókat a gazdasági élet vastörvényei nem egyszer olyan eszközök al­kalmazására is rákényszerítik, amelyeket egyébként maguk sem tartanak sokszor ember­ségesnek. De mi, szociáldemokraták, mint annyiszor, most is azt kérdezzük: miért kell ennek így lenni? Miért kell a dolgozó és dolgozni akaró emberek nagy tömegeinek nélkülözni, amikor — ha a dolgozó emberek nagy többsége egyet­értve mást akarna — minden nyomorúságot meg lehetne szüntetni a mai termelési eszkö­zöknek közérdekű fölhasználásával. Agrár­programunk megjelöli az utat, hogy a magyar földműves dolgozók hogyan tudják ezt a célt elérni, ha­­kölcsönös segítséggel, egymást tá­mogatva, változtatni akarnak a sorsukon. Mert hiába, az egyes ember erejét meghaladó feladatokat csakis embertársaink segítségével tudjuk megoldani. Aki tehát ellensége a köl­csönös segítség célját­ szolgáló szervezkedés­nek, az nemcsak embertársai, hanem a saját maga jobb jövőjének is ellensége. Félre hát a kishitűséggel, a kákán is csomót kereső szőr­­szálhasogtatással, mert a mai nyomorúság pa­­rancsolóan teszi kötelességünkké azt, hogy végre megértsük egymást, ha élni akarunk és nem elpusztulni. Hogy nekünk, szociáldemokratáknak, mi a célunk és mit akarunk, arra ott van útmutató­nak az agrárprogramunk. Ennek a program­nak a megvalósítása soha nem volt idősze­rűbb, mint ma. Ennek a programnak a meg­valósítása nélkül soha nem lesz magyar föl­támadás! Pintér József: 1933 Harc az elért eredmények védelméért Burgenlandiján a földmunkások munkabérét és emberséges munkaviszonyait kollektív szer­ződés szabályozza. Szociális biztosítását pedig elég jól kiépített szociális intézmények védik, amelyek tartalmát hosszú küzdelmek nyomán hozott szociális törvények adják, aminek kö­vetkezménye, hogy burgenlandi földmunkás testvéreink, éppen úgy, mint Ausztria többi föld- és ipari munkásai, biztosítva vannak be­tegség és baleset ellen, aggkorukra­ és rok­kantság ellen, csak munkanélküliség ellen nincsenek biztosítva. De Ausztriában is a keresztény kurzus bírja még a hatalmat és igyekszik is, például Ma­gyarország mintájára, elsősorban a földmun­kások életnívóját megnyirbálni. Amíg csak a mezőgazdasági nagyüzemek munkásai tartoztak a munkásbiztosító pénztár kötelékébe és a vezetést a szabad szakszervezeti többség bírta, nem is volt baj. Azonban a kis­üzemek bevonásával a keresztények többséget szerezték és ténykedésük főként a szolgáltatá­sok megnyirbálásában merül ki. A szabad szakszervezeti többség igyekezett a törvényes mértéken túl is segélyt nyújtani. Megemlítésre méltó az a segélyalap, amelyből rendszeres se­gélyt nyújtottak öreg földmunkásoknak. Itt írjuk meg, hogy a burgenlandi vándor­munkások többheti tárgyalás után megkötötték az 1933. évre szóló kollektív szerződést. Az új szerződés nem lényegtelen javulást hozott a munkások számára, így például a munkások­nak járó húsmennyiség értékét fölemelik 1.20 schillingről 1.60-ra, továbbá megállapították, mely munkanemeknél jár 25, illetve 50%-os bérpótlék. Az új kollektív szerződés a munka­ügyi hivatal útján történő munkaközvetítést írja elő. , A magyarországi földmunkások számára le­gyen ez iskolapélda arra,­hogy mit ér a szer­vezett erő, Zuschlag Vilmos.

Next