Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1933-02-01 / 1. szám
2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A magántulajdon A földművesembert természetes észjárása és gyakorlatias gondolkodása megóvja attól,ogy olyan dolgok tekintetében, amelyek ismeretkörét meg nem haladják, valaki félrevezesse. De éppen ezen az ismeretkörön kívül eső dolgok tekintetében annál könnyebben végzik telkiismeretlen mimikájukat azok, akik az egyszerű dolgozó ember spekulatív dolgokban való járatlanságát a maguk részére gyümölcsöztetni akarják. Az ilyen irányú félre- vezetés és kihasználás ellen a földművesdol- gozók sem védelmezhetnek másként, mint tanulással és érdekük kölcsönös jegvédését#H'te szervezkedéssel. -------Agrárdemokrata államokban, mint Svájc vagy Dánia, ahol a földműves dolgozóknak erős szervezetei és ennek megfelelő sajtójuk is van, szó sem lehet arról, hogy olyan dolgok tekintetében, mint a magántulajdon miként való értelmezése, ellentétek volnának az emberek között. Csak nálunk, ahol a földműves kisembereket még mindig a feudális érdekek pórázán szeretnék tartani, itt lehet ezeket tudatosan félremagyarázni. A dán kisgazda, aki a maga szociáldemokrata szervezeteinek a segítségével, a gondolkodását illetőleg is kinőtt a csak jelszavaknak hódoló szűkkeblű emberek gondolatköréből, nem ül föl többé annak mesének, hogy a szociáldemokraták ellenségei mindenféle magántulajdonnak. Mert a valóság e tekintetben az, hogy mi csak megkülönböztetünk jogos magántulajdont, amely munkából ered, és más magántulajdont, amely háborús vagy ehhez hasonló szerzésmódoknak köszönheti létezését. Mi is voltaképpen tehát az igazi magántulajdon, amelynek úgy a jelentőségét, mint az értelmét olyan sokan és annyiszor kiforgatták? Fichte, a nagy német gondolkodó, egyik munkájában így írja körül, illetve határozza meg a magántulajdon fogalmát: ,A dolgoknak saját verejtékünkkel való átalakítása a tulajdon jogi és egyetlen természetes alapja. Aki nem dolgozik, nem ehetik másként, mintha én adok neki ennivalót, de nincs joga ahhoz, hogy táplálkozzék. Nem volna méltányos, hogy másokat dolgoztasson maga helyett. Az embernek eredetileg az anyagra csak ,elsajátítási joga van, tulajdonjoga csakis az általa módosított dolgokra.“ A primitív korban, amikor a földművesnép még faluközösségekben élt, valóban ez a tulajdonforma is volt életben. De később a háborúk és ezzel kapcsolatban az idegen népeiknek a hódítók által való leigázása lehetővé tette a rabszolgamunka fölhasználását. A rabszolgamunka fölhasználása pedig lehetővé tette a nagybirtokok keletkezését. A nagybirtok a kapitalista termelés térhódításával szintén áttért a kapitalisztikus termelési módra. És ma a földműves dolgozóknak sok esetben majdnem rosszabb a helyzetük a kapitalisztikus gazdálkodást űző nagybirtokon, mint volt az egyes rabszolgatartó földesúrnál. Mert amíg a régi rabszolgatartó saját belátása szerint bánhatott a maga rabszolgáival, addig a mai munkáltatókat a gazdasági élet vastörvényei nem egyszer olyan eszközök alkalmazására is rákényszerítik, amelyeket egyébként maguk sem tartanak sokszor emberségesnek. De mi, szociáldemokraták, mint annyiszor, most is azt kérdezzük: miért kell ennek így lenni? Miért kell a dolgozó és dolgozni akaró emberek nagy tömegeinek nélkülözni, amikor — ha a dolgozó emberek nagy többsége egyetértve mást akarna — minden nyomorúságot meg lehetne szüntetni a mai termelési eszközöknek közérdekű fölhasználásával. Agrárprogramunk megjelöli az utat, hogy a magyar földműves dolgozók hogyan tudják ezt a célt elérni, hakölcsönös segítséggel, egymást támogatva, változtatni akarnak a sorsukon. Mert hiába, az egyes ember erejét meghaladó feladatokat csakis embertársaink segítségével tudjuk megoldani. Aki tehát ellensége a kölcsönös segítség célját szolgáló szervezkedésnek, az nemcsak embertársai, hanem a saját maga jobb jövőjének is ellensége. Félre hát a kishitűséggel, a kákán is csomót kereső szőrszálhasogtatással, mert a mai nyomorúság parancsolóan teszi kötelességünkké azt, hogy végre megértsük egymást, ha élni akarunk és nem elpusztulni. Hogy nekünk, szociáldemokratáknak, mi a célunk és mit akarunk, arra ott van útmutatónak az agrárprogramunk. Ennek a programnak a megvalósítása soha nem volt időszerűbb, mint ma. Ennek a programnak a megvalósítása nélkül soha nem lesz magyar föltámadás! Pintér József: 1933 Harc az elért eredmények védelméért Burgenlandiján a földmunkások munkabérét és emberséges munkaviszonyait kollektív szerződés szabályozza. Szociális biztosítását pedig elég jól kiépített szociális intézmények védik, amelyek tartalmát hosszú küzdelmek nyomán hozott szociális törvények adják, aminek következménye, hogy burgenlandi földmunkás testvéreink, éppen úgy, mint Ausztria többi föld- és ipari munkásai, biztosítva vannak betegség és baleset ellen, aggkorukra és rokkantság ellen, csak munkanélküliség ellen nincsenek biztosítva. De Ausztriában is a keresztény kurzus bírja még a hatalmat és igyekszik is, például Magyarország mintájára, elsősorban a földmunkások életnívóját megnyirbálni. Amíg csak a mezőgazdasági nagyüzemek munkásai tartoztak a munkásbiztosító pénztár kötelékébe és a vezetést a szabad szakszervezeti többség bírta, nem is volt baj. Azonban a kisüzemek bevonásával a keresztények többséget szerezték és ténykedésük főként a szolgáltatások megnyirbálásában merül ki. A szabad szakszervezeti többség igyekezett a törvényes mértéken túl is segélyt nyújtani. Megemlítésre méltó az a segélyalap, amelyből rendszeres segélyt nyújtottak öreg földmunkásoknak. Itt írjuk meg, hogy a burgenlandi vándormunkások többheti tárgyalás után megkötötték az 1933. évre szóló kollektív szerződést. Az új szerződés nem lényegtelen javulást hozott a munkások számára, így például a munkásoknak járó húsmennyiség értékét fölemelik 1.20 schillingről 1.60-ra, továbbá megállapították, mely munkanemeknél jár 25, illetve 50%-os bérpótlék. Az új kollektív szerződés a munkaügyi hivatal útján történő munkaközvetítést írja elő. , A magyarországi földmunkások számára legyen ez iskolapélda arra,hogy mit ér a szervezett erő, Zuschlag Vilmos.