Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1933-02-01 / 1. szám
1933 FÖLD ÉS SZABADSÁG 3. oldal A mezőgazdasági válság Nyugateurópájai írta: Dániel Arnold A nyomorgó magyar népet azzal vigasztalják egypár év óta a kormányok, hogy nemcsak nálunk válságos a gazdasági helyzet, hanem az egész világon. Annyi csakugyan igaz is, hogy válság van világszerte, ám azért nagy különbség van abban a tekintetben, hogy milyen a válság minálunk és milyen például a tőlünk nyugatra eső gazdagabb és műveltebb országokban. A dolgozó néposztályok helyzete ott sem valami jó, de azért olyan tömegnyomorról, amilyen nálunk van, ott szó sincs. Éspedig nemcsak az ipari munkások helyzete jobb azokban az országokban, mint nálunk (hiszen van legalább munkanélkülisegély, nálunk pedig nincs), de a földművesdolgozóké is. Például a két nyugateurópai ország: Németország és Franciaország kisgazdái bár igaz, hogy kevesebb ruhát, lábbelit és egyéb iparcikkeket vásárolnak, mint azelőtt, de még mindig megélnek. Ebben a két nagy országban kevesebb gabona terem, mint amennyit sűrű lakosságuk elfogyaszt, ott nem visznek ki gabonát az országból, mint nálunk, hanem inkább még bevisznek az országba. A gabona bevitelét a kormányok magas vámokkal hátráltatják és ennek révén sikerült felemelni a gabona árát, úgyhogy Németországban és Franciaországban most is 35 pengő körül van a búza ára métermázsánként. Ebből inkább az ottani nagybirtokosok húznak hasznot, mint a kisgazdák, mert a német vagy francia kisgazda inkább állatot, baromfit tenyészt, gyümölcsöt, bort termel és csak kevés gabonát visz a piacra. Sok német vidék állattenyésztő kisgazdái ma már erősen panaszkodnak, hogy a vámok megdrágítják barmaik számára a takarmányt, míg a tejet, vágóbarmot stb. nem jól adhatják el, mert a városok szegényebb munkástömegeinek a kenyér drágasága miatt tejre, húsra nem sok pénzük marad. Hasonlóan zúgolódnak most már itt-ott a francia kisgazdák is, különösen a bortermelő vidékeken. Mégis egészben véve, a német kisgazda még tűrhető helyzetben van. A német mezőgazdasági tanács legutóbbi jelentése szerint a kisgazdák általában jobb eredménnyel gazdálkodnak, mint a nagybirtokosok. Kevésbé is vannak eladósodva. (Nálunk Magyarországon a kisgazda van inkább eladósodva, a nagybirbirtokos kevésbé.) Franciaországban sem rossz még ma sem a kisgazdák helyzete. A mezőgazdasági munkabér Franciaországban 1932-ben 20%-kal kisebb volt, mint azelőtt, de a kisebbedés dacára, a francia földmunkás évi jövedelme még mindig jóval nagyobb, mint a magyar földmunkásé a legjobb időkben volt Mezőgazdasági munkanélküliség Franciaországban alig van; Németországban van ugyan, de (a fölművesnépesség számához viszonyítva) alig egy hatodrésze annak, ami nálunk van. Azt mondhatná azonban erre valaki: „Könynyen lehet aránylag jobb dolga a földművesnépnek ott, ahol vámok emelik a mezőgazdasági termények árát. Ha Magyarországon lehetséges volna a terményárakat vámok útján fölemelni, nálunk sem volna olyan csúnya világ, mint ma.“ Ám a dolog még sincs egészen így. Mert látunk Németország és Franciaország szomszédságában más országokat is, olyanokat, amelyekben a termények ára alig magasabb, mint nálunk és mégsem nyomorognak, mégsem koplalnak ott a földművesdolgozók. Ilyen országok például Hollandia, Dánia és Svájc. Ezekben az országokban igen kevés a nagybirtok; a földet túlnyomóan kisgazdák művelik. Svájc csupa hegyvidék, szántóföldje igen kevés, de a völgyekben és szelídebb lejtőkön jól művelt rétek vannak és azoknak egy holdján átlag 45 méter mázsa legjobb széna terem. Hollandiában annyi a rét, mint a szántóföld, Dániában alig van rét, de a szántóföld fele répával és takarmánnyal van bevetve; ebben a két utóbbi országban is háromszor akkora termést aratnak egy hold földön, mint nálunk. Úgy Svájcban, mint Hollandiában és Dániában a tejgazdaság a fő gazdasági ág, azonkívül még nagy szerepet játszik a baromfi- és sertéstenyésztés s részben a kertészet és gyümölcsészet is. Az állati termékek egy jelentékeny részét kiviszik ezekből az országokból, éspedig a tejet vaj és sajt alakjában; a kormányok pedig, hogy a takarmányt meg ne drágítsák, nem vetnek vámot a gabona bevitelére. Csak éppen a búza árát emelték föl Svájcban és Hollandiában monopólium (állami egyedáruság) útján, de sokat ez sem használ a gazdáknak, mert azok kevés búzát termelnek. Általában csak úgy, mint Magyarországon, vámmal nem drágított világpiaci áron adja el legfontosabb termékeit a dán, a hollandi és (néhány termék kivételével) a svájci kisgazda is és mivel mindhárom ország kisgazdái főkép állattenyésztők, különösen a vaj és sajt, valamint a többi állati termékek árhanyatlását érzik meg, amely a világpiacon 1929-ben kezdődött és 1931-ben még erősödött, annyira, hogy Hollandiában egy ideig a tej literjéért a tejszövetkezetek csak 3 hollandi centet, vagyis 9 pengőfillért fizettek. Ilyen és még más többé-kevésbé hasonló árhanyatlások dacára azonban a mondott országok kisgazdái, bár kisebb jövedelemmel, de még mindig jól megélnek. Adósságuk több lett ugyan, de azokban a gazdag országokban, ahol 4—5%-os kamatra kaphat pénzt a kisgazda, egy kis adósság még nem akkora csapás, mint nálunk, hol 10—20%-os kamatot kell a kölcsön után fizetni. Nagyobb értékű eladósodás csak Dániában van, mert a dán kisgazda mindig, sok kölcsönt vett fel a földjére, mivel a pénzt a gazdaságban jövedelmezően tudta forgatni, most azután, mióta lesüllyedt a tej és a disznó ára, mégis csak nyomja őt a sok régi adósság, bár azért még mindig sokkal jobban áll, mint a magyar kisgazda. Ugyanott a földmunkásság helyzete is romlott az utóbbi időben; hivatalos kimutatás szerint egy hektár földön, a gazda és családja munkáján kívül, a fizetett bérés- és napszámosmunka átlag kitett 1928— 1929-ben 115, 1930-1931-ben 104, 1931—1932-ben