Föld és Szabadság, 1934 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1934-01-01 / 1. szám
1934 FÖLD ÉS SZABADSÁG 3. oldal A nagybirtokosok tervgazdasága írta Dániel Arnold A magyar nagybirtokosok vezetőemberei új tervvel álltak elő arra nézve, miképpen lehetne a búza és egyéb mezőgazdasági termények alacsony árát fölemelni. Azt mondják, tegyenek a gazdák is úgy, mint a gyárosok és bányatulajdonosok, álljanak össze kartellbe. A kartelltársulás az árak emelése végett. Valamely iparág vállalkozói, mondjuk pl a posztógyárosok, ha kartellba állnak, megneveznek, hogy a gyártott posztót egyikük sem adja el egy bizonyos jó magas áron alul. Igen ám, de ha a gyárosok nagyon sok posztót gyártanak, akkor azt a nagyon sokat nem lehet magas áron eladni, mert drága posztóra nem akad elég vevő. Ez okból a kartellba egyesült posztógyárosoik között egyezméig van arra nézve a kis Jézus kávai. Mert naiv gyermeki hittel is, hogy csak kevés posztót gyártsanak, olyan keveset, hogy azt drágán el lehessen adni. Ki van szabva, melyik gyáros mennyi posztót gyárthat. Ilyesvalaminek kell történnie a nagybirtokosok legújabb kívánsága és terve szerint, a magyar mezőgazdaságban is. Alacsony a hagyma ára? Álljanak össze a hagymatermelők és közös megegyezéssel vessenek kevesebb hagymát. Olcsó a búza? Vessen minden gazda kevesebb búzát. Csak persze, ezt az elvet a mezőgazdaságban nem olyan könnyű végrehajtani, mint az iparban, ahol egy-egy szakmában rendszerint csak 10—20 gyárosnak kell ügyességet kötnie. Attól lehet tartani, hogy az ország 580.000 gazdája között sok olyan lesz, aki nem lesz hajlandó kevés búzát, kukoricát, vagy más terményt venni és akkor majd nem lehet annak az árát fölemelni. Ezt tudják az új tervek csillárói, és hogy ennek az akadálynak elejét vegyék, úgy akarják, hogy törvény kényszerítse a gazdáikat, hogy az árak emelése végett társuljanak és hatóság szabja ki kényszerítő erővel, melyik gazda milyen terményből mennyit vethessen és baromból hányat, milyent tarthasson. Ezt az új rendet azok, akik javasolják, úgy nevezik, hogy „tervgazdaság“, vagy „irányított gazdálkodás“. Első tekintettel úgy látszanék, mintha az irányított gazdálkodás tervében volna valami helyeselnivaló, mert igazán nagy baj a magyar földművesnép megélhetésére nézve, hogy a termények ára olyan mélyre lesüllyedt és az ebből eredő bajokon csakugyan és okvetlenül segíteni kell. Azonban, ha jól megnézzük, ez a kényszerkartell-terv nem alkalmas arra, hogy a földművesnép bajain segítsen, sőt ellenkezőleg: ha ezt a tervet megvalósítják, abból csak még nagyobb bajok származhatnak. De mert nagybirtokosok főzték ki és kívánják az irányított gazdálkodást, attól kell félni, hogy a kormány megvalósítja. Kállay Miklós földművelésügyi miniszter már megmondta, hogy ő híve az irányított gazdálkodásnak és az összes gazdák kartelljének. Mivégett kell a nagybirtokosoknak az irányított gazdálkodás? Azt akarják vele, hogy Magyarországon kevesebb föld hozzon termést, mint eddig és hogy ezek révén föl lehessen emelni a termények árát. Hogy kevesebb legyen a termelés, arra a nagybirtokosok és középbirtokosok saját földjeiken már jócskán törekszenek, amióta lement a termények ára. Kevesebbet trágyáznak, felületesebben szántanak, nagyobbítják az ugart stb., mindezt azért, hogy költséget takarítsanak meg, arra számítva, hogy a megtakarított költség többet tesz majd ki, mint a termés kisebbedése. A termelés kevesbítése annyiban is használt már eddig a nagy- és középbirtokosoknak, hogy a kevesbített munkaalkalom révén a munkanélküliség megnövekedett és a mezőgazdasági napszám leszorult 80 fillérre. Ez nyomor a dolgozó népnek, őnekik pedig megtakarítás. Ám azért mégis évről évre kevesebbet jövedelmez nekik a földjük, úgyhogy már arról is kezdtek beszélni a nagybirtokosok, hogy a szántóföldjeiket, vagy azok nagy részét nem vetik be többé és legelőnek hagyják. De ezt — a várható súlyos politikai következmények miatt — nem könnyen merik megtenni. így érkeztek a nagybirtokosok és embereik ahhoz a gondolathoz, hátha úgy lehetne megcsinálni a termeléskisebbítést, hogy a terményárak emelkedjenek. Mert ez is megakasztaná a nagybirtok jövedelmének süllyedését. Persze, a terményárak emeléséhez nem elég, ha csupán a nagybirtokosok maguk kisebbítik saját földjükön a termelést, mert az ország öszszes szántóföldterületének nagyobb fele kisbirtokosok és kisbérlők kezén van. Tehát — a nagybirtokosok kívánsága szerint — rá kell venni a kisgazdákat és ha másként nem megy, kényszeríteni kell őket, hogy ők is termeljenek kevesebbet. Ez az irányított gazdálkodás tervének igazi értelme. E terv azt kívánja a kisgazdától, vessen kevesebbet, sőt csináljon talán legelőt a földje egy részéből, szóval, viselkedjék úgy, mint akinek 1000 vagy 10.000 holdja van. Holott a kisgazdának amúgy is az a legfőbb baja, hogy túlságosan kevés a hevetni való földje s annak túlnagy része kell a maga és családja táplálásához, úgyhogy csak nehezen tud kicsiny gazdaságában összekaparni valami eladnivalót. Háború előtti adatok szerint egy 10 holdas kisgazdacsalád 7 hold termését maga fogyasztotta és csak 3 holdét adta el. Ha egy ilyenforma kisgazdára azt parancsolják, hogy 2—3 holdat hagyjon vetetlenül, majdnem semmije sem marad eladni. Akkor őneki már hiába emelik a termények árát. Magyarországon 90.000 kisgazdának 10—20 hold, 120.000-nek 5—10 hold, és 200.000-nek 5 holdnál is kevesebb földje van. Még ha biztos is volna, hogy az irányított gazdálkodás fel tudja emelni a termények árát a termeléskevesbítés útján, ennek révén a mondott összesen 410.000 kisgazdacsalád túlnyomó része sokkal többet veszít, mint amennyit nyerhet az áremeléssel. Ám valósággal úgy áll a helyzet, hogy nem is lehet fölemelni a mezőgazdasági termények árát termelésük csökkentése által a mai Magyarországon úgy, amint azt az irányított gazdálkodás tervezői gondolják. Legfeljebb egyes mellékes ágakban, pl a hagyma-, paprika-, cirok- vagy kendertermelésben sikerülhet ez, ott sem nagy mértékben De már a búza árát — amelynek az emelését az irányított gazdálkodás szószólói sürgősnek mondják — nem lehet emelni tisztán csak a búza