Föld és Szabadság, 1935 (6. évfolyam, 1-9. szám)

1935-01-01 / 1. szám

1945 A parasztság Mielőtt a kérdés lényegével foglalkoznék, előre kell bocsáta­­nom, hogy fasiszta törekvést ér­tek ma minden olyan mozgalom, vagy törekvés alatt, amely a szo­ciáldemokrata mozgalom ellen irányul, sőt következményeiben annak kell tekinteni az úgyneve­zett komunista agitációt is. Ezeket a gondolatokat részben az váltja ki belőlem, hogy ke­rülnek a mai többé-kevés­bé kép­zett falusi elvtársak között, akik néha — egy-egy pillanatra — félnek, hogy a magyar mezőgaz­dasági népességet magához tudja csábítani valamilyen fasiszta irányú agitáció. Ma már túl vagyunk a „ma­gyar nemzeti szocialista“ és egyéb pártok indulási formáján. Túl vagyunk azon, hogy a „ma­gyar nemzeti egység párt­jának szervezkedése a falvakban poli­tikai kirakatszenzáció legyen. És végül túl vagyunk az 1930—32-es nekilendülő parasztmozgalom — enyhén mondva — visszaszorítá­sán. Hogyan állunk tehát a fasiszta mozgalmakkal? A nemzeti­­ szocialista párt nagyrészt néhány különleges hasznot kereső nyugdíjassal in­dult. Akiknek első dolguk volt azon veszekedni, hogy ki legyen a vezér. Nyomtatványaikat titok­ban osztották. Ó, nem a hatóság­— Kicsoda az úr? — Nem felel­tem. Föl se tekintettem rá. Az atyafi egyszer-kétszer megbö­­ködte az oldalamat a furkóssal, aztán lehajolt hozzám, vállon ragadott és kegyetlenül meg­­ráncigált. Gondoltam, jó lesz most már megszólalnom, mert esetleg úgy fejbekólint a furkós­sal, hogy azt se mondom tögré: kukk! — Hát mi baj, öregem? A bőinges-gatyás atyámfia arca földerült a magyar szó hallatára, s láttam, hogy nagy zavarban van. — Bocsánatot kérek az úrtól, de hát kidobolták a faluban, ki is ragasztották, meg az újságból is kiolvastuk, hogy az országban „gémek“ járnak, mindenki vi­gyázzon és fi­g-velje a faluba ér­kező idegeneket. Mi itt csépe­lünk az uradalomban, nos oda­­gyi­ttek az asszonyok ijedten, hogy igyű­l­jenek emberek, mert a Concó-patak partján egy „fran­cia gém,“ ül. Persze megnyugtattam az éber­­kedő magyarokat, hogy én bi­zony jószándékú komáromi em­ber vagyok, nem pedig „francia kém“, és a fasizmus­ tól féltek, hanem ezt súgták egymás fülébe: „a szocialisták­nak meg ne mutassa kend“. S ez­zel mindent megmondtak. Pl. a magam falujában egyetlen ho­rogkeresztest láttam jelvénnyel. És tanúja voltam, amikor nem hozzánk tartozó földmunkások megkérdezték tőle, hogy tudja-e, miért hordja? _ .... A nemzeti egység pártjának szervezkedése rohammal bevett mindent. Csak nincs neki mit megemészteni. Függő, nyomorú­ságos helyzetben levő kereske­dők és eladósodott gazdák aláír­ták a belépői­ket, de nincs sen­ki, aki a nemzeti egység pártjához tartozónak vallja magát. Vasár­nap délutáni összejöveteleken 5— 15-en jelennek meg, titokban 2-7—15 frakcióba tartoznak, de tagdíjat nincs, aki fizessen. Nagyjában ez a helyzet az egész országban és ma már inkább az adótisztek, mint Gömbös­ pártjá­nak lehet nevezni. Hogy ez így­ van, erre bizonyság, hogy az egész országban nagyon kevés hely volt az, ahol nemzeti egység néven m­entek­ a törvényhatósági választásba, sőt sok esetben na­gyon is vargabetűs táncot sejtet­tek éppen azért, hogy a választók tájékozatlan tömegei észre ne vegyék nemzeti egységes mivol­tukat. És ha a Gömbös-kormány meg­bukik, a pártjáról el lehet mon­dani: „egy porszem legurult a hegytetőről süket zajjal és mély sóhajtással.“ Hogy a fasiszta diktatórikus kísérletek az Alföld népeinél nem találnak népszerűségre, az egy­részt azért van, mert a szocialista gondolatok ott élnek a tömegek lelkében és nagyon sokszor em­legetik: „nekünk miért nem sza­bad úgy szervezkednünk, ahogy mi akarunk?“ A magyar parasztságnak van egy jól kifejlődött ösztöne: az ön­maga iránt való szeretet. Nem kell ezt összetéveszteni a túlzó személyi önzéssel. Ebből az ösz­tönből táplálkozik végtelen vágya az egyéni szabadság után. „Ne­kem szabad legyen mindent meg­hallgatni és szabad legyen azt beszélni, amit gondolok.“ Beszél­hetnek a Marxizmus és demokrá­cia csődjéről. Egyszerű és lo­gikus válasz erre: „nem tudjuk mi az, milyen a demokrácia, csi­nálják meg, majd meglátjuk.“ „Miért gyalázzák annyira a szo­cialistákat?“ „Ha olyan nagyon tudják, hogy azok nem értenek semmihez, miért nem hagyják már egyszer, hogy azok kormá­nyozzanak, majd meglátnánk, melyik tudja jobban.“ Ezek a hangok a falusi népes­ség politikailag mozdulatlan tö­megéből jönnek és hogy ezt a tö­meget meg lehessen mozgatni, an­nak előfeltétele a közszabadság. A falvak népének azon része, amelyik a politikai h­ullámveré­­sekre reagál, velünk van. Hogy, akiknek már tegnapelőtt sem volt kenyerük és ruházkodásuk rosz­­szabb, mint valamikor az útszéli cigányoké volt, aki a szociálde­mokrata pártszervezet tagja, nem lehet arató, nem vehet részt az ínség- és egyéb közmunkákon, stb., akiknek évi keresetük a legjobbak között sem érik el a 250­0-et, nem bírnak járulékot fizetni és sajnos, sok esetben emiatt, mint tudatos emberek, szégyelik velünk az állandó és aktív kapcsolatot fenntartani, az éppen olyan természetes, mint­hogy Bécsben az ágyúgolyók — egyelőre — erősebbnek bizonyul­tak a szavazattöbbségnél. Ha a túloldal mindezekből azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy a szo­ciáldemokrata párttól a tömegek elfordultak, úgy gratulálhatunk az éleslátásukhoz. Végül foglalkoznom kell az al­földi kommunista mozgalommal, azaz, hogy nem helyes a megne­vezés, mert­ valójában egy sötét­ben tapogatódzó, dolgokhoz nem értő, könnyelmű és gyönge bol­sevista agitációval állunk szem­ben, amely azonban természeté­nél fogva olyan, hogy a reakció­nak használ, nekünk pedig árt. Mert ha mi egy embert felvilá­gosítunk osztályhelyzetéről, de még nem vált öntudatos szocialis­tává és akkor kerül a kezébe bolsevista nyomtatvány, azt sem tudja — paraszt kifejezéssel élve — fiú-e vagy lány, — az kommu­nista nem lesz, de már mint osz­­tályhelyzetével nem megelégedett egyén; többé mozdulatlan nem lesz és az ilyenek válhatnak al­kalmas anyaggá a fasizmus ré­szére. A parasztság, a vele született intelligenciájánál fogva és töp­rengő, ösztönös egyéni gondolko­dásmódjával nagyon jól tudja, hogy a Gömbös, Festetits, stb., meg a magyar földreform na­gyon is különböző mozgalmak és azok a tények, ahogyan a falusi szociáldemokrata mozgalmat ke­zelik, nagyon is világosan beszél­nek a parasztságnak hovatarto­­zandóságáról. Ha mindezeket komolyan mér­legeljük, egész nyugodtan meg­állapíthatjuk, hogy a falusi szo­cialista mozgalom terén előre mentünk. Helyzetünk annyit vál­tozott, hogy nehezebb. Igaza van Mónus elvtársnak, hogy ma jobb szocialistának kell lenni, mint azelőtt, de te­gyük hozzá azt is, hogy ma, azmi­kor az ellenünk való harc is olyan vég nélkül zavarodott de mindennel szemben csak a szó és a- FÖLD ÉS SZABADSÁG 3. oldal

Next