Föld és Szabadság, 1937 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám
2. oldal amely pár évvel ezelőtt a viszonyok kényszerítő következményeként abbamaradt. Szervezkedjünk, amihez nekünk is époly jogunk van, mint bármely társadalmi osztálynak és rétegnek. Számunkra az élet parancsa ez, amelyet ha nem teljesítünk, továbbra is a nyomorúságos, keserves és kínos sors vár ránk, melyben a mezőgazdasági munkásság nagy tömege eidőszerint él. Szeder Ferenc: Aratási szerződés Ez a remekül megírt életkép Veres Péter írása, de lapunk szűk terjedelme miatt csak kivonatosan vettük át a „V úsz riporter bemutatja a világot“ című könyvből, amely mostanában jelent meg Cserépfalvi kiadásában. Ez alkalommal külön is fölhívjuk olvasóink figyelmét erre a rendkívül érdekes könyvre, amely leleplezi a világ kulisszatitkait és megmutatják azt, amit a napisajtó riportjai különböző okokból nem tárhatnak föl. Február vége. A szerződésírásra kitűzött napon már kora reggel ott ácsorogtunk. Nemcsak azok, akiket fölírtak, hanem azok is, akik érdeklődni mentek. Sohsa lehet tudni, hátha valamelyik kiugrik az utolsó pillanatban s az ember csak a helyére áll. Alig virradt, ki hogy elcsapta a reggelit, sültkrumplit, szacharinon teát, víziciherét, köménymagoslevest, pirítóst vagy semmit és siettünk föl a piacra. Fagyolvasztó déli szél fújt a községháza előtt, a járda nedves és hideg, a csizmák rosszak, a nagyujjasok elavultak, a nadrágok foltosak, fáztunk. A kopott én kicsi sapkákat és csajla kalapokat hol a bal fülünkre húztuk le, hol a jobbra, a lábainkat állandóan ráztuk, a lábujjainkat mozgattuk a csizmában, belülről borzongtunk és fáztunk. Lassan telt az idő, az intéző még mindig nem jött, az aratógazdák behúzódtak a hajdúk szobájába, csendőrök, rendőrök, hivatalszolgák közé melegedni és tréfálkozni, mi meg csoportokba verődtünk és beszélgettünk. Rémhírek jöttek, hogy rosszabb lesz a szerződés, 10 kilóval leszállítják a holdankénti biztosítékot és két holddal kevesebbet adnak egy kaszára, mert tavaly is soká tartott az aratás, elpergett a búza. Az egyik csoportban az öreg Balog veszekszik: — Gyáva, ganaj, rongy szemétemberek vagyunk, ha belemegyünk. Tavaly se kerestünk semmit. Amikor a markost kifizettem, egyszer elvittem a mailomba az egész keresetet, potyára telt el a nyár. — Hát ne írjuk alá — szóltak közbe egyszerre hárman is —, ne írjuk alá. — Nem ér semmit, hé — vág közbe egy középkorú ember —, ha rend nem jön, jön Novak. — (Novak egy híres szolgalélek volt, aki minden pénzért és minden időben kapható volt napszámra.) — Hagyjátok el, hibás itt minden — mondja Kis István bácsi, bandavezető és elsőkaszás. A kisgazdáknál se jobb. Azok meg nem adnak egy falat kommenciót se — maguknak sincs, aztán jó, ha egy heti aratást adnak, azután mehet az ember a géphez, vagy az ablak alá — tanyázni... A piactér túlsó végén ekkor hirtelen feltűnt az intéző kocsija. A két sárga lovat mindenki messziről megismerte. Elhallgattunk. A körök felbomlottak, akik feliratkoztak, azok előre csomóba gyűltek, az érdeklődők hátrább húzódtak. Az intéző magas, szőke, vörösképű ember, vöröslő orral — úgy mondták, sok pálinkát iszik — és vizes szemekkel, bricseszben, sárga csizmában és fekete bőrkabátban, kalapja mellett sörtével, keresztülnézett a csoporton, az anatógazdákkal kezet fogott, a többiek felé pedig megbicpentette a fejét. Pár percig halkan beszélgettek, a többiek illendően hátrábbhúzódtak, aztán leszállt a kocsiról, kicsit kinyújtóztatta a lábát és belépett a községházára. Utána mint két lompos kuvasz, kullogott a két aratógazda. Utánuk csoszogve, köhögve és halkan suttogva, hogy valahogy meg ne zavarják az irodában dolgozó urakat, betatultunk mi is. A folyosón két csendőr állt, teljes szolgálati felszereléssel, kakastollal, feltűzött szuronnyal. Az intéző bement a jegyzőhöz, kis idő múlva hangos kacagás csapott ki a folyosóra — a két aratógazda meg az ajtó- FIVLDÉS SZABADSÁG Nyilas erkölcsük Levél Mezőberényből Van valami különleges helyi oka annak, hogy Mezőberényben még mindig életjelt adnak magukról a nyilaskeresztes népbolondítók. Nem kutatjuk most ezeket az okokat. Ehelyett leközödunk egy Mezőberényből a szerkesztőségünk részére küldött levelet, amely a valósághoz híven mutatja be nyilaskeresztesek erkölcseit is. " A mi nyilaskereszteseink is szajkózzák a régi nótát, hogy a mai liberális világrend megérett a pusztulásra, mert ez az emberek erkölcsét megrontja, csak a „materialistáknak“ áll a világ, az „idealista“ emberek háttérbe szorulnak. Tehát ennek a liberális rendszernek el kell pusztulnia és helyébe kell állítani az idealista becsületes emberek világrendjét. Ez így igen szépen és jól hangzik. Ha nem a népbolondító nyilaskeresztesektől hallaná az ember, azt is felelhetnénk rá: igaza van, tényleg fel kell építenünk az idealista és becsületes emberek világrendjét. Aki azonban közelebbről ismeri a nyilaskeresztes lelkiséget, az már régen tisztában van azzal, hogy nyilasoknak ez a jelszava éppen olyan szemfényvesztő népbolondítás, mint minden szavuk és cselekedetük. Egyébként is ezek a népbolondítók a maguk célja érdekében összezavarják itt is a fogalmakat. A szocializmus előharcosai már száz évvel ezelőtt megállapították, hogy a győzelmes kapitalizmus már régen levetette liberális (magyarul: szabadelvű) álarcát s így a kapitalista világrendet mindennek lehet mondani, csak szabadelvűnek nem. Csak a tőkés kizsákmányolásnak van szabadsága ebben a világrendben. Dehát mit akarnak a nyilasok, hiszen ők is ilyen szabadságot akarnak a tőkének, de a mainál sokkal nagyobb rabságot a munkásnak. Látjuk ezt Németországban és a többi fasiszta országokban. De ugyanígy zavarják össze, a többi fogalmakat is, már abból az egyszerű okból is, hogy ők 1937 A rézgánc új ára A földművelésügyi miniszter a rézgánc árát 1937-re mázsánként 55 pengő 90 fillérben állapította meg. Ez az árab gyártelep, csomagolással, készpénzfizetéssel értendő. A 4 százalékos fázisadó a vevőt terheli. Bizományosok és kereskedők 1 mázsánál nagyobb tételnél 57 pengő 97 fillért tartoznak számítani, míg 1 mázsánál kisebb tételnél 57 pengő 97 fillér és 1,5 fillér számítandó fel kg-ként portás címén.