Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)

1938-02-01 / 1. szám

A. mezőgazdasági népesség érdekelt védő lap. Megjelenik évente tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII, Conti ucca ­Egész évi előfizetés 1.50 pengő. Egyes szóin ára 18 fillér. Szociáldemokrata Párt földműves tagjai ingyen kapják. A mezőgazdasági muimasság öregségi biztosítása Kétségtelen. hogy az ország la­kosságának legmostohább körül­mények között élő s a szociális gondozást a legteljesebb mérték­ben nélkülöző rétegét a földmun- iká.sok, a mezőgazdasági munká­sok hatalmas tömegei teszik. Csa­ládtagokkal együtt körülbelül hárommillió azoknak a száma, akik „szabad munkavállalás“ cí­mén az év legnagyobb hányadát munka és kereset nélkül kényte­lenek átvergődni, akik tehát még munkaerejűk teljében is a leg- nyomorúságíísabb viszonyok kö­zött élnek. Hát még amikor meg­öregszenek és már az itt-ott ke­rülő kevés munkát sem tudják elvégezni! Egész életük folyamán nem tudnak összekaparni valami kis vagyonkát, amiből öreg nap­jaikban megélhetnének; hiszen a mindennapi kenyér is csak szű­kösen marad. így legtöbben gyermekeik nyakára szorulnak, de mert azoknak is éppen olyan nélkülözésekkel teli az életük, mint a szülőké volt. ez a nyomo­réi «ágon fe1 ül is elkeseríti, el mér­ési ti az együtt töltött éveket, römmel kell tehát üdvözölni minden olyan kezdeményezést, amely biztosítani akarja a mun­kából kiöregedett mezőgazdasági munkások megélhetését. A föld­művelésügyi miniszter által most beterjesztett. ..a gazdasági mun­kavállalók kötelező öregségi biz­tosításáról“ szóló törvényjavas­lat, amelyet a kormány s a kor­mányhoz közelálló körök úgy ha­rangoztuk be, mint valami kor­szakalkotó szociális tettet, ez a törvényjavaslat ezt akarja meg­oldani. A szándék határozottan dicséretre méltó, de mert soha­sem a szándék a döntő, hanem a kivitel, vegyük sorra a törvény- javaslat fontosabb rendelkezéseit-, mielőtt ítéletet mondanánk. A javaslat a járadékigény jo­gosságát. a 65. életév betöltéséhez köti: 65 éves kora előtt senki sem kaphat öregségi járadékot. Ez a rendelkezés teljesen elhibázott és már magában is alaposan lerontja az egész alkotásnak az értékét, mert a mezőgazdasági munkás­ság átlagos életkora 65 év alatt van: a kegyetlenül nehéz mun­kában hamar elhasználódik az ember s még aki túl is éli a 65 évet, már jóval előbb megrokkan, munkaképtelen lesz. Aki ismeri az alföldi falvak, városok ember- piacait, az tudja, hogy az 50 éves­nél idősebb emberek legtöbbször hiába áosorognak ott naphosszat, senkinek sem kellenek, hiszen nagy a választók fiatalabb, ke­vésbé elhasznált munkaerőben. A jogosultsági korhatárnak ilyen magasan való megszabása tehát két szempontból is antiszociális: először, mert a korán lialálozó mezőgazdasági munkásság nagy hányada egyáltalán nem éri el a korhatárt és másodszor, mert a korán elhasználódó emberekkel 65 éves koruk előtt nem törődik. A 65 éves korhatár elérése azon­ban még senkit sem jogosít jára­dékra. Ehhez az kell. hogy az illető legalább 15 olyan naptári évet tudjon igazolni, amelyek mindegyikében legalább 15 hétre lerótták utána a gazdasági bér­munkával kapcsolatos biztosítási díjat. Ebben a rendelkezésben is­mét két súlyos „buktató“ van. Egyik « a súlyosabb minden­esetre az, hogy az évi mezőgazda- sági munkábau eltöltött 15 hót megszerzése a mai munkanélkü­liséggel terhelt világban nem könnyű feladat. De ha le is dol­gozta valaki á kötelező évi 15 he­tet, ez még mindig nem biztosí­ték á számára, mert ha a mun­káltatója elmulasztotta befizetni a munkabérből levont heti 20 fil­lér biztosi!ási díjat, a be nem fizetett betek teljesen értéktele­nek a biztosítás szempontjából. A munkások tehát a munkálta­tók nagyon is relatív becsületér- zósétől függnek ... Most pedig nézzük, hogy meny­nyi járadékot kap az a munkás, aki az összes nehézségeken ke­reszt ül vergődve, mégis meg tud felelni, a-fenti követelményeknek. Évi 60 pengő úgynevezett törzs- járadékot kap az,, aki 15 éven át 15 heti lerótt hetet tud igazolni. Ehhez a törzsjáradékhoz azonban annyiszor 1.50 pengő járadékpót­lék tevődik évenként, ahány olyan esztendőt tud igazolni a munkás, amelyben 25 hétnél több időre rótták le a biztosítási díjat. De ha a számba vett esztendőikben vannak olyanok, amelyekben csak 6 hétnél kevesebb időre fizették le a biztosítási díjat, minden ilyen esztendő 1.50 pengővel csök­kenti az évi 60 pengő törzsjára­dékot. Van ezenkívül még az úgy­nevezett fokozódó járadékrész, amely szintén növeli az évi (Hl pengős törzs járadékot, mégpedig a munkás által egész életén ke­resztül fizetett teljes biztosítási díjösszeg 20%-aval. A könnyebb megértés kedvéért nézzünk egy példát. Van egy 65 éves mezőgaz­dasági munkás, aki 18 éves ko­rától (a 18 éves kor előtti munká­ban töltött időt nem számítja be a javaslat!) 47 évet dolgozott. A 47 évből 18 éven át 15, 12 éven át 5 és 14 éven át 22 és 3 éven át 26 munkahete volt. A 15 hetes 18 év után évi 60 pengőt kapna, de ezt a törzsjáradékot 3X1.50 pengő­vel, tehát 4.50 pengővel növeli az a 3 év, amelyekben 25-nél több munkahete volt. Van ellenben 12 olyan éve, amelyekben még a 6 hetet sem dolgozta le, ezek tehát 12 X 1.50 pengővel, tehát 18 pen­gővel csökkentik a törzsjáradé­kot. Ezeknek az adatoknak az összevetéséből tehát évi 48 50 pengő járadékot kapunk. De eh­hez még hozzájön a fokozódó já­radékról: emberünk 18 éves ko­rától fogva összesen 716 hetet dolgozott s mert hetenk'nt 20 fillér biztosítási díjat kellett fizetnie, összesen 143.20 pengőt fizetett. Ennek a 20%-a 28.64 pengő; ez az összeg hozzájön az előbb kialakult 46 50 pengő jára­dékhoz, földmunkásunk végered­ményben tehát évi 75.14 pengő öregségi járadékot „élvez“, ami mindössze havi 6 pengő 9 fillért jelent... Ezek természetesen csak hozzá­vetőleges számok, de aki ismeri a mezőgazdasági munkásság munkaviszonyait, az tudja, hogy I* Hl

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék