Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)
1938-02-01 / 1. szám
I. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG Meghívó A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége (193. március 26-án és 27-én délelőtt 9 órai kezdettel tartja Budapesten, VII. Dob ucca 00. szám alatti helyiségében XXI. évi rendes küldöttközgyűlését, melyre az összes működő csoportjait és befizetőhelyeit tisztelettel meghívja. A közgyűlés ideiglenes napirendje: 1. Jelentések. 2. Választások. A vezetőség, a választmány, a számvizsgálóbizottság és a kamarai küldöttek választása. 3. A földmunkásság időszerű kérdései. 4. A mezőgazdasági és kubikusmunkások szociálpolitikai helyzete. 5. Esetleges indítványok. A Szövetség helyi csoportjai és belszérőhelyei az alapszabályok idevonatkozó rendelkezései szerint képviseltetik magukat. A központi vezetőség. Igaza van a szentszéki tanár úrnak, dr Vértesi Frigyesnek, aki Nagykanizsán a nemzeti jövedelem igazságtalan eloszlásáról és a" születések csökkenéséről előadást tartott" és ebben többek között kijelentette, hogy „hazafias szólamokkal nem lehet az embereket arra bírni, hogy több gyermekük legyen“. Mi is azt mondjuk, noha egyébként nem osztjuk azt a véleményét, hogy Magyarország népe „a biztos kihaláshoz“ közeledik. Erről szó sincs, ez nem egyéb agyrémnél vagy irányzatos beállításnál. A születések csökkenésének több oka van, gazdaságiak és lélektaniak. Belejátszanak kulturális meggondolások is. De kétségtelen, hogy perdöntő szerepe a gazdasági okoknak van. Az embereknek mégis csak van szemük és fülük. Látnak és hallanak. Látják maguk körül a tengernyi nyomort és hallják a sokrajongást, panaszt. És látják, hogy mily keveset törődnek a nép bajaival és szenvedéseivel. Mit ér, ha az anya megszüli gyermekét és nem tudja fölnevelni? Az újszülöttek nagy hányada hamarosan elpusztul. Az előadó szerint is „a csecsemőhalandóság terén csak Olaszország, Ukrajna és Litvánia áll rosszabb helyen az európai statisztikában, mint Magyarország“. És miért kell az új életeknek elpusztulni? Mert az anyák nem tudják kellőképpen táplálni. Nem tudnak a gyerekeiknek tejet adni, noha tej volna elég az országban. És ha már meg tudják menteni csecsemőiket a pusztulástól, a gyerekek további sorsa is csupa nélkülözés és nyomorgóé. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy a születéseknek csökkenni kell, mert az emberek mégis csak számot vetnek a helyzettel és nem akarják gyermekeiket a nyomor és bizonytalan lét prédájává odadobni. A születések csökkenésében megmutatkozó veszedelmet tehát el kell hárítani, de nem az eddigi módon, lármás ünnepségekkel, a hazaszeretetre való folytonos hivatkozással, a sokgyerekes anyák kitüntetésével, hanem olyan szociális és gazdasági politika életrehívásával, amely biztosítékot nyújt a szülőknek arra nézve, hogy önmagukat és gyermekeiket emberhez méltó módon fenntarthassák. Más szóval: igazi földreform szükséges ahhoz, hogy a nyiricsetlenek milliói fölszabadulhassanak a nyomortól való rettegés szörnyű lidércnyomása alól és bekapcsolódhassanak a nemzet test egészséges vérkeringésébe. Ez hiányzott nekünk Kinevezték az Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanács elnökségét és tagjait. Emlékszünk, volt már egyszer ilyen tanács, amit egyetlenegyszer sem hívtak össze tanácsolni. Reméljük, az új tanács e tekintetben szerencsésebb lesz, tanácskozhat kedvére. Csak a földmunkásság nem látja majd semmi hasznát. Mert igen érdekes a tanács összeállítása. Helyet foglal benne grófi földbirtokos, nyilasérzelmű országgyűlési képviselő, nagybérlő, uradalmi főtiszt, magas nyugdíjas méltóságos úr, de igen kevés van közöttük, aki szociálpolitikával foglalkozott eddig. No, majd talán ezután... Képviseletet kaptak a mezőgazdasági kamarákon kívül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, a Faluszövetség, a Földbérlők Szövetsége, a Gazdatisztek Szövetsége, az OKH, sőt még a Haszonbérbeadó Földbirtokosok Szövetsége is. Egyszóval mindazok, akik a földből és a földmunkás munkaerejéből hasznot akarnak látni. Csak a földmunkások egyesületét hagyták ki. Úgy gondolták, mi keresnivalójuk van ott azoknak, akik már évtizedek óta követelik a mezőgazdasági szociálpolitika kiépítését. Hiszen ezek abba a díszes tanácsba is bevinnék régi követeléseiket, s ez csak zavarná a nyugodt emésztését annak a tanácsnak, amelyet nem azért állítottak össze, hogy kiépítse, hanem hogy eltanácsolja a mezőgazdasági szociálpolitikát. Két törvényjavaslat. No, végre!... Végre, hosszú évtizedek vajúdása után megszületett a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat. Vajúdtak a hegyek és egeret szülték. A keret megvan, csak a tartalom hiányzik belőle. És milyen szűk ez a keret is. Látszik a törvényjavaslat indokolásán, hogy milyen kínos töprengések és küszködések kísérték ennek a tervezetnek a létrejöttét. Látszik, hogy nem szívügye a kormányzatnak. Noha már évtizedek előtt is esedékes volt a mezőgazdasági munkásság öregségi ellátása, — hiszen a tömeges kivándorlásnak is egyik rugója volt szociális elhagyatottságk. — ez a törvényjavaslat egyáltalában nem bizonyítja, hogy az elmúlt idők tanulságai termékenyítőleg hatottak volna a hatalom uraira. Joggal mondhatja tehát a földműves szegénység, adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. És áll ez lényegében a választójogi reformról is. Végre törvénybe iktatják a titkosságot, de ennek az az ára, hogy közel egymillió állampolgár elveszíti a választójogát. A cél világos: a dolgozó rétegek feltörekvését mindenáron megakadályozni, hogy így a feudális-kapitalista rendszer továbbra is fenntartható legyen. De az idő kereke meg nem áll. Az öregségi biztosítás. A törvénytervezet szerint, ha az igényjogosult meghal, az özvegynek haláleseti segély jár. A haláleseti segély törzsösszege 36, mind harminc pengő. Egyéb ,mami. Lehet ma valakit 30 pengőből eltemettetni? És még azt mondja a javaslat: ha a temetési költség kevesebb, mint a haláleseti segély... a felesleg... (az) özvegyet (vagy) a , meghaltnak gyermekeit illeti“. Úgy látszik, a törvénytervezet készítői megfeledkeztek arról, hogy a falusi szegénység halottainak is koporsó jár, meg szemfedő, ahhoz is elhívják a papot, azt is sírásó ereszti a gödörbe. Mindez futja 30 pengőből, sőt még marad is? Szomorú sorsa volt eddig is a nincsetlenek özvegyeinek és árváinak, a törvénytervezet pedig mit sem változtat ezen a helyzeten. Marad minden a régiben, nyomorúság és reménytelenség. * És milyen elkeserítő a tervezetnek az a része is, amely az 1938 Tallózás