Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)

1938-02-01 / 1. szám

I. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG Meghívó A Magyarországi Földmunká­sok Országos Szövetsége (193. március 26-án és 27-én délelőtt 9 órai kezdettel tartja Budapesten, VII. Dob ucca 00. szám alatti helyiségében XXI. évi rendes küldöttközgyűlését, melyre az összes működő cso­portjait és befizetőhelyeit tiszte­lettel meghívja. A közgyűlés ideiglenes napi­rendje: 1. Jelentések. 2. Választások. A vezetőség, a választmány, a számvizsgáló­­bizottság és a kamarai küldöttek választása. 3. A földmunkásság­ időszerű kérdései. 4. A mezőgazdasági és kubikus­­munkások szociálpolitikai hely­zete. 5. Esetleges indítványok. A Szövetség helyi csoportjai és bels­zé­rőhelyei az alapszabályok idevonatkozó rendelkezései sze­rint képviseltetik magukat. A központi vezetőség. Igaza van a szentszéki tanár úrnak, dr Vér­tesi Frigyesnek, aki Nagykani­zsán a nemzeti jövedelem igaz­ságtalan eloszlásáról és a" szüle­tések csökkenéséről előadást tar­tott" és ebben többek között kije­lentette, hogy „hazafias szóla­mokkal nem lehet az embereket arra bírni, ho­gy több gyerme­kük legyen“. Mi is azt mondjuk, noha egyébként nem osztjuk azt a véleményét, hogy Magyar­­ország népe „a biztos kihalás­hoz“ közeledik. Erről szó sincs, ez nem egyéb agyrémnél vagy irányzatos beállításnál. A szüle­tések csökkenésének több oka van, gazdaságiak és lélektaniak. Belejátszanak kulturális meg­gondolások is. De kétségtelen, hogy perdöntő szerepe a gazda­sági okoknak van. Az emberek­nek mégis csak van szemük és fülük. Látnak és hallanak. Lát­ják maguk körül a tengernyi nyomort és hallják a sok­­rajon­gást, panaszt. És látják, hogy mily keveset törődnek a nép bajaival és szenvedéseivel. Mit ér, ha az anya megszüli gyerme­két és nem tudja fölnevelni? Az újszülöttek nagy hányada hama­rosan elpusztul. Az előadó sze­rint is „a csecsemőhalandóság terén csak Olaszország, Ukrajna és Litvánia áll rosszabb helyen az európai statisztikában, mint Magyarország“. És miért kell az új életeknek elpusztulni? Mert az anyák nem tudják kellőképpen táplálni. Nem tudnak a gyere­keiknek tejet adni, noha tej volna elég az országban. És ha már meg tudják menteni csecse­mőiket a pusztulástól, a gyere­kek további sorsa is csupa nél­külözés és nyomorgóé. Ilyen kö­rülmények között csak természe­tes, hogy a születéseknek csök­kenni kell, mert az emberek mégis csak számot vetnek a hely­zettel és nem akarják gyerme­keiket a nyomor és bizonytalan lét prédájává odadobni. A születések csökkenésében megmutatkozó veszedelmet tehát el kell hárítani, de nem az eddigi módon, lármás ünnepségekkel, a hazaszeretetre való folytonos hi­vatkozással, a sokgyerekes anyák kitüntetésével, hanem olyan szo­ciális és gazdasági politika élet­re­­hívásával, amely biztosítékot nyújt a szülőknek arra nézve, hogy önmagukat és gyermekei­ket emberhez méltó módon fenn­tarthassák. Más szóval: igazi föld­reform szükséges ahhoz, hogy a nyiricsetlenek milliói fölszabadul­hassanak a nyomortól való rette­gés szörnyű lidércnyomása alól és bekapcsolódhassanak a nem­zet test egészséges vérkeringésébe. Ez hiányzott nekünk Kinevezték az Országos Mező­­gazdasági Szociálpolitikai Ta­nács elnökségét és tagjait. Em­lékszünk, volt m­ár egyszer ilyen tanács, amit egyetlenegyszer sem hívtak össze tanácsolni. Remél­jük, az új tanács e tekintetben szerencsésebb lesz, tanácskozhat kedvére. Csak a földmunkásság nem látja majd semmi hasznát. Mert igen érdekes a tanács össze­állítása. Helyet foglal benne grófi földbirtokos, nyilasérzelmű országgyűlési képviselő, nagy­bérlő, uradalmi főtiszt, magas nyugdíjas méltóságos úr, de igen kevés van közöttük, aki szociál­politikával foglalkozott eddig. No, majd talán ezután... Képvi­seletet kaptak a mezőgazdasági kamarákon kívül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, a Faluszövetség, a Földbérlők Szövetsége, a Gazda­tisztek Szövetsége, az OKH, sőt még a Haszonbérbeadó Föld­­birtokosok Szövetsége is. Egy­szóval mindazok, akik a földből és a földmunkás munkaerejéből hasznot akarnak látni. Csak a földmunkások egyesületét hagy­ták ki. Úgy gondolták, mi ke­resnivalójuk van ott azoknak, akik már évtizedek óta követelik a mezőgazdasági szociálpolitika kiépítését. Hiszen ezek abba a díszes tanácsba is bevinnék régi követeléseiket, s ez csak zavarná a nyugodt emésztését annak a tanácsnak, amelyet nem azért állítottak össze, hogy kiépítse, hanem hogy eltanácsolja a mezőgazdasági szociálpolitikát. Két törvényjavaslat. No, végre!... Végre, hosszú év­tizedek vajúdása után megszüle­tett a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló tör­vényjavaslat. Vajúdtak a hegyek és­­ egeret szülték. A keret megvan, csak a tarta­lom hiányzik belőle. És milyen szűk ez a keret is. Látszik a tör­vényjavaslat indokolásán, hogy milyen kínos töprengések és küszködések kísérték ennek a tervezetnek a létrejöttét. Látszik, hogy nem szívügye a kor­mányzatnak. Noha már évtizedek előtt is esedékes volt a mezőgaz­dasági munkásság öregségi el­látása, — hiszen a tömeges ki­vándorlásnak is egyik rugója volt szociális elhagy­a­tottság­­­k. — ez a törvényjavaslat egyálta­lában nem bizonyítja, hogy az elmúlt idők tanulságai term­éke­­nyítőleg hatottak volna a hata­lom uraira. Joggal mondhatja tehát a földműves szegénység, adtál uram esőt, de nincs köszö­net benne. És áll ez lényegében a választó­­jogi reformról is. Végre tör­vénybe iktatják a titkosságot, de ennek az az ára, hogy közel egy­millió állampolgár elveszíti a vá­lasztójogát. A cél világos: a dol­gozó rétegek feltörekvését min­denáron megakadályozni, hogy így a feudális-kapitalista rend­szer továbbra is fenntartható legyen. De az idő kereke meg nem áll. Az öregségi biztosítás. A törvény­tervezet szerint, ha az igényjogosult meghal, az özvegy­nek haláleseti segély jár. A halál­­eseti segély törzsösszege 36, mind harminc pengő. Egyéb ,mami. Lehet ma valakit 30 pengőből el­­temettetni? És még azt mondja a javaslat: ha a temetési költség kevesebb, mint a halál­­eseti segély... a felesleg... (az) özvegyet (vagy) a , m­eg­haltnak gyermekeit illeti“. Úgy látszik, a törvénytervezet készítői meg­feledkeztek arról, hogy a falusi szegénység halottainak is ko­porsó jár, meg szemfedő, ahhoz is elhívják a papot, azt is sírásó ereszti a gödörbe. Mindez futja 30 pengőből, sőt még marad is? Szomorú sorsa volt eddig is a nincsetlenek özvegyeinek és ár­váinak, a törvénytervezet pedig mit sem változtat ezen a helyze­ten. Marad minden a régiben, nyomorúság és reménytelenség. * És milyen elkeserítő a terve­zetnek az a része is, amely az 1938 Tallózás

Next