Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1939-02-01 / 1. szám
I. oldal gaszkodik önállóságához, ragaszkodik függetlenségéhez és ragaszkodik ahhoz, hogy mint független, önálló állam barátságban élhessen szomszédaival. (Percekig tartó dübörgő taps.— A jelenlévők kórusban kiáltják: , Jjen a független Magyarország!") Feladatunk az, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni sem ígérgetésektől, sem fenyegetésektől. Jegyezzék meg azok, akik velünk szembenállnak, itt vagyunk és itt is leszünk. (Hoszszantartó taps.) Az eszméket nem lehet kiirtani, mint ahogy nem tudták kiirtani azokban az országokban sem, ahol az állami apparátus minden ereje feküdt bele ebbe az irtásba. A magyar szervezett munkásé"t. Magyarország szociáldemokrata meggyőződésű proletárjai részt akarnak venni az önálló és független Magyarország építőmunkájában. Részt akarunk venni, mint egyenrangúak, mint ki nem tagadottak, de nem mint jogfosztott néptársak, hanem mint szabad nemzet szabad fiai. Jogunk van ehhez, mert a mi kezünk munkája tette fejlődő országgá Magyarországot! (A kongresszus tagjai felugorva helyükről, percekig tartó, tomboló tapsviharral ünnepelték Peyer elvtársat és tüntettek a szociáldemokrata párt mellett.) Ekkor Ries István vette át azelnöklést és ezzel megindult a vita a napirend 2. pontja, a politikai helyzet és a párt feladatai fölött. Borovszky Géza (Kassa) volt az első szónok. Amint a szónoki emelvényre lépett, a kongresszus tagjai tüntető tapsviharral köszöntötték és lelkesen éljenezték a visszacsatolt Felvidék munkásképviselőit. A teremben zúgtak a közbeszólások: „Éljenek a felvidéki elvtársak! Ezek és nem Jarossék képviselik a Felvidéket!“ A taps elültével Borovszky Géza üdvözölte a magyar munkásságot. (Hosszantartó taps.) Más viszonyok között — folytatta ezután —, az anyaországtól közel húsz évig elszakítva küzdött a Felvidék munkássága az elmúlt években ugyanazokért az eszmékért, amelyekért harcoltak, harcolnak és harcolni fognak a magyar szocialista munkások. Mi nem tagadtuk meg szocialista mivoltunkat, de nem tagadtuk meg magyarságunkat sem. („Ügy van! Ügy van!“) Küzdöttünk a magyar munkásságért, a magyar nép kulturális, nemzetiséi és gazdasági jogaiért. Küzdelmünk alatt meg kellett ismernünk az államrendőrséget, a fegyházakat és Illavát. (Több jelenlévő közbeszól: „Együtt voltunk ott!“) Rendületlenül hittünk és hiszünk most is a magyar dolgozó nép szebb jövőjében. Mi tovább dolgozunk a magyar proletariátus érdekében. Minket 1938 novemberében felszabadítottak, de ha a felszabadítás után a Felvidéken az anyaországi választójog lesz érvényben, akkor nekem, aki Csehszlovákiában a magyar munkásság nemzetgyűlési képviselője lehettem, talán nem lesz választójogom. (Óriási tiltakozás.) Most kinevezés útján jött létre Kassa város törvényhatósága. De az 56 kinevezett között 54 úr, egy cigány és egy álmunkás van. (Zajos tiltakozás.) Az 54 úr között olyanok is vannak, akik a magyar honvédség bevonulása előtt két nappal még Kassa visszacsatolása ellen tiltakoztak. (Óriási zaj.) Ezek az emberek Kassa törvényhatósági bizottságának tagjai lehettek, viszont a magyar érzelmű szocialista szervezett munkásságot kihajították onnan és egy cigányt, meg egy keresztény szociálist vettek be. Radványszky Rezső és Hubert Károly (Rozsnyó) felszólalása után Surányi Lajos (nyomdász) arról beszélt, hogy már 1914 előtt kellett volna földreform, de nem kisbérleti alapon. Meggyőződése, hogy a magyar-lengyel határ nemcsak politikai, hanem gazdasági szükségszerűség is, mert egy 50 kilométeres pántlikaformájú Ruszinszkó talán eltarthatja az állami apparátust, de a dolgozókat nem. A pártnak olyan politikát kell követelnie, amely mellett az ország iparilag továbbfejlődhetik és ez egyik garanciája annak, hogy függetlenségünket, szabadságunkat a proletariátus fokozódó erejével oltalmazhatjuk. A délutáni tanácskozáson Kéthly Anna elnökölt és folytatódott a vita. Millók Sándor után Kállai Sándor földmunkás (Debrecen) megállapította, hogy most a falun is van szervezkedési szabadság, de csak a nyilasok és a szarvasmozgalom számára. A magyar földmunkásság szocialista alapon továbbra sem szervezkedhetik szabadon, hogy így akadályozzák meg, hogy a földmunkásság őszintén megmondhassa véleményét a kormány politikájáról. Most ismét új földbirtokpolitikai javaslatot ígérnek, de a földmunkásság tudja, hogy ettől sem várhat többet, mint az 1920. évi földreformtól és a telepítéstől. A föld dolgozói megint nem juthatnak földhöz és továbbra is abban az elviselhetetlen sorban maradnak, mint amilyenben most élnek. Az őszi rendkívüli fegyvergyakorlatok idején hivatalosan megállapították, hogy a földmunkásság túlnyomó többsége milyen leromlott szervezetű a rossz táplálkozás miatt. Bennünket sokszor vádolnak azzal, hogy nemzetközileg szervezkedünk; ezt nem szégyeljük, mert ha a cukorkartell nem szégyenli a nemzetköziséget, miért szégyeljük mi,munkások? A mi nemzetköziségünk nem jövedelmez nekünk 38 milliót, mint a cukorkartellé. A mezőgazdasági munkásság együtt akar harcolni az ipari munkássággal az ország függetlenségéért. Amíg a magyar falvakban, a magyar mezőkön dolgozók lesznek, addig szocializmus is lesz Magyarországon. (Nagy taps.) Kabók Lajos az ipar nemzetgazdasági jelentőségéről, Zuschlag Vilmos a nemzeti kisebbség kérdéséről, Bányász József (Mezőberény) a falusi munkásság helyzetéről beszéltek. Majd az új pártvezetőséget választotta meg a pártgyűlés. A pártvezetőség tagjaivá megválasztották: Bramiller Lászlót, Buchinger Manót, Farkas Istvánt, Gyürey Rudolfot, Horovitz Gábort, Hubai Jánost, Kabók Lajost, Karácsonyi Sándort, Kéthly Annát, Peyer Károlyt, dr Kies Istvánt, Szakasits Árpádot és Szeder Ferencet. Póttagoknak: Witteg Miklóst, Deák Lajost és Csóry Gabriellát. A folytatódó vitában felszólaltak még: Szobek András (Békéscsaba), Fodor Gyula (építőmunkás), Katona János (bőrmunkás), Borbély János (bányász). Elhatározta a kongresszus, hogy pártunk címe az eddigi Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyett egyszerűen Szociáldemokrata Párt lesz. Ezután Pajor Rudolf ismertette a beérkezett indítványokat. Ezek letárgyalása után Szeder Ferenc vette át az elnöklést. Miután a választások eredményét kihirdették, a napirend kimerült. Szeder elvtárs zárószava következett. Szeder elvtárs zárószavában rámutatott arra,miszerint még nem volt példa arra, hogy szociáldemokrata kongresszus tagjai annyira kihangsúlyozták volna az ország függetlenségének jelentőségét. A magyar munkásság tudja, hogy ennek az országnak függetlensége — minden kormánynyilatkozat ellenére — veszélyben van. („Ügy van! Ügy van!") Nem akarunk gyarmati állam lenni. (Újabb helyeslés.) És ez az akarat csendült FÖLD ÉS SZABADSÁG 1939