Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-08 / 45. szám

404 testek túlsúlyától. Támogattatik ezen állítás számos, hasonló oknál fogva észlel­hető tünemény által, — ilyenek p. o. a túl­­trágyázott növény halvány színe száraz idő­ben, tömörült vagy hanyagul porbanyitott ta­lajban, — a rügyekből fejlődő levélkék hal­vány színe sat. Benkovich Ernő: A bogárh­átas öntözésről. I. A földöntözés klaszszikus hazájában, különösen pedig Lombardia és Piemont nagy gonddal művelt szántóföldjén az öntözésnek egy sajátságos nemével találkozunk, melynek eredete egész a messze ó­korba, a földmive­­lés mestereinek — a rómaiaknak — korába vihető vissza .Ez a bogárhátas öntözés, a­melynél a legkevesebb költség mellett a leg­sikeresebben érhető el azon követelmény, hogy a víz az öntözött területen lehetőleg egyenle­tesen vonuljék el, azt egyformán megnedve­­sítse, s aztán gyorsan és teljesen vonuljon le. A magyar alföld domborzati viszonyai mellett az öntözésnek egyedül ez a neme az, melynek meghonosítása sikerrel járna, s a mely még azon körülménynél fogva is kü­lönös figyelmet érdemel, minthogy aránylag kevés vizet igényel, s azt teljesen kihasználja. De a bogár hátas öntözésnek legna­gyobb előnye abban rejlik, hogy — eltérőleg az öntözés többi nemétől — nincsen kötve bizonyos lejtési viszonyokhoz, hanem alkalmazható úgy a vízszintes, valamint egész 60 fokú lejtővel bíró területeken is; ez esetben t. i. csak a barázdáknak kell más irányt adni, mint mérsékelt lejtési viszonyoknál. Ha ugyanis az, öntözendő terület esése csekély, akkor a barázdákat a fő esés irányában húzzuk, te­hát a bogárhátakat is. Ha azonban az öntö­zendő terület viszonylagos esése nagyobb, mint egy-egy bogárháté, akkor a barázdáknak, tehát a bogárhátaknak is oly irányt adunk, hogy lejtésük legfeljebb akkora legyen, mint a bogárhát viszonylagos esése. Egy-egy bo­gárhát rendesen 1,5—2 méter széles és 15— 20 centiméter magas, tehát minden méter szélességre jut 20 centiméter esés. Ha már most az öntözendő terület esése ennél na­gyobb, pl. minden méterre 30 centiméter, ak­kor a barázdákat többé nem a főesés irányá­ban húzzuk, hanem oly irányban, hogy a bogárhátnak hosszirányban való esése méte­renként meg ne haladja a 20 centimétert, vagyis a bogárhátnak kereszt­irányban levő viszonylagos esését. Ha továbbá az öntözendő terület esése nem egyenletes, a­mint hogy a természetben csakugyan úgy is van, akkor a barázdák irányát úgy igyekszünk megálla­pítani, hogy az mindenütt lehetőleg egyenes, vagy gyenge hajlatú legyen. Ha végül az ön­tözendő terület felszíne, tehát esése annyira egyenetlen, hogy egyetlen bogárhát rend­szert nem lehet az egészből képezni, akkor nem marad egyéb hátra, mint hogy az egész területet a domborzati egyenetlenségeknek meg­felelőig szakaszokra oszszuk, s ezen egyes szakaszokhoz a vizet külön vezessük, már vagy egyenesen az öntöző csatornából, vagy esetleg a levezető árokból, — hat.1. közvetlen fölötte egy szakasz már öntöztetett, ennek vízfölöslege felhasználható az alábbi szakasz öntözésére. Ez különben ritkán fog előfordulni, minthogy a rendszernek épen egyik lényeges előnyét képezi az, hogy az öntözés után nem marad elvezetendő víz, nincs vízfölösleg. S különösen ezen tulajdonsága az, a­melynél­­ fogva alföldünkön sikerrel lenne alkalmazható,­­ minthogy azt a vízfölösleget csakis vizemelő gépek segélyével lehetne eltávolítani, rendel­tetése helyére juttatni. Hogy ezen bogár hátas öntözés­­n­é­l követendő eljárásról s a szükséges be­rendezésről világos képet nyújtsak, a követ­kező egyszerű példában be fogom mutatni az egész eljárást. Egyszerű példát választottam azért, hogy könnyebben átérthető legyen, al­kalmazni aztán könnyen lehet akár minő spe­ciális esetre. Ha valamely területet bogárhátas öntö­ Vid­ombák. — Egy barczasági szász község. — N­*). Vidombákban a szarvasmarha-állomány 318 ökör, 310 magyar fajta és 206 bival­­teh­énből áll. A tejnek jó része — évenkint vagy 120,000 pint — Brassóba szállittatik, mi vagy 12000 frtot jövedelmez a tehenes gazdáknak. Vidombák községe marha-eladást is fiz. Az évi forgalom 350 darab nagy állat. Van itt két kisebb szeszgyár, melyek egyike Boktresz uramé, kinek udvarát meg­­tekintém. Szeszfőzdéje az udvar­ bal felén épült, közvetlen lakó­háza mellett, mely homlokza­tával az utczára tekint. Naponta húsz mázsa liszt feldolgozására van berendezve. A nyers­anyag tengeri és árpa. A tüzelőút fát hasz­nál, mely jóllehet a községnek erdeje nin­csen, helybe állítva élenkint csak 6 forint 50 krba kerül. A szeszfőzde alatt levő pincze­­helyiségben iparos szászgazdánk eczetet gyárt. A mellette levő istállóban hatalmas 4 lova egy gyönyörű csikója áll, egy brassói állami mén sikerült ivadéka. A szomszédos istállóból kiáramló pézsma­*) Lásd a „F. É.“ előbbi számát. szag fölöslegessé teszi a magyarázatot, hogy ez a bivalyok tanyája. Gazdánk 5 bival­­tehenet és csak egy magyar tehenet tart, mi­után mind maga nagyobb előszeretettel visel­tetik a kövér bivaltej iránt, mind kelendő­sége nagyobb a közönséges tehén tejénél. Bivalyai bár nem valami kényes tartásban részesülnek, darabonkint átlag 1000 pint tejet szolgáltatnak. A tej pintjét helyben 10 kajával igen szívesen veszik. Itt közbevetőleg egy gazdáink közt el­terjedt téves nézetet akarok helyreigazítani. A bivaltehén vemhessége t. i. hosszabb a közönséges tehénénél — 11 hónapig tartó. A borjazás itt rendszerint tavaszra s pedig márczius hónapra esik. A teheneken kívül Boktresznek van még 8 darab növendékmarhája és 14 disznója, s bár a szász — úgy tapasztaltam — nem nagy barátja a baromfinak, udvarán mégis láttam egy „kokescht“ néhány „suta“ fércze társa­ságában, mint azok a székely falvakban nem ritkák. Gazdánk vagyonos ember, miután a földmivelésen kivül ipar-üzletekbe is kapott. De földbirtoka csak 21 k. hold, holott az itteni legvagyonosabb gazdája 44 k. hold, melynek tiszta jövedelme — a hivatalos becs­lés szerint — 190 frt. 381 kr. A telekkönyv betekintése még egyéb érdekes felvilágosí­tást nyújtott. Említett 44 k. holdas birtok 52 parczellában fekszik a határban szerte­szét; ezek közt a legnagyobb 5 hold 100 □ öl terjedelmű, a legkisebb csak 400 □ öl! Boktresz uram udvarának hátterében a cséplő­pajta s a disznó­ólak foglalnak helyet. Min­den épület szilárd kőépítmény, melyek mel­lett a faeke és a csappanós fogú­k szintén merőben fa-borona, sajátságos ellentétet ké­peznek ! Beléptem a lakóházba, melynek lépcső­­zetén Boktresz kis unokája egymagában ját­szadozott. Az udvarra nyíló szobában jobbról balról ágyak és szekrények, közepén nehéz tölgyfa asztal, a falakon képek és egy ódon óra. Jobbra egy másik szobába léptünk, mely­ből egy kamrába és a festett konyhába jutni. Balra egy szárnyajtó a díszszobába nyílik, melynek három ablaka az utczára, 3 az udvarba és egy a kapu bejáratra tekint. Az ablakközökben nagy üvegrámos tükrök, előttük asztalkák csecsebecsékkel megrakva. Helyet foglaltunk a kényelmes divánon és a nenan (néne) olyan szives volt értékesebb ruháit és ékszereit a ládafiából elő­vonni. Láttuk a nehéz selyemszalagos „spitzig Hoff“-ot — a mennyasszonyi főkötőt — s a vasárnapokon viselt kötőt, a „schiene Schur­zot“. Drága öveket, megaranyozott ezüstből. A domborművű övek drágakövekkel van­nak ékítve. Némelyik még a dédszülők ha­gyatéka és művészi értékben fölülmúlja az újabbakat, melyek rendszerint 150 forintba kerülnek. A „Saverngürtel“ szintén a menny­asszony éke, de ünnepélyes alkalommal a FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. 45. sz.

Next