Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-08 / 45. szám
404 testek túlsúlyától. Támogattatik ezen állítás számos, hasonló oknál fogva észlelhető tünemény által, — ilyenek p. o. a túltrágyázott növény halvány színe száraz időben, tömörült vagy hanyagul porbanyitott talajban, — a rügyekből fejlődő levélkék halvány színe sat. Benkovich Ernő: A bogárhátas öntözésről. I. A földöntözés klaszszikus hazájában, különösen pedig Lombardia és Piemont nagy gonddal művelt szántóföldjén az öntözésnek egy sajátságos nemével találkozunk, melynek eredete egész a messze ókorba, a földmivelés mestereinek — a rómaiaknak — korába vihető vissza .Ez a bogárhátas öntözés, amelynél a legkevesebb költség mellett a legsikeresebben érhető el azon követelmény, hogy a víz az öntözött területen lehetőleg egyenletesen vonuljék el, azt egyformán megnedvesítse, s aztán gyorsan és teljesen vonuljon le. A magyar alföld domborzati viszonyai mellett az öntözésnek egyedül ez a neme az, melynek meghonosítása sikerrel járna, s a mely még azon körülménynél fogva is különös figyelmet érdemel, minthogy aránylag kevés vizet igényel, s azt teljesen kihasználja. De a bogár hátas öntözésnek legnagyobb előnye abban rejlik, hogy — eltérőleg az öntözés többi nemétől — nincsen kötve bizonyos lejtési viszonyokhoz, hanem alkalmazható úgy a vízszintes, valamint egész 60 fokú lejtővel bíró területeken is; ez esetben t. i. csak a barázdáknak kell más irányt adni, mint mérsékelt lejtési viszonyoknál. Ha ugyanis az, öntözendő terület esése csekély, akkor a barázdákat a fő esés irányában húzzuk, tehát a bogárhátakat is. Ha azonban az öntözendő terület viszonylagos esése nagyobb, mint egy-egy bogárháté, akkor a barázdáknak, tehát a bogárhátaknak is oly irányt adunk, hogy lejtésük legfeljebb akkora legyen, mint a bogárhát viszonylagos esése. Egy-egy bogárhát rendesen 1,5—2 méter széles és 15— 20 centiméter magas, tehát minden méter szélességre jut 20 centiméter esés. Ha már most az öntözendő terület esése ennél nagyobb, pl. minden méterre 30 centiméter, akkor a barázdákat többé nem a főesés irányában húzzuk, hanem oly irányban, hogy a bogárhátnak hosszirányban való esése méterenként meg ne haladja a 20 centimétert, vagyis a bogárhátnak keresztirányban levő viszonylagos esését. Ha továbbá az öntözendő terület esése nem egyenletes, amint hogy a természetben csakugyan úgy is van, akkor a barázdák irányát úgy igyekszünk megállapítani, hogy az mindenütt lehetőleg egyenes, vagy gyenge hajlatú legyen. Ha végül az öntözendő terület felszíne, tehát esése annyira egyenetlen, hogy egyetlen bogárhát rendszert nem lehet az egészből képezni, akkor nem marad egyéb hátra, mint hogy az egész területet a domborzati egyenetlenségeknek megfelelőig szakaszokra oszszuk, s ezen egyes szakaszokhoz a vizet külön vezessük, már vagy egyenesen az öntöző csatornából, vagy esetleg a levezető árokból, — hat.1. közvetlen fölötte egy szakasz már öntöztetett, ennek vízfölöslege felhasználható az alábbi szakasz öntözésére. Ez különben ritkán fog előfordulni, minthogy a rendszernek épen egyik lényeges előnyét képezi az, hogy az öntözés után nem marad elvezetendő víz, nincs vízfölösleg. S különösen ezen tulajdonsága az, amelynél fogva alföldünkön sikerrel lenne alkalmazható, minthogy azt a vízfölösleget csakis vizemelő gépek segélyével lehetne eltávolítani, rendeltetése helyére juttatni. Hogy ezen bogár hátas öntözésnél követendő eljárásról s a szükséges berendezésről világos képet nyújtsak, a következő egyszerű példában be fogom mutatni az egész eljárást. Egyszerű példát választottam azért, hogy könnyebben átérthető legyen, alkalmazni aztán könnyen lehet akár minő speciális esetre. Ha valamely területet bogárhátas öntö Vidombák. — Egy barczasági szász község. — N*). Vidombákban a szarvasmarha-állomány 318 ökör, 310 magyar fajta és 206 bivaltehénből áll. A tejnek jó része — évenkint vagy 120,000 pint — Brassóba szállittatik, mi vagy 12000 frtot jövedelmez a tehenes gazdáknak. Vidombák községe marha-eladást is fiz. Az évi forgalom 350 darab nagy állat. Van itt két kisebb szeszgyár, melyek egyike Boktresz uramé, kinek udvarát megtekintém. Szeszfőzdéje az udvar bal felén épült, közvetlen lakóháza mellett, mely homlokzatával az utczára tekint. Naponta húsz mázsa liszt feldolgozására van berendezve. A nyersanyag tengeri és árpa. A tüzelőút fát használ, mely jóllehet a községnek erdeje nincsen, helybe állítva élenkint csak 6 forint 50 krba kerül. A szeszfőzde alatt levő pinczehelyiségben iparos szászgazdánk eczetet gyárt. A mellette levő istállóban hatalmas 4 lova egy gyönyörű csikója áll, egy brassói állami mén sikerült ivadéka. A szomszédos istállóból kiáramló pézsma*) Lásd a „F. É.“ előbbi számát. szag fölöslegessé teszi a magyarázatot, hogy ez a bivalyok tanyája. Gazdánk 5 bivaltehenet és csak egy magyar tehenet tart, miután mind maga nagyobb előszeretettel viseltetik a kövér bivaltej iránt, mind kelendősége nagyobb a közönséges tehén tejénél. Bivalyai bár nem valami kényes tartásban részesülnek, darabonkint átlag 1000 pint tejet szolgáltatnak. A tej pintjét helyben 10 kajával igen szívesen veszik. Itt közbevetőleg egy gazdáink közt elterjedt téves nézetet akarok helyreigazítani. A bivaltehén vemhessége t. i. hosszabb a közönséges tehénénél — 11 hónapig tartó. A borjazás itt rendszerint tavaszra s pedig márczius hónapra esik. A teheneken kívül Boktresznek van még 8 darab növendékmarhája és 14 disznója, s bár a szász — úgy tapasztaltam — nem nagy barátja a baromfinak, udvarán mégis láttam egy „kokescht“ néhány „suta“ fércze társaságában, mint azok a székely falvakban nem ritkák. Gazdánk vagyonos ember, miután a földmivelésen kivül ipar-üzletekbe is kapott. De földbirtoka csak 21 k. hold, holott az itteni legvagyonosabb gazdája 44 k. hold, melynek tiszta jövedelme — a hivatalos becslés szerint — 190 frt. 381 kr. A telekkönyv betekintése még egyéb érdekes felvilágosítást nyújtott. Említett 44 k. holdas birtok 52 parczellában fekszik a határban szerteszét; ezek közt a legnagyobb 5 hold 100 □ öl terjedelmű, a legkisebb csak 400 □ öl! Boktresz uram udvarának hátterében a cséplőpajta s a disznóólak foglalnak helyet. Minden épület szilárd kőépítmény, melyek mellett a faeke és a csappanós fogúk szintén merőben fa-borona, sajátságos ellentétet képeznek ! Beléptem a lakóházba, melynek lépcsőzetén Boktresz kis unokája egymagában játszadozott. Az udvarra nyíló szobában jobbról balról ágyak és szekrények, közepén nehéz tölgyfa asztal, a falakon képek és egy ódon óra. Jobbra egy másik szobába léptünk, melyből egy kamrába és a festett konyhába jutni. Balra egy szárnyajtó a díszszobába nyílik, melynek három ablaka az utczára, 3 az udvarba és egy a kapu bejáratra tekint. Az ablakközökben nagy üvegrámos tükrök, előttük asztalkák csecsebecsékkel megrakva. Helyet foglaltunk a kényelmes divánon és a nenan (néne) olyan szives volt értékesebb ruháit és ékszereit a ládafiából elővonni. Láttuk a nehéz selyemszalagos „spitzig Hoff“-ot — a mennyasszonyi főkötőt — s a vasárnapokon viselt kötőt, a „schiene Schurzot“. Drága öveket, megaranyozott ezüstből. A domborművű övek drágakövekkel vannak ékítve. Némelyik még a dédszülők hagyatéka és művészi értékben fölülmúlja az újabbakat, melyek rendszerint 150 forintba kerülnek. A „Saverngürtel“ szintén a mennyasszony éke, de ünnepélyes alkalommal a FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. 45. sz.