Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1876-10-23 / 43. szám

156- PZÜ118. Budapest, 1876. October 23. Harmadik évfolyam. 43. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LOTESÍ VESZBIZOTTSÁGOst HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. a. A lap szedem­i részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­pest, V. József-tér 7. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 1o áron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési (h­j . Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Szá­zalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvé­ri­­nek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. Vázlatok juhtenyésztésünk múltjából. II. Dr. Ro­­diczky Jenő. — Az alcsúthi park-öntözés. Gonda Béla. — Métermázsa-e vagy hektoliter. Sz. J. — Termelési kísérletek. X. (Indiai gram.) Kősz Ferencz. — Gőzerő­vel hajtott aratógép. (1 ábrával.) (1) — Lótenyész­tési államdijosztás Török-Szt.-Miklóson. K­uncze Imre. — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (A magyar-óvári m. kir. akadémia. Bécsi földmivelési főtanoda. Ösztön­díjak adományozása.) — Gazdasági tudósítások. (Nyitra­­megye. Gömörmegye. Liptómegye. Pozsonymegye. He­vesmegye. Vasmegye. Szolnokmegye. Hajdumegye.) — Szakegyletek működése. (A k.-szolnokm. gazd. egyesü­let. A baranyamegyei gazd. egyesület. Az országos er­dészeti egyesület. Az országos kertipar-egyesület. Az országos gazd. egyesület A term.-tud. társulat. Az or­szágos erdészeti egyesület. A biharmegyei gazdasági egylet.) — Személyi hírek. (Balogh Pál.) — A . Borá­szati Lapok/4 — A „Falusi Gazda/4 — Bel- és kül­föld. (Dynamitrobbantás által való földporhanyitás. Az orsz. központi lótenyésztési bizottság. A függő termés­nek adóhátralék fejében való lefoglalása. Hardy a hires franczia kertész. Tavaszi gabnavetés ideje. Blackfaced­­juhok honosítása Ausztriában. Vetőtűza-páczolás Kühn szerint. Osztrák lótenyésztési bizottság. Lóragály Egyp­­tomban. Gabona zsákvászon tartóssá tétele. Szilvamag sertésnek méreg. A gőzszántási próba Kis-Kartalon.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Szakirodalom. (Általános és különleges növényter­melés alapvonalai. Rétmivelés és legelőkezelés alapvo­nalai. Gazdasági könyvviteli naptár. Falusi gazda nap­tár. Borászati naptár) — Pályázatok. (Gazdasági inté­zői állomás a kassai gazdasági tanintézeten.) — Szer­kesztői üzenetek. — Nyílt tér. — Üzleti hírek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk szíves olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog ha­ladni, és több mint százhetvenre menő munka­társai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak : 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 kr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falast tria/.dh­ -val együtt : 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. Vázlatok juhtenyésztésünk múlt­jából. ..*) A hazai juhtartásnak a középkorban jelentős voltára következtetnünk enged a ju­hokkal s juhtermékekkel való kereskedésnek az államhatalom részéről gyakori gyámolitása; a juh keresettségére: a juhok elhajtásából tá­madt számos pörös esetek; a juhállomány jelentékeny voltára : a juhokban lerótt tarto­zások, melyek a kötelezetteket látszólag nem éppen érzékenyen sújtották. Hazai történetünk legrégibb szakából *) Lásd a ,,F. É.“ előbbi számát. fönmaradt okmányokban említés létezik juh­­lopásokról, így egy Árpádkori okmány szerint Am­brus, a váczi püspök udvarbirája bevádolja Csanádot, hogy ő figyelme 12 ökröt és 40 juhot lopott, Csanád­ ezért büntetésül egy márkát tartozott fizetni, Ambrusra maradván a pristaldus diját leróni. Farkas és Ludgár még Lipták­ Simon­nak 8 jármos ökrét, 1 lovát és 80 juhát haj­tották el , mi több ! egyúttal Simon két szol­gálóját Máriát és Derágát is elrabolták. Fumpaica, a királyi gulyások udvarbi­rája, a rablótt jószágot ezúttal is csak egy jó márkára becsülte, (beleértve a szolgálókat is, vagy nem ? bajos ma már eldönteni!) Az alperesek a Váradon végbement kiegyezkedés szerint Simonnak egy márkát és egy fertőt fizettek. A­mi pedig a juhokban lerovandó tartozásokat illeti, ezek a törökvilágban lé­nyegesen megszapo­rodtak, mert hát az igaz­­hivők mindenfelé csak a juhhúst keresték. Az alföldön nem is volt hiány benne, hisz Balla Gergely ama időkből jegyezte föl a „Nagykőrösi Krónikás­ban, hogy a lakosok marháknak, juhoknak s lovaknak tenyészté­sében foglalatosak voltak.“ Nemkülönben Kecs­kemét városában is, melynek egyik jegyző­könyvében következő olvasható : „Anno Domini 1596. Eger vételekor, mi­dőn az második Mahumet török császár Ma­gyarországba jött volna, a kecskeméti polgárok eleibe menvén, ajándékot vittek neki 600 ju­hot, 100 ökröt, 14 szekér kenyeret, hogy egy csauszt küldene hozzájuk, ki az általmenő vi­tézektől megoltalmazná őket, s valóban ez ajándékért kaptak is talizmánkép egy­­ kaftánt. A 17. század folyamában a hódolt vá­rosok rendes évi adói közt juh és bárány tartozott. A jó körösiek p. évenkint 100 nál több juhot küldtek a „nazur“ udvarába, a „gönttlik“ számára. Azonfelül sajttal is tartoztak, mely sze­rintem olyan „túri“ kemény juhsajt lehetett. Kőrös a nazurnak 12 sajtot, a nazur fia, khasznadárja és tikájának fejenkint 1 saj­tot küldött, a kék inasai 6 sajtot, iiatója ket­tőt kapott, de kaptak azonfelül ajándékképen sajtokat a szubások s az ispáják is. Váltság fizetésképpen a töröknek gyapjupénz — a japagi — is járt. A török hadsereg körül mindig találtat­tak juhfalkák. Midőn Maxmilian hadvezérei 1598-ben Győrt ostromolták, nem csekély boszantásukra a törökök a bástyák kövér füvén csupa tün­tetésből hizó juhokat legeltettek. Ha pedig a török juhhús dolgában meg­szorult, tudta módját a szükségletet előterem­teni, mint ez az 1627. és 1642-rei békealku­dozásoknál a magyarok részéről előterjesztett gravaminákból a számadatok meggyőző ékes szólásával kitetszik. Az 1627-ki gravaminában p. 2150 erőszakosan elhajtott juh sorolta­­tik föl. Megette azonban a juhhúst ez időben a magyar is készségesen. Fizetésképpen is nem ritkán járt a keresztény katonai parancsno­koknak. 16:10-ben a szatmári kapitánynak 100 bárány, a tokaji, szendrői és ónodi kapitá­nyoknak pedig 50 bárány járt személyen­­kint évi fizetésül conventiójuk egyéb tételei mellett. De ha elkelt a juh, volt keresettsége a juhlegelőnek, melyet egyes vállalkozók mesz­­sze földön is fölkerestek. Midőn Kőrös városa 1682-ben Mikebudát 1000 juh és 700 szar­vasmarha számára haszonbérbe kiadta, akadt biz­ott vállalkozó. A 17. század végéig nem ismerték ha­zánkban csak a Közép-Európában elterjedt parasztjuhot és a raczkajuh magyar változ­­ványát. Ekkor kezdte Szelepcsényi György az érsek, ki Gombán posztógyárt is alapított, 1666 körül elsőbben a gyapjú finomítását czélzó kísérletét idegen juhok meghonosítá­sával. Eme kísérlet azonban gyakorlati ered­mény nélkül maradt. Nemkülönben Jenő her­­czeg második kísérlete, ki a királyi adomány­képpen nyert Csepel szigeten külföldről hozott finomabb gyapjas juhokat kezdett tenyészteni. A rendelkezésünkre álló hiányos adatok után határozottan nem állíthatjuk ugyan, hogy a ma hazánkba legelőbb került „selyem“-ju­­hok miféle fajtához tartoztak, de közel fekvő a föltevés, hogy olaszországi, névszerint pá­­duai juhok voltak. S így, ha nem is a rövidgyapjas me­­rino-juhok behozatalát illetőleg, de általában a gyapjú finomítására c­élzó tenyésztési irány inaugurálása tekintetében a prioritás méltán hazánknak vindi­álható. Svédországban u. i. már Christina ki­rálynő alatt néhány angol és spanyol juho­kat hozatott be, de Ahlström Jónásnak em­lítésre méltó juhbehozatalai csakis a 18. szá­zad elején történtek, mikor is 1715-ben an­gol kosokat, 1723-ban spanyol juhokat hoza­tott be Svédországba, juhainak nemesítése czéljából. Némely írók szerint Mária Terézia alatt már 1763-ban hozattak volna az osz­trák tartományokba spanyol juhok, ez állítás azonban tévedésen alapszik, mert ez idő­ben nálunk a gyapju finomitására irányuló mozgalom még csak — hogy úgy mondjam — csírázni kezdett. Dr. R­a­d­i­c­zk­y Jenő. ‘) V. ö. Petri és Hlubeck. Oek. Neuigkeiten 1822. 1. 2. 3. 1.

Next