Földmivelési Érdekeink, 1881 (9. évfolyam, 6-52. szám)
1881-10-10 / 41. szám
340 szám. Budapest, 1881. október 10 Kilenczedik évfolyam 41 szám FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Kiadó-tulajdonosok: légrády testvérek. A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek óraszegély- és nyugdijegyesületének*1 HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czim alatt, Budapest, Erzsébet tér 19-ik sz. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr A „Falusi Gazdá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is. bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. Felelős szerkesztő: Wágner László, kir. József műegyetemen a mező- és erdő, gazdaságtan nyelv. rendes tanára. I. Tartalom: Kezetek a gazdasági szeszgyártás felől.— A Mosel és Elsass vidékek szőlőmivelése, különös tekintettel a mivelési módokra. — A lépfene beoltása. — A budapesti közraktárak. —A budapesti közraktárak dijszabályzata. — A phylloxera-vész ellen foganatositandó intézkedések tervezete. — A phylloxera Olaszországban. — Hírek „ Gazda-kör*-ből. «— Czukorgyártás tengeriből és czirokból. — Termés a külföldön. — Kiállítási ügyek. — Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. — Tudósítások a keleti marhavész állásáról. — Sport. — Phylloxera hirek. — Különfélék. — Személyi hírek. — Hirdetések. Nézetek a gazdasági szeszgyártás felöl (Viszontválasz Mandl Lipót urnak.) ш. Az adó-restitutió kérdésében már nem érzem magamat olyan erősnek, mint az előbbiekben, mert a nemzetgazdaságtanban éppen nem tartom magamat szakembernek, csak mint a féle dilettáns tudom, hogy a kiviteli kedvezmények (primes d’exportation, bounties) még a régi merkantil rendszer hagyatéka s ezt az újabb iskola határozottan károsnak tartja. Ezenkívül igaztalannak is látszik, hogy valaki egy hectoliter 1ОО°/0 szeszért, melyért 6 csak 3—4 frtot fizetett edó fejében, a határon 11 frtot kapjon vissza. Amennyiben azonban más államok is adnak ilyen praemiumot, legalább is azt kell elérnünk, hogy a mi praemiumunk ne legyen legalább nagyobb a más államok által nyújtottnál. Megdöbbentett azonban Mandl Lipót urnak oly határozottan nyilatkoztatott kárhoztató ítélete a szeszmérő gép ellen, azon indokolással, hogy azt becsülettel és vagyonnal biró polgár el nem fogadhatja. Megvallom, hogy én a Siemens-féle gépre gondoltam, melyet csak leirásból ismerek s véleményem a berlini császári mértékhitelesítő bizottságnak több évi vizsgálata után kiadott következő nyilatkozatán alapult: „A gép normális viszonyok között a jelzések oly nagyfokú pontosságát biztosítja, hogy mint szabályzó eszköz (Praecisions Instrument) experimentális szeszmérési czélokra is használható. A jelzések pontossága ugyanis oly nagyfokú, hogy csak a legpontosabban szabályzott alkoholométerekkel ellenőrizhető, mert ha az ellenőrzésnél csak legkevesebbet is engedünk a pontosságból, rögtön az következnék be, hogy nem a vizsgáló ellenőrizné a szeszórát, hanem a szeszóra a vizsgálót.“ Ezen nyilatkozatra építeni lehetett s ha a porosz miniszter oly elítélőleg nyilatkozott ugyanezen gépről, akkor ez a legnagyobb blamage, ami egy tudományos intézetet valaha ért. Nem tudom azonban akkor azt megmagyarázni, miképen lehet ugyanezen gép Oroszoszágban 18,000 példányban elterjedve, s mi az oka, hogy e szeszóráról csak elismeréseket lehet olvasni. Különben czikkeim nem a szeszóra, de a terményadó behozatala mellett voltak írva s a keresztülviteli módozatok az elven magán nem változtatnak semmit. Ezek után, azt hiszem, megszűnik azon gyanúja is, hogy én lajtbontáli törekvések érdekében lépre mentem volna, ugyanezeket hangoztattam ugyanis már a múlt év elején, mielőtt a Sonnenschein incriminált röpirata megjelent volna. Czikkeim nem feltűnési viszketésből, vagy azért lettek írva, hogy éppen czikket írjak, de mint a fennebbiekből is kitetszik, hosszabb ideig tartó komoly, lelkiismeretes — de sajnos, főleg theoreticai tanulmányok kifolyásai. A Mandler által javasolt s a lepárló készülékek alapján megszabandó általányozásról e perczben még nem tudok véleményt adni, nem titkolhatom azonban el, hogy maj moly aggályaim vannak, és pedig mert nekem úgy látszik, hogy: 1- szer, nagy és számításba alig vehető előnyt ad azon újabb szerkezetű Ilge-Christoph Lavalle féle lepárlóknak, melyek közvetlenül 92—95% szeszt szolgáltatnak, s melyeket költséges voltuk miatt gazdasági szeszgyár be nem szerezhet. 2- szor, mert a szintén igen drága, de folytonosan működő különböző rendszerű lepárlók előnyének mértékét a megszakítva működő egyszerűbbek felett megállapíthatónak nem hiszem. 3- szor, mert valószínűvé teszi, hogy a gyors párlásra való törekvés miatt a lepárlás nem fog tökéletesen eszközöltetni, az az előbb leeresztik moslékot, mintsem abból a szesznek a legutoljára visszamaradó s legnehezebben nyerhető része elpárolgott volna s ez kétszeres kár, mert általa nemcsak a szesznyereményben szenvednénk veszteséget, de a nem egészen szentelenített moslék tápláló hatása is kérdésessé válnék. Teljesen hozzájárulok azonban nézetéhez az olcsó szállítást, olcsó pénzt és hitelt illetőleg s őszintén örvendek, hogy a szeszgyáros urak is velem együtt legsürgősebbnek vélik egy „szeszfőző iskola mielőbbi létesítését“, melynek legjobb eredményei elmaradni semmi esetre sem fognak. Fogadja elismerésem és nagyrabecsülésem őszinte kijelentését. Dr. Kossutány Tamás: A Mosel és Elsass vidékek szőlőmivelése, különös tekintettel a mivelési módokra. Nem volna csodálatos, hogy ha a tisztelt olvasó ezen sorok futólagos áttekinteténél azon gondolatnak adna helyt, hogy miért irányozzuk figyelmét oly távol levő, hazánk szőlészeti viszonyaitól oly nagy mérvben eltérő vidékekre? mondom nem volna különös, ha talán több másokkal azon véleménynek hódol, aminek távolra kószálni, hiszen oly közel fekszik a jó,“ tanulmányozzátok, kutassátok, észleljétek hazánknak épen a szőlészetben oly áldott és dús viszonyait, van itt alkalom bőviben s még sok vár felvilágosítás és javításra ! Sőt nagyon is valószínű és semmi esetre sem példánytalan, hogy egyik vagy másik profanus olvasó ilyet gondol. Azonban eltekintve attól, hogy nem merészelném a tisztelt olvasót egy oly tárgygyal fárasztani, mely nem volna képes érdekét felébreszteni, csak egy rövid tekintet az egész németországi szőlészet lényegére és viszonyaira, csakha már más meggyőződésre fogja utasítani. De vessünk egy futólagos tekintetet az európai kontinensen levő mivelési módokra, s akkor azon tüneménynyel találkozunk, hogy azok, eltekintve a tőke különböző alakításától, keletről nyűgöt felé menvén magasságukra nézve növekednek, mely tünemény okvetlenül a különös éghajlati viszonyokkal hozandó combinátióba. Az egész — klimatológiai értelemben — pontjai vidék, mely tehát a Dunafejedelemségeket, Törökország, európai Oroszország déli, és Magyarország legnagyobb részét magában foglalja excessivus hőmérsékleti viszonyai által jellegeztetik: heves, száraz nyarak és hideg, kemény telek ; ez pedig természetes. A nyugati légáramlatok, — melyek még itt is gyakoriak, érkezésüknél nedvüktől már megfosztottak, mig a keletiek Ázsiai continens környékéről lővén, kevés nedvet hoznak, a felhők, köd és üledékek száma csekély, úgy hogy nappal az insolutió, éjjel és télen pedig a párolgás és sugárzás háborútlanul és gyorsan hatnak; a hidegségi fokok többnyire magasabbak és tartósabbak, mint ugyanazon geogr. szélesség alatt fekvő mediterrán vidéken levők, ha csak mérsékelten esik s az egyedüli oltalmazó takarója a növényeknek, miért is ha ez kimarad, a talaj tetemes mélységre megfagy, s a szőlőtőke más plántákkal együtt tönkre megy. Ha pedig egyszer beállt azon időpont, mikor a nap az aquatort néhány fokkal túllépte, akkor ezen felhőszegény vidéken csakhamar nagy befolyással bír úgy annyira, hogy a hőmérséklet hirtelenül emelkedik, az élénk éjjeli párolgás pedig gyakran még május közepéig több órára terjedő fagyponton aluli hőmérsékletcsökkenést okoz, minek folytán a növényzet igen gyakran fagyok alatt szenved, vagy azok által fenyegettetik. A majdnem rendesen fenyegető téli és tavaszi fagy tehát azon ok, mely kényszerít művelésünkkel közel a földszinén maradni, hol tudvalevőig a hőmérséklet folyvást melegebb, mint magasabb fekvésekben. Másképen állnak a viszonyok Európa nyugati részén, vagyis a baltiai vidéken. Itt a vegetatió ébredésekor a legkedvezőbb arányban összhangzanak a meleg és nedvesség, későbben kelvén mint a pontiai vidéken annál inkább ki van téve a tavaszi fagy veszélyeinek. A téli folyvást nedves légáramlatok ép oly dús csapadékot valamint oltalmazó hótakarót adnak s a hőmérő is csak ritkán sülyed annyira, hogy fagytól lehetne félni. Azért a magasabb fekvésben való mivelésnek nem áll semmi útjában, felnevelhetjük itt a szőlőt famagasságig is. A bevezetésül felemlített két vidék az utóbbi égalji t. i. baltiai vidékhez tartoznak, s most már azokkal közelebben foglalkozhatunk. Körülbelül a 48. és 50-dik éjszaki szélességi fok közöt fekvén, látjuk itt a tőkét — egyfelől a Moselen főleg palasziklákon, Elsass vidékén pedig a délről éjszakfelé futó sajátságos tarka és vörös homokoskövek által kitüntetett Vogesek délkeleti lejtőjén és külön