Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1883-12-03 / 49. szám
352. szám. Budapest, 1883. deczember 3. Tizenegyedik évfolyam 49. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. A Bigytr korona területin foglalkozó gazdatisztek és erdészek em. segély és nyugdijegyesületének. HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czim alatt, Budapest, Erzsébet tér 19-ik sz. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Felelős szerkesztőt Wágner László, r. Józeefmilegyetemen a mező- és érd*, gazdaságtan nyilv. rendes tanára. : _____________.___1. Előfizetési dij : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi Gazilá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. _______Tartalomaa. Minő haszonállatokat tartsunk. — A talaj víztartalma befolyással a növények vízmennyiségére. — Emeljük baromfitenyésztésünket! — Marshall Sons & Со. Limited szabadalmazott összetett önetető és dobvédő készüléke — A szövetségbe lépett gazd. egyesületek. — Az országos gazd. egyesület gépversenyei. — Kormányintézkedések. — Szakegyletek működése. — Vegyesek. — Különfélék. — Személyi hirek. — Üzleti tudósítások. — Tárcza. A magyar mintem. — Hirdetések. Minő haszonállatokat tartsunk ? Nagy fontosságú kérdés az, hogy a gazda mily haszonállat tartására határozza el magát és pedig, hogy szarvasmarhát, juhot avagy mind a kettőt, és ezeknek mely irányát karolja fel inkább; nevezetesen : igás, tejelő vagy húsra alkalmas marha, avagy a juhoknál a finom merino, fésűs irányú, hús vagy tejelő fajták tenyésztésére határozza-e el magát ? Általában azt lehet mondani, hogy a helyszerűtségre kell ebben is törekedni, de ha részletesen akarunk a követendő irányra reámutatni, akkor körülbelől a következő szabályokat állíthatjuk fel. Nagyobb városok közelében, hol a tejnek állandó piacza van, a tejelárusitásra berendezett tehenészetek vannak indokolva. Mai nap, midőn a termelőknek szövetkezése által mód van nyújtva arra, hogy a termelő az elárusitás gondjaitól megszabadulhat, s az eladásra nem jövő tej, vajjá és sajttá és igy forgalomképes áruczikké dolgoztathatik fel, ez elaltistt körülmények mellett ezen irány elfogadásának mi sem áll útjában. Ott pedig, hol a tej mindig biztos piaczra talál, még a tenyésztéssel és marhaneveléssel sem tanácsos bajlódni a gazdának, hanem a tejelésben már csökkenő teheneknek, jó tejelő tehenekkel kicserélése, — a mi vásárlás utján eszközölhető, — itt az okadatoltabb. Csapadékokban gazdagabb s ennélfogva dús marhalegelővel biró vidékeken, hol a tehenek bő tejelválasztással bírnak, nevezetesen a Kárpátok hegyes vidékein legelő marhának tartása szintén jutalmazandó, főleg akkor, hogy ha a sajttermelésre részint a birtokosban kellő értelmiség, részint a sajtkészítés berendezéséhez szükséges állatállománylétszám együtt van, avagy ily létszám a birtokosok ily ezélt szövetkezése által összehozható. Ez irányban az első lépések az országban már megtételtek, s nemzetgazdasági szempontból is kívánatos, hogy ily helyi viszonyok a mondott irányban nagyobb mérvben használtassanak ki. A hegyvidékek azon gazdaságain, hol az imént említett feltételek hiányzanak, továbbá az alföld s a dunántúl szárazabb legelőie, s különösen oly legelőn, hol a belvizek és a vízáradások folytán támadt vízállásos helyek a juhnál mételykórt idéznek elő, feltétlenül a magyar igásmarha tenyésztését tartom indokoltnak. De az ország bármely vidékein levő gazdaságban is a szarvasmarhának tenyésztése juhállomány mellett mindig indokolt marad, részint azon körülménynél fogva, hogy az ország egyik legbiztosabb takarmánynövénye, a csalamádé majdnem minden vidéken megterem, s mint kizárólagos szarvasmarhatakarmány a szarvasmarha tartását majdnem mindenütt lehetővé teszi, részint azon körülménynél fogva, hogy valamint a növénytermelésnél, úgy az állattenyésztésnél is a több irányú termelés a jövedelmezőség biztosabbá tételére megkívántatik. Már most, hogy minő szarvasmarhafajta tartása lesz indokolva egyes különleges viszonyok mellett, arra nézve szabályul felállítható, hogy oly gazdaságokban, hol magasabb értelmiség mellett kiterjedt takarmánytermelés van, s hol az előtakarmányok a takarmányozásnál már szerepet játszanak, vagy ahol czukor vagy szeszgyári ipar a mezőgazdászattal kapcsolatban van, s ezen gyárak hulladékai takarmányozásra nagyobb mennyiségben szolgálhatnak s különösen ott, hol a tejnek mint mellékterménynek értékesítésére a viszonyok kedvezőtlenek, ott a tisztán húsra való termelés, tehát a shorthorn vagy charolais fajták tiszta vagy keresztezett tenyésztésére a kellő föltételek megvannak. Ellenben oly gazdaságokban, hol a takarmányozási viszonyok még ily magas fokon nem állanak, s ahhoz úgyszólván csak az átmenet van meg, s hol a legelő teljes hiánya folytán csakis a már felszántás alá kerülő takarmányosokra nem annyira legeltetés, mint feletetés kedvéért hajtható ki a szarvasmarha, s a tej értékesítési viszonyai szintén kedvezőtlenek s csakis a házi szükség fedezésére s némi vajeladásra és a mellékterményeknek a házi sertéstenyésztés czéljaira való fordítására szorítkozik, ott az erősebb csontozatú s az igavonás, tejelés és hízás tekintetében középértékkel bíró erősebb csontozatú és nagyobb termetű nyugati marha tartása indokolt. A tenyésztést ezért itt részint az képezheti, hogy a bornyazott és jó tőgyben levő tehenek a városkörnyéki tejesgazdáknak eladassanak, részint a fiatal tinók nevelése, úgy járomban tartása, mint erre való alkalmatlanság esetén fiatal korbani kihizlalás szempontjából. Itt azon kérdés is vethető fel, hogy nem-e indokoltabb ily fajta marha helyett, melynek tej és tejterményeinek értékesítése mégis csak gondot ad, inkább szarvasmarha vagy hízó ürüknek téli hizlalásra való beszerzésére áttérni. E kérdésnél a marhatenyésztésnek a tisztán hizlalással szemben határozottan előny adható, mert daczára a rossz tejértékesítési viszonyoknak, mégis az olcsó nyári tartás, úgy csalamádé mint herefélékkel, határozottan hasznosabbnak fog bizonyulni. Még külterjesebb viszonyok mellett s különösen a magya alföldön és erdélyi részekben a magyar fajta marhának tartása és nevelése, vagy pedig téli hizlalásra való beszerzése képezheti az okszerűezést. Ami a juhtartást illeti, e tekintetben arra vonatkozólag, hogy hurjab, franczia irányú, vagy durva fésűs, finom merinó, vagy tejelő juh tartassék-e, szintén állíthatók fel megközelítő pontossággal szabályok. Erre nézve támpontot a finom gyapjúárak következetes és fokozatos árcsökkenése nyújt. Hogy milyen ezen árcsökkenés, arra egy középfinom gyapjútermelő gazdaságból vett példa nyújt világot, amely gazdaság gyapjúját az ötvenes években 140 írttal és 1883-ban már csak 83 frttal fizették 56 kilónként. E roppant árcsökkenés a juhtenyésztésnél igen sok fenforgó viszony mellett ajánlatossá teszi, hogy a gyapjutermelés csak mint mellékezét vétessék figyelembe s íőezét a nagyobb hústermelésre irányittassék. Azért oly gazdaságokban, hol legelő egyátalán nem létezik, a birtok váltógazdaságot az, a hol tehát még ugari égető is hiányzik s csakis némi tarló legeltetés marad fenn a juhnak nyári tartására, s továbbá ott, hol a takarmánytermelés s nevezetesen a répatermelés nagy méretekben történik, s az értelmesebb gazdaságvezetésnél az előtakarmány is nagyobb mérvben alkalmaztatik, vagy ott, hol gyári hulladékok jelenléte a bőséges takarmányozásra anyagot szolgáltat s a nyári legeltetésre rétek, legelők, vagy e nélkül a nyári istállózásra is a kellő berendezések és felszerelések megvannak, ott a húsfuh tenyésztésére, az egyéves korbani teljes kihizlalásra alapítva minden feltétel megvan. De oly helyeken is megvannak a húljuhnak akár tiszta, akár keresztezett tenyésztésére a feltételek, hol bőséges nyári természetes legelők mellett a téli belterjes tartásra a kellő takarmány jelen van. Előbbi esetre alkalmazható vidékei az országnak, a pozsonyi síkság és Dunántúlnak már sok előrehaladt gazdasága, — az utóbbira a magyarországi felvidék, nevezetesen : Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Borsod, Gömör, Abaúj, Zemplén, szóval azon hegyvidékek, hol jó természetes legelők mellett, kellő arányban levő jó minőségű szántóföldeken belterjesebb gazdálkodás szetik. Ami a finom fésűs irányt illeti, ennél a czél kettős t. i. egyaránt a gyapjú és hústermelése. A finom fésűs gyapjú termelésére azon viszonyok alkalmasak, hol kellő minőségű s a majorhoz közel fekvő természetes legelők mellett, szintén habár nem is oly belterjes téli takarmányozásban részesíthető a juhállomány. A jó minőségű nyári legelő itt conditio sine qua non kell hogy legyen s nehéz lenne ily viszonyokkal rendelkező gazdaságokat az ország egyes helyein kijelölni, mert azok a szorosan vett hegyvidék és áradási vidékek kivételével szórványosan mindenütt léteznek. A durva fésűs, vagy úgynevezett hazai fésűs és kétnyiretű juh, szintén jobb minőségű nyári legelőt követel, bár utóbbi különösen a felvidék szárazabb dombvidékein legelőnyösebben tenyészthető sikerrel, de tenyészthető ott is, hol külterjes háromnyomásu gazdálkodás mellett, úgy a tarlók mint ugarok elégséges nyári legelőt adnak, s hol a legelőknek az akoltóli távolsága komolyan tekintetbe nem jő, s hol a téli takarmányo-