Földmívelő, 1957 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1957-10-03 / 8. szám

ELNÖKSÉGI HATÁROZAT a mezőgazdasági, erdőgazdasági, gépállomási, vízügyi és egyéb vállalatok dolgozóit megillető 1957. évi nyereségrészesedés felosztására A Szaktanács XI. teljes ülé­se nagy figyelmet fordított a gazdaságos termelés fontos eszközére, a nyereségrészese­désre. Elnökségünk megálla­pította, hogy a legutóbbi idő­kig sem az egyes főhatóságok, sem szakszervezetünk nem foglalkozott ezzel megfelelően. A vállalati önállóságot rosszul értelmezve, magukra hagytuk a gazdaságokat, üzemeket, amelyekben szinte kivétel nél­kül a felsőbb szervek útmuta­tását várták a nyereségrésze­sedéssel kapcsolatos üzemi feladatokra és az elosztás módszerére vonatkozóan. A gazdaságok jórészénél a szak­vezetők beszéltek ugyan a nye­reségrészesedés várható mérté­kéről, helyenként a nyereség­­részesedés növelésének mód­járól is, de alig akadt gazda­ság, üzem, ahol a nyereségré­szesedés üzemi feladatait és a felosztás módját kidolgozták és a dolgozókkal megvitatták volna, így a jövedelemrészese­dés rendszerében rejlő, az eredményesebb gazdálkodásra serkentő erőt eddig csak igen kis mértékben sikerült érvény­re juttatni. Ezért a Medosz Elnöksége a nyereségrészesedés üzemen be­lüli felosztására vonatkozóan az alábbi határozatot hozza: 1. A nyereségrészesedés vál­lalaton belüli felosztásának legfontosabb alapelvei a követ­kezők: a) Nyereségrészesedés il­let meg minden dolgozót, aki munkájával hozzájárult a gazdaságos termeléshez. b) A nyereségrészesedés felosztásánál el kell kerülni az egyenlősdit, ezért az át­lagkeresetek mértékét kell alapul venni. c) A nyereségrészesedés felosztásában kifejezésre kell juttatni a dolgozónak a mun­kához való viszonyát, a mun­kafegyelem megtartásában tanúsított magatartását, szakképzettségét, és az üzem­ben eltöltött idejét. d) Az üzemi függetlenített szakszervezeti funkcionáriu­sokat is megilleti a nyereség­­részesedés. 2. A fenti alapelveknek meg­felelően a szakosztályok az il­letékes főhatóságokkal együtt­működve dolgozzák ki az álla­mi gazdaságok, gépállomások, erdőgazdaságok, a vízügyi és egyéb vállalatok dolgozóit érin­tő üzemen belüli nyereségré­szesedés felosztásának mód­szerére vonatkozó részletes irányelveket, útmutatásokat. 3. A Medosz Elnöksége fel­hívja a mezőgazdasági, erdő­­gazdasági, gépállomási, vízügyi és egyéb vállalatok szakszerve­zeti bizottságait és igazgatóit, hogy a kiadott irányelvek alapján a dolgozók széleskörű bevonásával sürgősen készítsék el a nyereségrészesedés felosz­tásának üzemen belüli módsze­reit, feltételeit és a felosztási tervet. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a nyereségrészese­dés felosztásának minden kér-­ désében a termelési tanácsko­zásoké legyen a döntő szó. 4. A Medosz Elnöksége fel­kéri az illetékes főhatóságokat, hogy a nyereségrészesedéssel kapcsolatos még nem szabályo­zott egyes pénzügyi kérdésekre vonatkozó utalí­ást minél előbb készítsék el és velünk egyetértésben adják ki. 5. A Medosz Elnöksége fel­hívja a mezőgazdasági, erdő­­gazdasági, gépállomási, vízügyi és egyéb vállalatok szakszer­vezeti bizottságait és igazgató­it, hogy most is és a jövőben is használják fel a nyereségré­szesedés rendszerében rejlő erőt az üzemek dolgozóinak mozgósítására az eredménye­sebb tervteljesítés és a gaz­dálkodás jelentős javítása ér­t­ekéban MEDOSZ ELNÖKSÉG Munkásgyűlés a Sinatelepi Állami Gazdaságban —■ Biztosítani kell a munka nyugodt légkörét — mondta Kovács István MEDOSZ-titkár ŐSRÉGI alig használható öntözőgépekkel dolgozik a Si­natelepi Állami Gazdaság 300 holdas kertészete. Hiába épült ki több mint 500 holdon a ker­tészet csatornahálózata, nem tudják használni, mert a két gép még a művelés alatt álló ,300 holdat sem tudja vízzel el­látni. Ha valamelyik elromlik, a legnagyobb bajban vannak, mert ezekhez az ókori masi­nákhoz már alkatrészt sem lehet kapni. Kénytelenek ma­guk fabrikálni, de mire elké­szülnek, a szomjas kertészet lankadtan kókadozik. Legalább még két gépre volna szükségük és akkor a kertészet megkét­szerezhetné termelését és hasz­nát. * TÍZ LITERES fejési átlaga van a 230 tehénből álló tehené­szetüknek, ami már szép eredmény. 40 marhát exportra hizlalnak, van 400 növendék­marhájuk, 1500 sertésük, a csatornák töltéseit több mint ezer birka legeli, a baromfiák­nak se szeri, se száma. Viszont van egy 3000 holdas üzemegy­ségük, amelyen nincs istálló, nem tudnak állatot , tartani, hát Budapesten kellett trágyát venni. ■k „Óvodások gazdasá­ga” — így tréfálkoznak ve­lük a többiek, mert a vezető­ség csupa fiatalból áll. Lehet, hogy „óvodások” voltak, de ma már „felsőbb osztályba lép­hetnek”, mert jól dolgoznak. „Csak legalább egy kimustrált autót kaphatnánk” — sóhaj­tozik Rákóczi Ferenc igazgató — „annyi exportképes lucerna­­magot adnánk érte, amennyit csak kérnek!” Nos, itt a min­den dollárnál, fontnál értéke­sebb „magyar valuta!”. Ez csak megpuhítja az illetékesek szívét a sinatelepiek iránt? VAN futballcsapatuk, ping­pong felszerelésük, televízió­juk, magnetofonjuk, színjátszó és tánccsoportjuk, mozijuk, lelkes közönségük, s van egy kultúrfelelősük Kréter Gyula személyében, aki mindezt kéz­ben tartja, fejleszti. Debrecze­­ni György szakszervezeti el­­­nök, Tóth Ferenc főkönyvelő és Szűcs Sándor pénzügyi elő­adó nem fukarkodik, ha a kul­turális kiadásokról esik szó, így aztán a kulturális életre sincs panaszuk. Egy ilyen hatalmas állami gazdaság életéről (5 ezer hol­don gazdálkodnak!) regényt kellene írni, alig lehet néhány hevenyészett szóval bemutat­ni. Mégis meg kellett kísérel­ni, hogy lássuk, bőven vannak gondjaik, de örömeik is és együtt örvendezünk velük, mert egyre többen vannak köztük, akik a gazdaság prob­lémáit a magukénak érzik. ★ Puska Ferenc igazgató, Sza­kos Ferenc párttitkár, Németh István SZB.-elnök és Péter Oszkár, a termelési osztály ve­zetője, a MEDOSZ területi el­nökségének tagja tájékoztat­nak az erdőgazdaság munkájá­ról és életéről. Ciklon! Július 15-én ciklon szágul­dott keresztül a nagyatádi er­dőgazdaság területén. Ez a nagyerejű vihar 40 ezer köbméter fát döntött és tört ki, különösen a mélyen fekvő, ingoványos területeken. A vihar főleg a kaszópusztai erdészetet sújtotta. Ennek a vihar által kidöntött hatalmas famennyiségnek a kitermelése okozza most a legnagyobb gondot. A kaszópusztai erdé­szet egymaga nem képes meg­birkózni ezzel a munkával, ezért a környékbeli erdészetek géppel és munkaerővel támo­gatják. A segesdi erdészet pél­dául, amelyet Mohácsi András, az erdőgazdaság kiváló dolgo­zója vezet, 6000 köbméter fa kitermelését vállalta. Csak így összefogva, egymást segítve lehetséges, hogy eddig a 40 000 köbméter döntött és tört fából körülbelül 13 000 köbmétert már kitermeltek. A viharkár rányomta bélyegét az erdőgaz­daság többi munkaterületére is. A dolgozók és a vezetés azonban mindent megtesznek, hogy ezeket a nehézségeket le­küzdjék. Meg kell gyorsítani a szállítás és értékesítés folya­matát is. A kaposvári erdő­­gazdaságtól gépi segítséget kapnak, Kaszópusztán pedig egy három kilométeres hosszú­ságú ipari vasutat fektettek le. A fagyártmány termelést az idén fejlesztik ki, Simongá­ton új, korszerű feldolgozó te­lepet hoznak létre. Termékeny viták A gazdaság dolgozóinak ál­dozatos munkája csak jó ve­zetéssel hozhatja meg a gyü­mölcsét. A nagyatádi erdőgaz­daságban ez is megvan. Igen jó a kapcsolat és együttműkö­dés a pártszervezet, a gazda­sági vezetés és a szakszervezet között. Szakos Ferenc, a fiatal, de már kissé kopaszodó párt­­titkár a következőképpen fog­lalja össze ennek a jó kapcso­latnak a titkát: „Az igazgató kéri és igényli a párt és a szakszervezet se­gítségét. A párt­ és a szakszer­vezet pedig nemcsak önmagá­val foglalkozik, hanem bele­folyik a gazdaság vezetésébe, irányításába és ebbe a felelős­ségteljes munkába igyekszik bevonni a tömegeket is.” Puska Ferenc igazgató még megtoldja ezt: — Tiszteletben tarjuk egy­mást és az általunk képviselt szerveket. Persze ez nem je­lenti azt, hogy közöttünk nin­csenek viták, de ezek a viták a gazdaság, a dolgozók érde­keit szolgálják. Szólamok helyett tettek! — A mi gazdaságunkban — szól közbe Németh István, a gazdaság függetlenített SZB- elnöke — a szakszervezetnek igen nagy tekintélye van. 1200 dolgozónkból 1014 tagja szak­­szervezetünknek. Ezt csak úgy tudtuk elérni, hogy­­ a dolgozók bíznak a szak­szervezetbez, mert amit a szakszervezeti bizottság megígér, azt meg is tart­­­ja. A viharkár nemcsak a gazda­ságot sújtotta, hanem a dolgo­zók illetményföldjét is. Szak­­szervezetünk 5000 forint, a megye bizottság 6100 forint, az igazgató elvtárs pedig a gazdasági segélyezési alapból 5000 forinttal sietett a jégkárt szenvedettek megsegítésére. Ezt az összeget a szakszervezet javaslatára 200—300 forintos tételekben osztottuk ki. Ebben az esztendőben több mint 50, arra érdemes dolgozót küld­tünk el üdülni. Most éppen egy magnetofont veszünk Rácz József fia részére. Ez a 12 éves gyerek alig lát, olyan rossz a szeme és a középiskolát csak mag­netofon segítségével tudja elvégezni. Édesapja a szakszervezethez fordult, mi pedig segítünk ne­ki. — A viharkár elhárítása — folytatja Németh elvtárs — igen nehéz feladatot jelent a szakszervezeti vezetők szá­mára is. Szállásról, élelmezés­ről, balesetelhárítási oktatás­ról stb. nekünk kell gondos­kodni. Mindezek­et az élelme­zés kivételével sikerült is jól megoldanunk. A viharkár okozta rendkívüli körülmé­nyek rendkívüli munkát igé­nyelnek tőlünk. Az új, szokat­lan feladatokat természetesen minden hiba nélkül mi sem tudjuk megoldani. Mélyen elgondolkozva be­szél, látszik, hogy sok munka van szavai mögött. — Gazdaságunkban kilenc szakszervezeti bizottság műkö­dik, 60 bizalmi dolgozik szak­­szervezeti életünk fellendíté­sén. A legjobbak közé tarto­zik Szabó Sándor, az iharosi erdészetben, Rosta Istvánná, segesdi erdészetben és Komlá­si József a kaszói erdészetben. A taggyűlések előkészítésén is sokat dolgozunk, az első szep­tember 30-án lesz Berzencén. A dolgozókért Kaszópusztára, a gazdaság igen rossz állapotban levő egyetlen személygépkocsiján utazunk ki. Az igazgató elv­társ kísér el, Németh István, az ÜB-elnök motorkerékpárral jön utánunk. — Pí- ünk ugyan lenne új gépkocsija — mondja Puska elvtárs —, de a főigazgatóság arra hivatkozik, hogy nem kap keretszámot. Márpedig itt igazán szükség lenne egy jó gépkocsira! Kaszópusztán Horváth Imre erdész, SZB-elnök fogad min­ket. Ez az erdészet egy külön világ. A környező falvak 8—9 kilométerre vannak innen. Kö­rös-körte­rdő. 24 család lakik itt. A csinos irodaházat gon­dozott park veszi körül. Eb­ben a látványban gyönyörkö­döm, miközben Horváth elv­­társ sz. -it hallgatom. Csen­des szavú ember, a beszéd nem kenyere. — Most igen sok a mun­kánk. A viharkár minket súj­tott legjobban. Több mint 200 embert kell szállásokon elhe­lyezni, s emellett gondoskod­nunk kel étkeztetésükről és szórakoztatásukról is. Jelen­leg 170 szakszervezeti tagunk van. Betérünk az ebédlőbe, kö­rülnézünk. Hát bizony az ebédlő kicsi, nem beszélve ar­ról, hogy ezt használják kul­­túrházként is. A nehéz munkához jól kell enni! A mun!:_*szállások viszony­lag tiszták, rendesek. A szak­­szervezet vezetősége mindent megtesz azért, hogy a dolgozók jól érezzék magukat. Van zu­hanyozó, mosdó és­ néhány helyen a szakszervezet rá­diója szól. Pénteken és va­sárnap van filmvetítés. Estén­ként futballoznak, sakkoz­nak, röplabdáznak a dolgo­zók. Ezen a téren nem is ha!­ /vrroPfl4­0/%N... || Nyolcvanezer hold! Ilyen hatalmas területen fekszik a nagyatádi erdőgazdaság. Ebből 1500 hold mezőgazdasági te­rület, 140 hold halastó, a többi pedig erdő, erdő ameddig a szem ellát. A tölgy, cser, akác, bükk, éger, gyertyán, fenyő világa. Jelenleg körülbelül 1200 munkás dolgozik ezen az óriási területen. 2 FÖLDMÍVELŐ Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség A Sinatelepi Állami Gazda­ság dolgozói gyűlést tartottak, amelyen Kovács István a ME­DOSZ titkára ismertette az el­lenforradalom kártevéseit, majd megállapította, hogy az azóta elmúlt idő alatt a Szov­jetunió és a többi baráti ország segítségével helyreállították a rendet és megindítottuk a termelést. A termelés fokozása és ol­­csóbbítása érdekében az üze­mek nagyobb önállóságot kap­tak, ami természetesen az ed­diginél jóval nagyobb felelős­ségvállalással jár. Ez helyes intézkedés volt, sőt a mostani­nál nagyobb önállóság is el­kelne. A szakszervezet eddig is sokat tett a dolgozók érde­kében, de a munkája kibővült. Arra törekszik, hogy meg­szüntesse a társadalombiztosí­tási különbséget, ami az ipari és mezőgazdasági dolgozók kö­zött még fennáll a mezőgazda­­ságiak terhére, rendet teremt­sen a munkaruhák kérdésében, kibővítse a kislakásakciót, mindent elkövessen az áruellá­tás javítása a mezőgazdasági termelés növelése és belterje­sebbé tétele érdekében, a ta­karmányalap növelésével ol­csóbbá és bőségesebbé tegye a hús- és tejellátást. A nyugodt légkörért A gazdaságok nagyobb ön­állóságát jelenti, hogy a jövő­ben megszabják a béralapot, de a béreket a gazdaságok maguk állapítják meg úgy, hogy 800 forintnál kevesebbet senki ne kaphasson. A rövide­sen megvitatásra kerülő 3 éves terv a parasztság jövedelmének 10 százalékos emelésével szá­mol. Nem lesz könnyű, mert nemsokára meg kell kezde­nünk kölcsöneink törlesztését. A jövedelmet csak úgy lehet emelni, ha minden kifizetett forint mögött munkaellenér­­ték áll, ez p­edig szorosan ösz­­szefügg a munkafegyelem helyreállításával. A szakszervezetnek azonban nemcsak a termelés körül van­nak fontos feladatai, nemcsak arról kell gondoskodnia, hogy a dolgozók véleményt nyilvá­níthassanak a termelési kér­désekben, hanem ki kell ala­kítania azt a biztonságos nyu­godt légkört is, ami a folya­matos termelés elengedhetetlen feltétele. Le kell zárni az el­lenforradalmi ügyeket. Nem arról van szó, hogy a bűnösök megmeneküljenek a felelősség­­revonás alól, hanem arról, hogy a vizsgálatokat igyekez­zünk befejezni, a bűnösöket megbüntetni, a többinek azon­­ban adjuk meg a nyugodt, biz­tonságos munnka lehetőségét. — Közeledik a IV-ik Szak­­szervezeti Világkongresszus — fejezte be szavait Kovács Ist­ván. — A szakszervezet olyan erős, amilyenné tagjai teszik. A munkásmozgalom világmé­retekben kiszélesedik és to­vább növeli a dolgozók erejét. Kovács István beszédét vita követte, amelynek során Brun­ner Károly, a gazdaság kerté­szetének helyettes vezetője ki­fogásolta, hiába termelnek ol­csón, az áru 3—4 hézen keresz­tül kerül a fogyasztóhoz és közben megdrágul. Tudomása szerint ugyanez a panasza a paksi és érdi kertészetnek is. Vik­ing István párttitkár szóvá tette hogy feleslegesen bo­nyolult és hosszú az útja an­nak, amíg a vidéki időszaki dolgozók járandóságukat meg­kapják. Kovács István ígéretet tett, hogy a szakszervezet mindkét kérdést meg fogja vizsgálni, s reméli, rövidesen kedvező vá­laszt adhat. ----------------------------­ Hogyan segíti a párt a szakszervezeteket Pest megyében Szeptember 14 én a Pest me­gyei gépállomások és állami gazdaságok párttitkárai, vala­mint a járási pártbizottságok mezőgazdasági titkárai arról tanácskoztak, hogy miképpen kell a pártszervezeteknek a szakszervezetek munkáját se­gíteni. A beszámolót Dobi Fe­renc elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Pest megyei Pártbizotságának tagja, a ME­DOSZ Pest-Nógrád megyei te­rületi bizottságának elnöke tar­totta. Értékelte az ellenforra­dalom óta végzett szakszerve­zeti munkát és rámutatott a szakszervezet feladataira a me­zőgazdasági termelés fellendí­tése érdekében. Hosszasan fog­lalkozott a soronlévő szakszer­vezeti taggyűlések, vezetőség­választások, illetve kiegészí­tések problémáival. Végül ele­mezte a pártszervezet és a szakszervezet viszonyát külö­nös tekintettel a megyei ta­pasztalatokra. A beszámolót számos hozzá­szólás követte. A különböző pártszervek itt megjelent veze­tői elmondották, hogy a párt­szervezetek elsősorban a szak­­szervezeti taggyűlések politikai előkészítésében kívánnak részt venni. Többen foglalkoztak a párt, a szakszervezet és a gaz­dasági vezetés viszonyának tisztázásával. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy ez a ta­nácskozás igen hasznos és ér­tékes volt.

Next