Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-08-30 / 17. szám

­ Befejezés előtt a tavaly indult szellemi vetélkedő Fejér megyében Jó alapot teremtettek a szeptember elején kezdődő felszabadulási szellemi vetélkedő eredményes lebonyolításához A Fejér megyei szocialista brigádok 1968—1969. évi szel­lemi vetélkedőjének mind a négy fordulója lezajlott már. A negyedik forduló kérdései­re a válaszokat júniusi 30-ig kellett beküldeni a megyebi­zottságra. A négy forduló után alakult ki a brigádok él­mezőnye, s már megtörtént a rangsorolás is, hogy melyik hat brigád vesz majd részt a hamarosan sorra kerülő dön­tőben. Ez a hart brigád az ösz­­szesített pontszámok alapján a következő eredményt érte el: 1. Mester István brigádja (Csákvári ÁG) 190 pont. 2. Tóth Károly brigádja (Sárbo­gárdi Gépjavító) 181 pont. 3. Reichardt Ferenc brigádja (Ágostonpuszta, Enyingi ÁG) 178 pont. 4. Karli Imre brigád­ja (Velencei Gépjavító) 174 pont. 5. Tullner János brigád­ja (Enyingi ÁG) 170 pont. 6. Molnár László brigádja (Erdő­si A sorra kerülő nyilvános ve­­háti Kísérleti Gazdaság) 170 pont. Jelkedet tehát négy forduló előzte meg, amelyre írásban kellett a brigádok válaszait be­küldeni. E fordulókban iro­dalmi, történelmi, művészeti, munkavédelmi stb. kérdésekre adtak zömében igen, jó felele­teket a brigádok. Meglátszott a válaszokon, hogy alaposan felkutatták a kérdés irodal­mát, igyekeztek: kimerítő vá­laszokat adni. Hogy most — amikor hírt adunk e vetélkedő eddigi lefolyásáról — mégis csak az utolsó fordulóval fog­lalkozunk, annak az a magya­rázata, hogy a negyedik for­duló adott legtöbb teret az egyéni kezdeményezésnek, az önálló véleményadásnak, a ku­­tató munkának. A negyedik forduló azt tette feladatául a versenyző brigádoknak, hogy írják meg üzemük húszéves tör­ténetét, fejlődését, s ugyanak­kor arra is választ kellett ad­­ni­uk, hogy milyen intézkedé­seket javasolnak a termelés korszerűsítésére, a szociális, kulturális, sportproblémák megoldására, a bérezés korsze­rűsítésére és a szocialista bri­gádmozgalom fejlesztésére. A Mester-brigád válasza A negyedik forduló példa­mutatóan szép válaszát a Csák­vári ÁG Petőfi szocialista bri­gádja adta. A Mester István vezette brigád valóságos kis tanulmányt küldött be a gaz­daság húszéves fejlődéséről. Részletesen foglalkoznak a gazdaság kialakulásával. Egye­dül nekik jutott eszükbe, hogy a múlt és a jelen összevetésé­nek kitűnő lehetősége a régi és a mai fényképek felhaszná­lása. Bizony, meghatottan nézi a kis tanulmány olvasója a gazdaság úgynevezett „őstrak­torát”, s mellette a mai kor­szerű gépeket. De milyen ha­talmas fejlődést ábrázol az 1952-es aratás összevetése az 1988-as aratással. Vagy ugyan­­csak 1952-ből való fényképük. Ez az akkori munkáslakás el­hanyagolt külsejét adja, szem­ben az időközben szépen ta­tarozott, szemre is tetszetős munkáslakással. Javaslatok És így lehetne sorolni mind a 16 fénykép valóságot lehelő rajzát. A Mester-brigád észre­vette a fénykép dokumentáló erejében rejlő lehetőségeket, s kitűnően éltek a felhasználá­sával. Mindennél többet mond az a két fénykép, amely azt mutatja, hogy 1960-ban műként indultak iskolába lovas kocsi­val a gyermekek és vele szem­közt a mai fényképdokumen­tum: 620-as Ikarus viszi a gaz­dasági gyerekeket az iskolába. Egy néhánysoros részlet is ide kívánkozik a csákváriak dolgozatából: „Dolgozóink nagy része már motorkerékpárral cserélte fel a gyaloglást, avagy a kerékpárt, sőt, 20 dolgo­zónk személygépkocsi-tulajdo­nos lett. Ma már nagyon keve­sen vannak, kiknek a lakásá­ba a tv nem hozza el a vi­lágot. Nagy lendülettel fogtak hozzá, dolgozóink a kislakás­építéshez, sőt előtérbe kerül­tek a társasházak is, amelyek már több kényelmet nyújta­nak, hiszen közművesített épületek lesznek..." És bi­zonyságul egy fénykép a tár­sasházépítésről. Érdekes a javaslataik között tallózni. Új, modern gépek be­állítását javasolják a terme­lésbe (zsákfonók, szállítószala­gok, targoncák, billenős gép­kocsik stb.). Sürgetik a mun­kakörülmények gyors javítá­sát, a lakáshelyzet rendezését, a falusi dolgozók kedvezőbb színházlátogatásának megte­remtését. A szocialista brigád­­mozgalom érdekében azt java­solják, ott, ahol a brigád nagy létszámú, válasszanak egy 3—4 személyből álló vezetőséget. (Zárójelben kell elmondani, ők ezt már meg is tették!) Válaszukra 50 pontot kap­tak i­daház, ezzel sok olyan helyi­ség szabadul fel, amelyek igénybevételével megoldhatják a tisztálkodás, étkezés gond­ját. Érdemes elgondolkozni a vezetőknek a következő mon­daton is: „Eddig árvák vol­tunk, segítsék ezután jobban brigádunkat vezetőink .. Válaszuk 48 pontot ért A Pusztaszabolcsi Gépjavító Gagarin brigádja lett a harma­dik a negyedik fordulóra adott válaszokban. Sok érdekes tör­ténetet mondanak el a hajda­ni gépállomás életéből. 1949- ben az országos harmadik he­lyen végeztek a munkaver­senyben. 1954-ben önálló kiál­lítást rendeztek. Válaszukat 47 pontra értékelte a zsűri. A siker reményében Ügyesek, tehetségesek, tö­­rekvőek szocialista brigád­jaink, ez érződik ki az adott válaszokból. És bizonyosan nagy lelkesedéssel vetélkednek majd a megyei döntőn is, ame­lyen három témakörben kell választ adni felkészültségük­ről: 1. Hazánk fejlődése a felszabadulástól napjainkig, ezen belül a mezőgazdaság és a nagyobb ipari létesítmények 2. Irodalomból Móricz Zsig­­mond életét és munkásságát, valamint Szabó Pál műveit kell ismerni. 3. Az üzemi de­mokrácia témakörből pedig néhány pontosan megadott kérdéscsoportra kell majd helyes válaszokat adni. Az bizonyos, hogy a Fejér megyei szellemi vetélkedő ala­pos felkészültséget nyújt majd annak a 201 Fejér megyei szo­cialista brigádnak, amely a si­ker reményében akarja felven­ni a harcot a most induló or­szágos szellemi vetélkedőben is. (tt) „Eddig árvák voltunk..." Tóth Károly brigádja a ne­gyedik fordulóban második lett. Az ő válaszuk is helytálló, részletes, de hiányzik belőle a szín­­adó fénykép. Viszont ők is dokumentálnak, például a Fejér megyei Néplap cikkei­vel. Javasolják: épüljön fel végre a régóta tervbe vett iro­ Három nap —a kultúra, a nevelés szolgálatában A MEDOSZ Fejér megyei bizottsága, a Sínatelepi Álla­mi Gazdaságban a közelmúlt­ban 3 napos tanfolyamot szer­vezett, a kultúr-, agit.-prop.­­felelősök részére. A tanfolyam lényegében gyakorlati jellegű volt. A résztvevők Dunaújvá­rosba is átmentek tapasztalat­­cserére, ahol meglátogatták a Vasmű könyvtárát és klubját. Igen jelentős volt Viszt Zol­tánnak, a Fejér megyei Pártbi­zottság művelődési és prop.­­osztálya munkatársának elő­adása, amelyben külpolitikai kérdéseket ismertetett. Az a téves vélemény, hogy minket a külpolitikai kérdések kevés­bé érdekelnek és tőlünk kissé távol állnak, csakhamar meg­változott. Sokan ígéretet tet­tek, hogy a jövőben többet foglalkoznak külpolitikával. Ez nemcsak a tanfolyam jó szel­lemének a jellemzője, de ko­moly eredmény is. Az író-olva­só találkozón Jobbágy Károly neves költő rámutatott az iro­dalom, a költészet feladatára. Szocialista társadalmunkban az irodalomnak és a művészet megannyi ágának a gyö­nyörködtetésen, szórakoztatá­son kívül feladata a tanítás és a nevelés is. Mindnyájan beláttuk, hogy az író-olvasó találkozó nemcsak kultúrprog­­ram, hanem egyszersmind a kultúrember igénye, szellemi szükséglete. Jelentős volt Rézmann Má­riának, a Mezőfalvi Állami Gazdaság kultúrfelelősének előadása is. A kultúrprogram feladatait összefüggésükben tárta fel és közérthetővé tette. Meggyőzően szólt a kultúr­­munka fontosságáról ismer­tette az idevonatkozó gyakor­lati feladatokat is. Előadásá­ban minden kultúrásnak meg­mutatta a helyes és járható­ utat. Párniczky József A Nemzeti Galéria föld­szinti termeiben szeptember végéig nyitvatartó kiállítás­ban gyönyörködhetnek a lá­togatók. S a képek birodal­mába ezegyszer a legidősebb népművészet, a fazekasság­­remekei költöztek. Népi ke­rámia — ez a kiállítás címe, s a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményének legszebb re­mekei láthatók itt. Az első teremben céhzász­lók, céhládák, régi írások, pe­csétek, térképek, a hajdani dokumentumok legérdeke­sebbjei láthatók. A nagyvá­radi fazekas céh ládáján ez a felírás olvasható: „Ez az előbbeni ládának esztendő száma 1658-dik.” S alatta a Záron ez áll: „N. Fazekas Czé­h­sináltatta.” A mezőtúri híres fazekas céh ládája és zászlaja a te­rem egyik ékessége. Sokan betűzik a láda felírását, íme:­­„A Mturi B. Fazeas Mester 'emberek köz költségén ké­­­szíttetett Tzéch mester Csáki­­János idejében Mtúron 1618. die. 20. Junij." S a túriak művészetét re­­mekbe készült zöld céhkorsó reprezentálja. Felirata ide kívánkozik: „Ezt a bornak való edént készítette M. Sza­bók Péter és Tóth Mihály, a betsületes Túri Korsós Öreg társaság számára.” A második terem betekin­tést enged a fazekasok vilá­gába. Itt látható Patócs Jó­zsef tálasmester műhelye,­­Hódmezővásárhelyről, az 1910-es évből. A falon fény­képek örökítették meg a pia­cokon, vásárokon árusító fa­zekasokat. S néhány csodála­tosan szép céhkorsó itt is látható, többek között a gyöngyösi fazekas ifjúság sokszínű, díszes, tekintélyes céhkorsója. A harmadik terem egész falát beborítják a Fejér, Za­la, Veszprém megyékből és Várpalotáról való céhkorsók. Kisebbek, nagyobbak, ko­moly és tréfás feliratokkal. Egy Zalából való céhkorsón ez olvasható: „17 forint az ára, aki eltöri megfizeti, vagy másikat csinál.” Tárlókban középkori edénytöredékek, kályhacsempék, s talán a legszebb céhkorsó, amely 1744-ben készült, Vörösbe­­rényben. A negyedik terem falát 75 csodálatos színekben pompá­zó fali tál borítja. A népmű­vészet teljes gazdagsága ra­gyog fel e tálak mintáin, szí­nein. Azután Baja és Siklós fazekasainak edényei: kis korsók, tálak, fekete alapú virágmintás edények, dupla­fenekű korsók és Sárköz hí­res bokályai. Az ötödik terem Csákvár és Kalocsa viszonylag egysze­rű, veres edényei, csöcsös korsói után Nagykunság ős­idők óta híres fazekasainak népművészetét mutatja be teljes gazdagságában. A szen­tesi, mezőtúri, nádudvari kor­sósok fekete edényei régről híresek. 1458-ban említik elő­ször a „nagy kun korsót”. Bi­zonyosan hasonló lehetett mint az itt kiállított mezőtú­ri egyház 1760-ból való úrva­csora bortartó kantája. S ha már a bornál tartunk, akkor éppen idekívánkozik egy, a múlt századból való butellia felírása, amelyet rí­mekben írt fel a bortartó fa­lára mestere: Patkós Albert tulajdona Ez a csinos butellia Tölcs tele hát feleségem Ha kell majd a számra veszem. Tölcs bele jó erős nedvet Attól kapok én jó kedvet.­­ 1886. Mező Túr. Január 5.­­ Mint ez a vers és a többi, ezután következő is, eredeti, betűszerinti szöveggel kerül e riportba De hát nem is lehet másként, hiszen ez jól adja vissza azt a hangulatot, amely a kiállítást jellemzi. Libetbánya, Kassa, Miskolc fazekasait számban kevesebb, de formában, színben, min­tákban szép cserépedények képviselik e kiállításon. A hatodik terem az ámula­tok terme. A ma is annyira népszerű Miska korsók leg­szebbjei, két-három­száz év­vel ezelőtt készült remekei között látjuk először azt a hallatlanul gazdag művészi vénát, azt az ősi tudást, amely kibontakozott a török háborúk elmúlta után az al­­földön. Igen, Miska korsókat csodálnak a látogatók Mező­­csát és Tiszafüred vidékéről. A leghíresebb mezőcsáti mes­ter a múlt században élt és tevékenykedett. Rajczy Mi­hály (1817—1869) volt becsü­letes neve, de a kor szokásai szerint, mint minden faze­kas, ő is virágnevet válasz­tott magának: Piros Szál Ró­zsa. Azután egy tál, a reform­kor idejéből, közfelírással: „Honi tányért veszek én, ab­ból ebédelek én. Készült Újabb terem, immár a nyolcadik: szatmári korsók, hódmezővásárhelyi edények, Szentes, Makó fazekasaink munkái, vásárhelyi butellák. Az egyik felirata: „Pap Pé­teré ez a szegletes butella.” Azután a Felvidék és Er­dély művészete következik. A habán edények jellegzetes fehér, kék, sárga, zöld, lila színvilága, Szobotist és Nagy­­lévárd újkeresztény cserepe­seinek gyönyörű munkái: tá­lak, bokályok, majd az Er­délybe költözött habánok al­­vinci munkái sorakoznak. Ér­dekes megfigyelni, miként vették át a habán mintákat Erdély szépi fazekasai. Az­után tordai edények követ­ 1846-ban, Tiszafüreden.” Ifjú Nagy Mihály műve ez a táj, akinek a virágneve: Rozma­ring volt. És az egyik leghíresebb mester, Katona Lajos, ugyan­csak Tiszafüreden működött Egy kulacs, 1857-ből, ezt a verset viseli hátán: Az pálinkát nem ihatom Meg a számban sem tarthatom Korcsmárosné bizony Sólyom Minden nap meglátogatom. Aki iszik belőle Vajon egészségére, Aki ezt ellopja, törje ki a nyavalya. Egy másik tiszafüredi kis bütykösön ez a felírás dísz­ült: „Asszonynak való kis bütykös, ára egy pár csók.” A hetedik terem főhelyén egy mezőcsáti lakodalmas asztal látható, minden terí­ték cserépből készült A fa­lakon fényképek igyekeznek a mezőcsáti lakodalom han­gulatát felkelteni. Ha a cse­repeket nem is mutathatjuk be, de egy vőfély-versrészle­­tet ide írhatunk. Íme­­keznek, székely bokályok, be­­recki korsók, majd révi vá­szon edények. És az egész kiállítást méltón zárja be Aba-Novák Vilmos csodála­tos képe: Székely vásár. Gazdag a nép művészete. S hogy milyen gazdag, azt itt egybegyűjtve látjuk a maga teljességében. Meglepetés ez a kiállítás a Nemzeti Galériá­ban. Jó, hogy nyitva volt a nyári turistaszezonban, jó, hogy nyitva lesz szeptember­ben is. Mindenkinek meg kell nézni, aki szereti, becsüli a népi fazekasság csodálatosan szép, formákban, színekben különös művészetét. Takács Tibor Lássák uraimék asztal van terítve Tányérral, kenyérrel meg van ékesítve Jenek az ételek mindjárt rá sorjában Ez a sok legénység nem állott híjába. Érdemes vendégek, nem üresen jöttem Étekkel terhelve van mind a két kezem Itt a csigaleves a jó marhahússal Megfűszerszámolva és jóféle borssal. BARABÁS TIBOR: GENUAI RANDEVÚH A néhány év előtti kötetet most, a második kiadás alkal­mából terjedelmében közel duplájára növekedve láthatjuk viszont. Nem gyakori eset ná­lunk, hogy riportokat, útiraj­zokat másodízben is megjelen­tessenek. Az is elég ritkán for­dul elő, hogy a világ olyan bo­nyolult korszakában, mint e mostani, a második kiadás változatlan, tehát ma is érvé­nyes megfogalmazásban közre­adhasson húsz évvel ezelőtt keletkezett útirajzot. Barabás Tibor írásai kiállották a min­­­­dig változó idő próbáit, legré­gibb írásai is frissnek, köz­vetlenül hozzánk szólónak tűnnek napjainkban is. És ez­zel már egyben jeleztük azt is, hogy érdemes volt az érdeklő­dők kezébe adni a „nénuai randevú”-nak ezt a második, bővített kiadását. Szinte önként adódik a kér­dés (és érdemes is rá felelni) miért érezzük a kötet vala­mennyi — tehát régebbi és újabb — írását egyformán frissnek, elevennek, érdekes­nek, aktuálisnak? Azt hiszem, egyrészt azért, mert Barabás kitűnő művelője a riportnak, az útirajznak. Szerencsésen öt­vözi egybe írásaiban e két mű­faj sajátosságait. Mert igazá­ban egyetlen írása sem sorol­ható szorosan egyik műfaj ke­retei közé sem, hanem szinte valamennyi a kettő sajátos, színvonalas eggyéolvasztásá­­ból jött létre. Barabás írásai dokumentáló jellegűek — akár a riportok — a tényekhez való hűség, a látottak pontos és hi­teles visszaadása jellemzi őket. Ám Barabás számára — és így ívelnek át írásai a magas igényű újrajzba — ez csak alap, kiindulás, hiszen az író elsődleges célja személyes él­ményeinek, érzéseinek és be­nyomásainak elmondása, sajá­tos mondanivalóinak kibonta­kozása, így lesznek Barabás írásai színesek, érdekesek és egyben tanulságosak is. Barabás rövid írásai nem­csak egy-egy táj és város múltjának néhány kockáját villantják elénk, hanem elka­lauzolnak jelenébe, a jelen em­berei közé is. És — úgy gon­dolom — ezzel megtalálhatjuk a másik okot, amely magya­rázza Barabás riportszerű írá­sainak huzamos, tartós üdesé­­gét, frisseségét, maradandósá­­gát. Constanzában és Rodostó­ban, Isztambulban és Athén­ban, Rómában és Génuában mindig elsősorban az ottani egyszerű emberek köznapi éle­te érdekli és egy kicsit az ő szemükkel lát és láttat, az ő nézőpontjukból tekint szét a jelen valóságában. Ezért bú­csúzhat például Isztambultól így: „A Jedikula árnyai kísér­tek a hajóig vezető sikátoro­kon át a kikötőbe. Bealko­nyult. A mesék kupolái és mi­naretjei ismét díszletszerűvé csipkézték a látóhatárt, de a sötétbe merülő hajók, s a nyomorúság árnyai felett egy kikötői felhőkarcolón neon­fénnyel gyulladt ki a magya­rázat: Amerikai Bank...” Dorogi Zsigmond ötvenöt évvel ezelőtt halt meg fiatalon, har­mincegy éves korában a szá­zadvég tehetséges írója, Justh Zsigmond. Főúr, de kiválik kortársai közül: nagy terve­ket hordoz magában. A mű­vészetnek nemcsak lelkes pártfogója, hanem alkotó és tudós is, vitaköröket és ba­ráti társaságokat szervez, pa­rasztjaival Shakespeare-t és Moliére-t játszat. Az osztály­­kérdést, korának nagy prob­lémáját — francia tárgyú tanulmányai alapján — bio­lógiai alapon véli megoldha­tónak. Az addig egymás közt házasodó nemes családok vé­rét energiával teli paraszt­vérrel kívánja felfrissíteni, az arisztokráciát és a parasz­tokat kívánja összeházasíta­ni. Erről Balzac és Zola pél­dájára 14 kötetből álló re­gényciklust, hatalmas társa­dalomrajzot tervez. A terv­ből csak kevés valósul meg, alig néhány kötet. Ezek kö­zül a legjobb a „Faimus” c. regény. Mint a címe is (je­lentése: voltunk) jelzi, az arisztokrácia letűnve szük­ségszerű. Az elfinomodott, tettekre már képtelen arisz­tokráciát megölik saját vilá­gának kötelező korlátai. Köszöntjük kitüntetett népművelőinket Immár hagyomány, hogy augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén kapják meg a szakszervezeti kulturális, agitációs és propaganda munkaterület legeredményesebben tevékenykedő dolgozói a művelődésügyi miniszter által adományozott kitün­tetést és dicséretet. A SZOT elnöksége bensőséges ünnepségen adta át a „Szo­cialista kultúráért” kitüntetést.­­ Hódi Bélának, a MEDOSZ Baranya megyei bizottsága agitációs, propaganda- és sportfelelősének, Rézmann Máriának, a Mezőfalvi Állami Gazdaság kul­túrfelelősének, Dézsi Lászlónak, a mátészalkai ÉRDÉRT Vállalat vagon­lakó brigádvezetőjének. Miniszteri dicsérő oklevelet és vele járó pénzjutalmat kapott: Kerékgyártó László, a MEDOSZ Heves megyei bizottsága agitációs, propaganda-, sportfelelőse, és Wiszt Ferenc, a marcalgergelyi MEDOSZ klubkönyvtár vezetője A kitüntetésükhöz gratulálunk és munkájukhoz további sok sikert kívánunk.

Next