Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-08-30 / 17. szám
Befejezés előtt a tavaly indult szellemi vetélkedő Fejér megyében Jó alapot teremtettek a szeptember elején kezdődő felszabadulási szellemi vetélkedő eredményes lebonyolításához A Fejér megyei szocialista brigádok 1968—1969. évi szellemi vetélkedőjének mind a négy fordulója lezajlott már. A negyedik forduló kérdéseire a válaszokat júniusi 30-ig kellett beküldeni a megyebizottságra. A négy forduló után alakult ki a brigádok élmezőnye, s már megtörtént a rangsorolás is, hogy melyik hat brigád vesz majd részt a hamarosan sorra kerülő döntőben. Ez a hart brigád az öszszesített pontszámok alapján a következő eredményt érte el: 1. Mester István brigádja (Csákvári ÁG) 190 pont. 2. Tóth Károly brigádja (Sárbogárdi Gépjavító) 181 pont. 3. Reichardt Ferenc brigádja (Ágostonpuszta, Enyingi ÁG) 178 pont. 4. Karli Imre brigádja (Velencei Gépjavító) 174 pont. 5. Tullner János brigádja (Enyingi ÁG) 170 pont. 6. Molnár László brigádja (Erdősi A sorra kerülő nyilvános veháti Kísérleti Gazdaság) 170 pont. Jelkedet tehát négy forduló előzte meg, amelyre írásban kellett a brigádok válaszait beküldeni. E fordulókban irodalmi, történelmi, művészeti, munkavédelmi stb. kérdésekre adtak zömében igen, jó feleleteket a brigádok. Meglátszott a válaszokon, hogy alaposan felkutatták a kérdés irodalmát, igyekeztek: kimerítő válaszokat adni. Hogy most — amikor hírt adunk e vetélkedő eddigi lefolyásáról — mégis csak az utolsó fordulóval foglalkozunk, annak az a magyarázata, hogy a negyedik forduló adott legtöbb teret az egyéni kezdeményezésnek, az önálló véleményadásnak, a kutató munkának. A negyedik forduló azt tette feladatául a versenyző brigádoknak, hogy írják meg üzemük húszéves történetét, fejlődését, s ugyanakkor arra is választ kellett adniuk, hogy milyen intézkedéseket javasolnak a termelés korszerűsítésére, a szociális, kulturális, sportproblémák megoldására, a bérezés korszerűsítésére és a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére. A Mester-brigád válasza A negyedik forduló példamutatóan szép válaszát a Csákvári ÁG Petőfi szocialista brigádja adta. A Mester István vezette brigád valóságos kis tanulmányt küldött be a gazdaság húszéves fejlődéséről. Részletesen foglalkoznak a gazdaság kialakulásával. Egyedül nekik jutott eszükbe, hogy a múlt és a jelen összevetésének kitűnő lehetősége a régi és a mai fényképek felhasználása. Bizony, meghatottan nézi a kis tanulmány olvasója a gazdaság úgynevezett „őstraktorát”, s mellette a mai korszerű gépeket. De milyen hatalmas fejlődést ábrázol az 1952-es aratás összevetése az 1988-as aratással. Vagy ugyancsak 1952-ből való fényképük. Ez az akkori munkáslakás elhanyagolt külsejét adja, szemben az időközben szépen tatarozott, szemre is tetszetős munkáslakással. Javaslatok És így lehetne sorolni mind a 16 fénykép valóságot lehelő rajzát. A Mester-brigád észrevette a fénykép dokumentáló erejében rejlő lehetőségeket, s kitűnően éltek a felhasználásával. Mindennél többet mond az a két fénykép, amely azt mutatja, hogy 1960-ban műként indultak iskolába lovas kocsival a gyermekek és vele szemközt a mai fényképdokumentum: 620-as Ikarus viszi a gazdasági gyerekeket az iskolába. Egy néhánysoros részlet is ide kívánkozik a csákváriak dolgozatából: „Dolgozóink nagy része már motorkerékpárral cserélte fel a gyaloglást, avagy a kerékpárt, sőt, 20 dolgozónk személygépkocsi-tulajdonos lett. Ma már nagyon kevesen vannak, kiknek a lakásába a tv nem hozza el a világot. Nagy lendülettel fogtak hozzá, dolgozóink a kislakásépítéshez, sőt előtérbe kerültek a társasházak is, amelyek már több kényelmet nyújtanak, hiszen közművesített épületek lesznek..." És bizonyságul egy fénykép a társasházépítésről. Érdekes a javaslataik között tallózni. Új, modern gépek beállítását javasolják a termelésbe (zsákfonók, szállítószalagok, targoncák, billenős gépkocsik stb.). Sürgetik a munkakörülmények gyors javítását, a lakáshelyzet rendezését, a falusi dolgozók kedvezőbb színházlátogatásának megteremtését. A szocialista brigádmozgalom érdekében azt javasolják, ott, ahol a brigád nagy létszámú, válasszanak egy 3—4 személyből álló vezetőséget. (Zárójelben kell elmondani, ők ezt már meg is tették!) Válaszukra 50 pontot kaptak idaház, ezzel sok olyan helyiség szabadul fel, amelyek igénybevételével megoldhatják a tisztálkodás, étkezés gondját. Érdemes elgondolkozni a vezetőknek a következő mondaton is: „Eddig árvák voltunk, segítsék ezután jobban brigádunkat vezetőink .. Válaszuk 48 pontot ért A Pusztaszabolcsi Gépjavító Gagarin brigádja lett a harmadik a negyedik fordulóra adott válaszokban. Sok érdekes történetet mondanak el a hajdani gépállomás életéből. 1949- ben az országos harmadik helyen végeztek a munkaversenyben. 1954-ben önálló kiállítást rendeztek. Válaszukat 47 pontra értékelte a zsűri. A siker reményében Ügyesek, tehetségesek, törekvőek szocialista brigádjaink, ez érződik ki az adott válaszokból. És bizonyosan nagy lelkesedéssel vetélkednek majd a megyei döntőn is, amelyen három témakörben kell választ adni felkészültségükről: 1. Hazánk fejlődése a felszabadulástól napjainkig, ezen belül a mezőgazdaság és a nagyobb ipari létesítmények 2. Irodalomból Móricz Zsigmond életét és munkásságát, valamint Szabó Pál műveit kell ismerni. 3. Az üzemi demokrácia témakörből pedig néhány pontosan megadott kérdéscsoportra kell majd helyes válaszokat adni. Az bizonyos, hogy a Fejér megyei szellemi vetélkedő alapos felkészültséget nyújt majd annak a 201 Fejér megyei szocialista brigádnak, amely a siker reményében akarja felvenni a harcot a most induló országos szellemi vetélkedőben is. (tt) „Eddig árvák voltunk..." Tóth Károly brigádja a negyedik fordulóban második lett. Az ő válaszuk is helytálló, részletes, de hiányzik belőle a színadó fénykép. Viszont ők is dokumentálnak, például a Fejér megyei Néplap cikkeivel. Javasolják: épüljön fel végre a régóta tervbe vett iro Három nap —a kultúra, a nevelés szolgálatában A MEDOSZ Fejér megyei bizottsága, a Sínatelepi Állami Gazdaságban a közelmúltban 3 napos tanfolyamot szervezett, a kultúr-, agit.-prop.felelősök részére. A tanfolyam lényegében gyakorlati jellegű volt. A résztvevők Dunaújvárosba is átmentek tapasztalatcserére, ahol meglátogatták a Vasmű könyvtárát és klubját. Igen jelentős volt Viszt Zoltánnak, a Fejér megyei Pártbizottság művelődési és prop.osztálya munkatársának előadása, amelyben külpolitikai kérdéseket ismertetett. Az a téves vélemény, hogy minket a külpolitikai kérdések kevésbé érdekelnek és tőlünk kissé távol állnak, csakhamar megváltozott. Sokan ígéretet tettek, hogy a jövőben többet foglalkoznak külpolitikával. Ez nemcsak a tanfolyam jó szellemének a jellemzője, de komoly eredmény is. Az író-olvasó találkozón Jobbágy Károly neves költő rámutatott az irodalom, a költészet feladatára. Szocialista társadalmunkban az irodalomnak és a művészet megannyi ágának a gyönyörködtetésen, szórakoztatáson kívül feladata a tanítás és a nevelés is. Mindnyájan beláttuk, hogy az író-olvasó találkozó nemcsak kultúrprogram, hanem egyszersmind a kultúrember igénye, szellemi szükséglete. Jelentős volt Rézmann Máriának, a Mezőfalvi Állami Gazdaság kultúrfelelősének előadása is. A kultúrprogram feladatait összefüggésükben tárta fel és közérthetővé tette. Meggyőzően szólt a kultúrmunka fontosságáról ismertette az idevonatkozó gyakorlati feladatokat is. Előadásában minden kultúrásnak megmutatta a helyes és járható utat. Párniczky József A Nemzeti Galéria földszinti termeiben szeptember végéig nyitvatartó kiállításban gyönyörködhetnek a látogatók. S a képek birodalmába ezegyszer a legidősebb népművészet, a fazekasságremekei költöztek. Népi kerámia — ez a kiállítás címe, s a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményének legszebb remekei láthatók itt. Az első teremben céhzászlók, céhládák, régi írások, pecsétek, térképek, a hajdani dokumentumok legérdekesebbjei láthatók. A nagyváradi fazekas céh ládáján ez a felírás olvasható: „Ez az előbbeni ládának esztendő száma 1658-dik.” S alatta a Záron ez áll: „N. Fazekas Czéhsináltatta.” A mezőtúri híres fazekas céh ládája és zászlaja a terem egyik ékessége. Sokan betűzik a láda felírását, íme:„A Mturi B. Fazeas Mester 'emberek köz költségén készíttetett Tzéch mester CsákiJános idejében Mtúron 1618. die. 20. Junij." S a túriak művészetét remekbe készült zöld céhkorsó reprezentálja. Felirata ide kívánkozik: „Ezt a bornak való edént készítette M. Szabók Péter és Tóth Mihály, a betsületes Túri Korsós Öreg társaság számára.” A második terem betekintést enged a fazekasok világába. Itt látható Patócs József tálasmester műhelye,Hódmezővásárhelyről, az 1910-es évből. A falon fényképek örökítették meg a piacokon, vásárokon árusító fazekasokat. S néhány csodálatosan szép céhkorsó itt is látható, többek között a gyöngyösi fazekas ifjúság sokszínű, díszes, tekintélyes céhkorsója. A harmadik terem egész falát beborítják a Fejér, Zala, Veszprém megyékből és Várpalotáról való céhkorsók. Kisebbek, nagyobbak, komoly és tréfás feliratokkal. Egy Zalából való céhkorsón ez olvasható: „17 forint az ára, aki eltöri megfizeti, vagy másikat csinál.” Tárlókban középkori edénytöredékek, kályhacsempék, s talán a legszebb céhkorsó, amely 1744-ben készült, Vörösberényben. A negyedik terem falát 75 csodálatos színekben pompázó fali tál borítja. A népművészet teljes gazdagsága ragyog fel e tálak mintáin, színein. Azután Baja és Siklós fazekasainak edényei: kis korsók, tálak, fekete alapú virágmintás edények, duplafenekű korsók és Sárköz híres bokályai. Az ötödik terem Csákvár és Kalocsa viszonylag egyszerű, veres edényei, csöcsös korsói után Nagykunság ősidők óta híres fazekasainak népművészetét mutatja be teljes gazdagságában. A szentesi, mezőtúri, nádudvari korsósok fekete edényei régről híresek. 1458-ban említik először a „nagy kun korsót”. Bizonyosan hasonló lehetett mint az itt kiállított mezőtúri egyház 1760-ból való úrvacsora bortartó kantája. S ha már a bornál tartunk, akkor éppen idekívánkozik egy, a múlt századból való butellia felírása, amelyet rímekben írt fel a bortartó falára mestere: Patkós Albert tulajdona Ez a csinos butellia Tölcs tele hát feleségem Ha kell majd a számra veszem. Tölcs bele jó erős nedvet Attól kapok én jó kedvet. 1886. Mező Túr. Január 5. Mint ez a vers és a többi, ezután következő is, eredeti, betűszerinti szöveggel kerül e riportba De hát nem is lehet másként, hiszen ez jól adja vissza azt a hangulatot, amely a kiállítást jellemzi. Libetbánya, Kassa, Miskolc fazekasait számban kevesebb, de formában, színben, mintákban szép cserépedények képviselik e kiállításon. A hatodik terem az ámulatok terme. A ma is annyira népszerű Miska korsók legszebbjei, két-háromszáz évvel ezelőtt készült remekei között látjuk először azt a hallatlanul gazdag művészi vénát, azt az ősi tudást, amely kibontakozott a török háborúk elmúlta után az alföldön. Igen, Miska korsókat csodálnak a látogatók Mezőcsát és Tiszafüred vidékéről. A leghíresebb mezőcsáti mester a múlt században élt és tevékenykedett. Rajczy Mihály (1817—1869) volt becsületes neve, de a kor szokásai szerint, mint minden fazekas, ő is virágnevet választott magának: Piros Szál Rózsa. Azután egy tál, a reformkor idejéből, közfelírással: „Honi tányért veszek én, abból ebédelek én. Készült Újabb terem, immár a nyolcadik: szatmári korsók, hódmezővásárhelyi edények, Szentes, Makó fazekasaink munkái, vásárhelyi butellák. Az egyik felirata: „Pap Péteré ez a szegletes butella.” Azután a Felvidék és Erdély művészete következik. A habán edények jellegzetes fehér, kék, sárga, zöld, lila színvilága, Szobotist és Nagylévárd újkeresztény cserepeseinek gyönyörű munkái: tálak, bokályok, majd az Erdélybe költözött habánok alvinci munkái sorakoznak. Érdekes megfigyelni, miként vették át a habán mintákat Erdély szépi fazekasai. Azután tordai edények követ 1846-ban, Tiszafüreden.” Ifjú Nagy Mihály műve ez a táj, akinek a virágneve: Rozmaring volt. És az egyik leghíresebb mester, Katona Lajos, ugyancsak Tiszafüreden működött Egy kulacs, 1857-ből, ezt a verset viseli hátán: Az pálinkát nem ihatom Meg a számban sem tarthatom Korcsmárosné bizony Sólyom Minden nap meglátogatom. Aki iszik belőle Vajon egészségére, Aki ezt ellopja, törje ki a nyavalya. Egy másik tiszafüredi kis bütykösön ez a felírás díszült: „Asszonynak való kis bütykös, ára egy pár csók.” A hetedik terem főhelyén egy mezőcsáti lakodalmas asztal látható, minden teríték cserépből készült A falakon fényképek igyekeznek a mezőcsáti lakodalom hangulatát felkelteni. Ha a cserepeket nem is mutathatjuk be, de egy vőfély-versrészletet ide írhatunk. Ímekeznek, székely bokályok, berecki korsók, majd révi vászon edények. És az egész kiállítást méltón zárja be Aba-Novák Vilmos csodálatos képe: Székely vásár. Gazdag a nép művészete. S hogy milyen gazdag, azt itt egybegyűjtve látjuk a maga teljességében. Meglepetés ez a kiállítás a Nemzeti Galériában. Jó, hogy nyitva volt a nyári turistaszezonban, jó, hogy nyitva lesz szeptemberben is. Mindenkinek meg kell nézni, aki szereti, becsüli a népi fazekasság csodálatosan szép, formákban, színekben különös művészetét. Takács Tibor Lássák uraimék asztal van terítve Tányérral, kenyérrel meg van ékesítve Jenek az ételek mindjárt rá sorjában Ez a sok legénység nem állott híjába. Érdemes vendégek, nem üresen jöttem Étekkel terhelve van mind a két kezem Itt a csigaleves a jó marhahússal Megfűszerszámolva és jóféle borssal. BARABÁS TIBOR: GENUAI RANDEVÚH A néhány év előtti kötetet most, a második kiadás alkalmából terjedelmében közel duplájára növekedve láthatjuk viszont. Nem gyakori eset nálunk, hogy riportokat, útirajzokat másodízben is megjelentessenek. Az is elég ritkán fordul elő, hogy a világ olyan bonyolult korszakában, mint e mostani, a második kiadás változatlan, tehát ma is érvényes megfogalmazásban közreadhasson húsz évvel ezelőtt keletkezett útirajzot. Barabás Tibor írásai kiállották a mindig változó idő próbáit, legrégibb írásai is frissnek, közvetlenül hozzánk szólónak tűnnek napjainkban is. És ezzel már egyben jeleztük azt is, hogy érdemes volt az érdeklődők kezébe adni a „nénuai randevú”-nak ezt a második, bővített kiadását. Szinte önként adódik a kérdés (és érdemes is rá felelni) miért érezzük a kötet valamennyi — tehát régebbi és újabb — írását egyformán frissnek, elevennek, érdekesnek, aktuálisnak? Azt hiszem, egyrészt azért, mert Barabás kitűnő művelője a riportnak, az útirajznak. Szerencsésen ötvözi egybe írásaiban e két műfaj sajátosságait. Mert igazában egyetlen írása sem sorolható szorosan egyik műfaj keretei közé sem, hanem szinte valamennyi a kettő sajátos, színvonalas eggyéolvasztásából jött létre. Barabás írásai dokumentáló jellegűek — akár a riportok — a tényekhez való hűség, a látottak pontos és hiteles visszaadása jellemzi őket. Ám Barabás számára — és így ívelnek át írásai a magas igényű újrajzba — ez csak alap, kiindulás, hiszen az író elsődleges célja személyes élményeinek, érzéseinek és benyomásainak elmondása, sajátos mondanivalóinak kibontakozása, így lesznek Barabás írásai színesek, érdekesek és egyben tanulságosak is. Barabás rövid írásai nemcsak egy-egy táj és város múltjának néhány kockáját villantják elénk, hanem elkalauzolnak jelenébe, a jelen emberei közé is. És — úgy gondolom — ezzel megtalálhatjuk a másik okot, amely magyarázza Barabás riportszerű írásainak huzamos, tartós üdeségét, frisseségét, maradandóságát. Constanzában és Rodostóban, Isztambulban és Athénban, Rómában és Génuában mindig elsősorban az ottani egyszerű emberek köznapi élete érdekli és egy kicsit az ő szemükkel lát és láttat, az ő nézőpontjukból tekint szét a jelen valóságában. Ezért búcsúzhat például Isztambultól így: „A Jedikula árnyai kísértek a hajóig vezető sikátorokon át a kikötőbe. Bealkonyult. A mesék kupolái és minaretjei ismét díszletszerűvé csipkézték a látóhatárt, de a sötétbe merülő hajók, s a nyomorúság árnyai felett egy kikötői felhőkarcolón neonfénnyel gyulladt ki a magyarázat: Amerikai Bank...” Dorogi Zsigmond ötvenöt évvel ezelőtt halt meg fiatalon, harmincegy éves korában a századvég tehetséges írója, Justh Zsigmond. Főúr, de kiválik kortársai közül: nagy terveket hordoz magában. A művészetnek nemcsak lelkes pártfogója, hanem alkotó és tudós is, vitaköröket és baráti társaságokat szervez, parasztjaival Shakespeare-t és Moliére-t játszat. Az osztálykérdést, korának nagy problémáját — francia tárgyú tanulmányai alapján — biológiai alapon véli megoldhatónak. Az addig egymás közt házasodó nemes családok vérét energiával teli parasztvérrel kívánja felfrissíteni, az arisztokráciát és a parasztokat kívánja összeházasítani. Erről Balzac és Zola példájára 14 kötetből álló regényciklust, hatalmas társadalomrajzot tervez. A tervből csak kevés valósul meg, alig néhány kötet. Ezek közül a legjobb a „Faimus” c. regény. Mint a címe is (jelentése: voltunk) jelzi, az arisztokrácia letűnve szükségszerű. Az elfinomodott, tettekre már képtelen arisztokráciát megölik saját világának kötelező korlátai. Köszöntjük kitüntetett népművelőinket Immár hagyomány, hogy augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén kapják meg a szakszervezeti kulturális, agitációs és propaganda munkaterület legeredményesebben tevékenykedő dolgozói a művelődésügyi miniszter által adományozott kitüntetést és dicséretet. A SZOT elnöksége bensőséges ünnepségen adta át a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Hódi Bélának, a MEDOSZ Baranya megyei bizottsága agitációs, propaganda- és sportfelelősének, Rézmann Máriának, a Mezőfalvi Állami Gazdaság kultúrfelelősének, Dézsi Lászlónak, a mátészalkai ÉRDÉRT Vállalat vagonlakó brigádvezetőjének. Miniszteri dicsérő oklevelet és vele járó pénzjutalmat kapott: Kerékgyártó László, a MEDOSZ Heves megyei bizottsága agitációs, propaganda-, sportfelelőse, és Wiszt Ferenc, a marcalgergelyi MEDOSZ klubkönyvtár vezetője A kitüntetésükhöz gratulálunk és munkájukhoz további sok sikert kívánunk.