Földrajzi értesítő, 1956
Irodalom - Fodor Ferenc: A magyar térképírás. 3. kötet (Vagács András)
A kulturális térképek fejezetében sok ide nem tartozót is felvett, így például az egyházmegyék térképeit — melyek a közigazgatási csoportba tartoznának. Még különösebb azonban, hogy itt tárgyalja a »Közép-Európa Atlaszt« is. Ennek az — ismételjük, nem litografált — atlasznak Rónai néni szerzője, hanem szerkesztője. Az elvi összefogáson felül mindössze néhány lapját tervezte ő. (Néhányan a szerzők közül : Szentes Ferenc geológus, Kakas József klimatológus, Jakabffy Imre, Kovács Péter, Fülöp Sándor, Vagács András és mások. Már csak ez a névsor is dokumentálja, hogy nem kulturális, hanem általános földrajzi atlaszról van szó.) Meg kell emlékeznünk a Vagács és Jakabffy által szerkesztett szintvonalas domborzati térképről, annak újszerű, a sárgából (síkság) a zöld (hegy) felé haladó színezése miatt. Egyébként az tévedés, hogy nemzetközi viszonylatban ismeretlen, mert angol kiadása külföldre is több helyre elkerült, és például a Geographica Helvetica ismertette is. A politikai térképek csoportjában tárgyalja a közigazgatási térképek második csoportját. A szerzőnek az a megállapítása, hogy: »Tárgyilagos és tudományos kartográfiatörténet nem foglalhat állást a politikai térképek tárgya, célja, hitele kérdésében, hanem csak kartográfia szempontból foglalkozhat velük« úgy látszik elkerülhette a lektorok figyelmét, mert nem hihető, hogy beleegyezésükkel ilyen tudományellenes kijelentés nyomdába kerülhetett volna. Hiszen ennek az elvnek az alkalmazásával a kartográfiatörténeti mű nem lesz egyéb, mint egy rossz annotált bibliográfia. Nem érthető az sem, hogy a Havas [!] féle (helyesen Havass), témaválasztásában nevetséges, imperialista jellegű »közjogi« térképet »igen komoly és teljesen tudományos alapon álló térkép«-nek nevezi. Érthetetlen előttünk az, hogy milyen alapon emelte ki a közigazgatási térképek fejezetéből az előbb említetteket? Például miért közigazgatási térkép a Honvéd Térképészeti Intézet 1947-es térképe, és ugyanakkor miért politikai az azonos tárgyú , újféle 1838-as? Vagy miért közigazgatásiak a postakörzetek térképei, és miért kulturálisak az egyházkerületekéi? Szerintünk ez mind közigazgatási térkép. Az »Illyefalvi« atlaszok közül csak az egyik kötetet említi. (Egyébként ezek sem közigazgatási atlaszok, hanem gazdaságiak.) Egy szót sem ír arról, hogy ezekhez Illyefalvinak mindössze annyi köze volt, hogy ő volt a szerkesztő és kiadó Székesfővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója, és hatalmi szóval került rá a neve szerkesztőként. Hantos munkáját bővebben kellett volna tárgyalnia. Nem értjük, hogy kaphatott helyet itt a Kézi térképek című csoport. Ez formai, és nem tárgyilagos megkülönböztetés. Fodor itt főleg politikai és közigazgatási térképeket ismertet , az utóbbiakat immár a negyedik helyen. A gazdasági térképek csoportjában először (?!) a közlekedési térképeket, főleg az útvonalhálózatot ábrázolókat tárgyalja részletesen. Nézzük mit ír ugyanezekről az »Áttekintés«-ben, a 317. lapon : ». . .ez már inkább csak a kereskedelmi litográfia körébe sorozható, tudományos jelentőségük ezeknek nem volt«. Mit ír ezzel szemben a 409. lapon, a nem az útvonalhálózatot ábrázoló, egyéb közlekedési térképekről : »A közlekedési térképekhez sorolhatnánk még az izokron-térképeket is. Ilyenek több térképírónktól is vannak, azonban ezek egyrészt csak elméleti jellegű térképek, másrészt amelyek itt-ott megjelentek, kis mértékarányuk alapján mint gazdasági térképek nem jöhetnek számításba«. Azt hisszük, hogy ehhez nem kell külön kritika, különösen akkor, ha arra gondolunk, milyen részletesen és kritikátlanul ismerteti Fodor a revizionista propaganda-brosúrákat és »térképeket«. A szerző a mezőgazdasági, erdészeti, bányászati és ipari térképeket is ismerteti. Súlyos hiányossága, hogy a mezőgazdaságiaknál még csak nem is utal az igen kiváló mezőgazdasági talajtérképekre. Ezek a — Kreybig Lajos irányítás alatt készült — 1 : 25 000-es lapok az egész ország területéről elkészültek , és talán a legnagyobb segítéget jelentik a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A gazdasági atlaszok csoportjában a maga korában valóban úttörő Edvi-Illés— Halász atlaszok hat kiadásából csak hármat említ meg, viszont ugyanennél a műnél más, teljesen lényegtelen momentumot részletesen ismertet. Saját gazdaságföldrajzi térképét itt már harmadik helyen ismerteti. Nem lett volna elég csak egy helyen? Bár Fodor munkájának többi része is kifogásolható, gyengeség tekintetében mégis kiemelkedő a természettudományi téképek fejezete. Alig valamivel jobb a vízrajzi térképeké, melyeket tulajdonképpen szintén az előző csoportba kellett volna sorolnia. A két csoportból a tudományos tartalom ismertetése és értékelése szinte teljesen hiányzik. Egészen jó a kötet turista térképekről szóló fejezete. Külön fejezetet szentel Fodor a Nemzetközi Topográfiai Térképnek. Ennek szerkesztésében Magyarország aktív részt vett az első világháború előtt , és a szerző ezzel le is zárja a tárgyalást. A helyzettel nem ismerős olvasó így könnyen azt gondolhatja, hogy