Földrajzi értesítő, 1960
Értekezések - Erdélyi Mihály dr.: Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén
1 —2 m-rel van magasabban, mint a medrek. A lösz homokosabb és főleg tömöttebb, agyagosabb, felszíne szikes. Sem a Duna-völgyben, sem a pleisztocén Hátságon a futóhomokterületen nincs löszös üledék, nem is keletkezhetett. A hulló por a mozgó kopár homokfelszínen nem alakulhatott lösszé, a szél tovább vitte, kiszitálta. A löszt és a futóhomokot, mint két azonos korú fáciest foghatjuk fel. A lösz az Alföldön és a Dunántúlon fokozatosan, löszös homokkal megy át a folyami homokból kifújt futóhomokba. A Duna-völgy futóhomokja kétségtelenül holocén. A Hátságon bizonyíthatóan csak a löszre és a mésziszapos képződményekre, valamint a megállapított régebbi homokfelszínek talajszintjére fújt homok holocénkorú. A pleisztocén futóhomok tovább mozgott a holocénban. Ma is terjed a homokfelszín. Terjed és terjedt, amikor arra lehetőség van és volt (száraz klímájú óholocén, túllegeltetés, erdőpusztítás, rablógazdálkodás). Mindezek miatt a Hátságon és a Dunántúlon a futóhomok egy részét, mint pleisztocén-holocén futóhomokot kellett jelölni. A szélirány és a medrek. A Hátság legnagyobb részén a szélirány és a medrek iránya egyező. Nem csoda, ha a medreket szélbarázdáknak tartották. A terület legkeletibb medre párhuzamos a buckasorokkal. Az Ágasegyházirétet az Orgoványi-réttől kimutathatóan lepelhomok sáv választja el. Mindkét rét egy meder, de a fő szélirány már nem párhuzamos velük. A Nádas-rét és a Kolom-tó ugyancsak holocén homokkal elválasztott ugyanazon meder két része. Itt a meder fő iránya és a fő szélirány közti eltérés már nagyobb. Innen a Duna felé haladva a medrek fő iránya mind jobban ÉS D-i lesz. A holocén buckasorok már elég nagy szögben metszik a fattyúágakat és néha egészen feltöltik azokat. Az egész Duna—Tisza közén a Ny felé tolódó Duna régi medrei Budapest alatt egy pontban találkoznak. Nem a szél, hanem a Ny-i szárnyában süllyedő hordalékkúp az oka keletkezésüknek. Természetesen a szél mint másodlagos tényező is erősen átalakíthatta azokat. A Duna-völgy mélyebb szerkezetét ezen a területen csak néhány mélyfúrás tárja fel. A völgy kavicsos kitöltése alatt legnagyobbrészt felsőpannóniai rétegsor található, leginkább agyagos kifejlődésben. Több mélyfúrás azonban idősebb pleisztocén folyóvízi rétegsoron is áthaladt, majd a Titel-halom vörösagyagjának megfelelő réteget harántolt, mielőtt a felsőpannóniai képződményt elérte volna (1., 2., 5., 6. ábra). Úgy látszik, hogy a dunántúli párhuzamos völgyek folytatódnak a dunavölgyi kavics alatt a Hátság felé, az idősebb pleisztocénkori erózióbázis irányában. A felsőpleisztocénig a mezőföldi pleisztocén felszín egyenletesen lejtett DK felé, belesimult a Hátság felszínébe, rajta a Középhegységből érkező folyók párhuzamosan haladva tartottak az alföldi mélyvonal felé. A danakavics alatti idősebb pleisztocén rétegsor felé finomodik, a Kígyós-éren túli mélyfúrások anyagában már darakavicsot nem találtam. A felsőpleisztocén elején darabolódott fel a pannóniai tábla, billentek ki az egyes tábladarabok, keletkeztek az egyes süllyedékek a mélyebbre került tábladarabok helyén (5., 6. ábra). Ezek vonzották magukhoz a Dunát. A süllyedékek területén megmaradt a mélyfúrások által feltárt vörösagyagos feküjű idősebb pleisztocén rétegsor. A legnagyobb süllyedék, a kalocsai területén a búzapiaci mélyfúrás 80 m mélységig kavicsban haladt. Innen az idősebb pleisztocén nagyobbrészt agyagos rétegsorát harántolva 118 m és