Földrajzi értesítő, 2000
Irodalom - Fábián Szabolcs Ákos-Tóth József (szerk.): Geomorfológia és domborzatfejlődés (Somogyi Sándor)
IRODALOM Földrajzi Értesítő 2000. XLIX. évf. 3-4. füzet, p. 213., pp. 316-318. Fábián Szabolcs Ákos-Tóth József (szerk.): Geomorfológia és domborzatfejlődés. Tiszteletkötet Schweitzer Ferenc professzor 60. születésnapjára - PTE TTK Földrajzi Intézete, Pécs, 2000. 212 old. SCHWEITZER Ferencet, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszorát, egyben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatóját köszöntötték 60. születésnapja alkalmából közeli munkatársai és barátai a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Földrajzi Intézetének gondozásában megjelentetett fenti című tanulmánykötettel. Az ünnepeltet az Előszóban TÓTH József professzor, az egyetem rektora köszöntötte, röviden méltatva SCHWEITZER Ferenc szaktudományi érdemeit és emberi értékeit. Felsorolta mindazon kiváló tulajdonságát, amelyek a Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatói székébe, ill. a pécsi egyetem professzori tisztébe juttatták, továbbá munkatársai és tanítványai számára olyan elismert tudóssá avatták, akinek neve és munkássága jól ismert a külföldi szakmai körökben is. Életútját az FKI-ban vele közel 40 éve együtt dolgozó MAROSI Sándor akadémikus ismertette tömören bemutatva SCHWEITZER F. tudományos pályájának kimagasló eredményeit, amelyek főleg a harmadkorvégi és negyedkori felszínfejlődés és az akkor keletkezett domborzati formák kutatásában mutatkoznak meg. Kiemelkedően gyakorlati jellegűek azok az eredmények, amikkel a nagyberuházásokkal és a termelés során keletkező hulladékok tárolásával kapcsolatos telephely-kiválasztás földrajzi feltételrendszerének kidolgozásával ért el. MAROSI Sándor felsorolta az ünnepelt gazdag, külföldi tapasztalatokra is támaszkodó tudományos munkásságával elért legfontosabb eredményeit, továbbá eddigi kitüntetéseit. Munkatársai közül BALOGH János (MTA FKI) tanulmányában a Brundes paleomágneses időszaknak a fosszilis talajokban visszamaradt megnyilvánulásaival foglalkozik, amelyeknek anyagát a paksi, a mendei és a basaharci feltárások rétegösszleteinek tanulmányozása során gyűjtött össze. A főleg mágneses vizsgálatokon alapuló értékelés alapján a Szerző igazolva látja a fiatal löszrétegek PÉCSI Márton által végrehajtott tagolását. A következő tanulmány szerzője BOGNÁR András, a Zágrábi Egyetem professzora, egyben az MTA külföldi tagja, aki az Adriai-tenger É-i részében fekvő Susak sziget kialakulását és felszínfejlődését mutatja be. A neves szerző szemléletes térképen ismerteti a sziget belső és külső erők által létrehozott felszínformáit, és azok egyes típusait. A Pécsi-medence kialakulásával foglalkozik egy közös cikk keretében CZIGÁNY Szabolcs és LOVÁSZ György, akik a terület fejlődését három szakaszra tagolják. A szerzők szerint az első szakaszt a pannóniai tenger helyi jellegű süllyedése és annak a felszínfejlődésre gyakorolt hatása jellemezte, a másodikat a szerkezeti mozgások uralták, a harmadik periódus pedig az emelkedő hegység (Mecsek) és a süllyedő medence közötti szintkülönbséget áthidaló hordalékkúpok képződésének időszaka volt. FÁBIÁN Szabolcs Ákos-KOVÁCS János-VARGA Gábor az „Újabb szempontok a pedimentáció problémájához a Keszthelyi-hegység alapján" c. tanulmányukban az újabb vizsgálatok eredményeinek egyeztetése céljából foglalkoznak a hegylábfelszínek kialakulásával, azok klímatörténeti és helyi kapcsolataival. Rámutatnak, hogy a hegylábfelszínek a múltban és a jelenben is a félig száraz területek jellegzetes felszínformái. Az eddigi kutatások szerint a Kárpát-medencében a miocén végén és a pliocén elején a sümegiumban, a bérbaltaváriumban és a villányiumban képződtek hegylábfelszínek, amelyek ma általában 370-340 m és 300-250 m tszf-i magasságban találhatók. A Keszthe-