Földrajzi közlemények 1927.

V. Irodalom - Kogutowicz Károly dr.: Magyarország néprajzi térképe (Kéz Andor dr.)

268 IRODALOM. menyek után van?e jogunk megfelelő topográfiai ismereteket a külföldiek­ ről feltételezni? Azt hiszem egészen bizonyosan nem. Az általános többséget jelző nemzetiségi alapszínbe kerülnek be azután községenkint a nemzetiségi foltok, karikák, pontok stb. Itt követi el szerző a legvégzetesebb hibát. Az egyes foltok, karikák stb. u. i. az illető község területével és népességével arányosak. Tehát ahány község, annyi jelkulcs. (Valószínű azonban, hogy ebben az értelemben bizonyos összevonások is történtek.) Ilyen alapon igazán nem szerkesztettek még nemzetiségi térképet a világon. De nincs is köszönet benne. Az egyes fol­tokat csak úgy tudnám értékelni, ha az 1910-es statisztikai évkönyvből megkeresném a lakosságszámot, a község területét és kitalálnám az össze­­vonás elvét, mert azt a szerző sehol sem mondja meg. A foltok helyes fel­­rakását tehát nem is lehet ellenőrizni, el kell fogadni úgy, amint vannak. Eddig eljuthat mindenki, aki magyarul tud,­­ de az idegen még eddig sem. Itt látjuk be azután, hogy milyen káros és veszedelmes ez a térkép a magyarságra nézve. Szerző egyedül a térképhez mellékelt, csak magyarul nyomatott szö? vegrészben (A térkép jeleinek és színeinek értelme.) mondja meg, hogy: „A körök nagysága arányban áll az illető község népességével és a köz? ség területével is." Erről tehát csak magyarul tudó egyén szerezhet tudó? mást, idegen nem, idegen nyelven a térképnek ez az értékmérője sehol sincsen megmondva. Az idegen tehát a különböző nagyságúra nyomott körök stb. nagyságából, teljesen jogosan, a körök stb. által jelzett nem? zetiség számarányára következtethet csak, azok rejtett értelmére nem gondolhat, mert a körök különböző nagyságban való rajzolásának közön­­ségesen mindig ez szokott az értelme lenni. Ha pedig a köröket így nézi,­­ másképen nincs módjában nézni, a következő épületes felvilágosítá­sokra bukkan: Békéscsaba lakosságából 13.271, Brassóéból 17.831 volt a magyar 1910-ben, Brassóban tehát 4560 lélekkel több magyar lakott, mint Békéscsabán, de a külföldi ezzel szemben azt látja, hogy Brassó karikája egyharmaddal kisebb, mint Békéscsabáé. Gyulafehérváron volt 5226 ma­­gyar, Nagy­sinken 1035 oláh, Nagysink oláh karikája mégis nagyobb, mint Gyulafehérvár magyar karikája. Segesváron volt 2687, Alvincon 776 ma­­gyar lakos, de Segesvár karikája mégis körülbelül egyharmaddal kisebb, mint Alvincé. Körmöcbánya (1501 magyar), Besztercebánya (5261 magyar), Dobsina (1739 magyar) körei egynagyságúak. Lőcséé fele akkora, mint Körmöcbányáé, pedig Lőcsének 2410 magyar lakója volt stb., stb., mert a felsorolást addig lehetne folytatni, amíg csak összehasonlítható pontokra akadunk. Nem teljes joggal kérdezheti?e ezek után a kritika, hogy szabad?e, lehet?e olyan felvilágosító néprajzi térképet szerkeszteni, amelyik a ma? gyarság rovására ilyen hibás fogalmakat kelthet még a jóakaratú érdeklő? dőben is? Kétségtelen, hogy a térkép tudományos szempontból, beavatottak részére igen érdekes kísérlet, de gyakorlati értelemben teljesen csődöt mond, mert ez nem felvilágosító térkép, amelynek megértéséhez előbb Magyarország topográfiájáról és népsűrűségéről kell az idegennek elő?

Next