Földrajzi közlemények 1940.
I. Értekezések - Takács József dr.: A földrajzi nevek használatának új szabályai
9 A földrajzi nevek használatának új szabályai, magyar szavak nagy családjába beleilleszkednek. Ilyenek: Bécs, Velence, Rajna, Vörös tenger. Ezeket meg is kell tartani magyar beszédünkben és magyar nyelvű írott szövegünkben. Sok azonban az olyan földrajzi név, amelynek az eredetitől eltérő, idegennyelvű alakja került bele a magyar köztudatba, amilyen pl. Génua, Tiberis, Jasszi, Lisszabon. Ideszámítanak azok a nevek is, amelyek egykor még helyesen kerültek nálunk forgalomba (Lemberg, Kristiania, Zuiderzee, Csernovic stb.), de ma már nem indokolt a használatuk, mert újabb nevekkel helyettesítette őket az élet. Az ilyen, bármily okból helytelen neveket a helytérőkkel kell kicserélnünk. Kivételek azonban az éphaza területének magyar helynevei. A helynevek legnagyobbrészt az iskolák földrajzoktatása útján terjednek el a köztudatban. Ezért fontos az, hogy a tankönyv és az iskolai térkép földrajzi nevei kifogástalanok legyenek. Ne ragaszkodjunk a földrajzban a régi világ — a történelem — megszokott helyneveihez. A tanuló „nem az iskolának, hanem az életnek tanul". Komoly oka nem lehet annak, hogy az ifjúság elavult és helytelen elnevezéseket tanuljon, csak azért, mert azokat mi megszoktuk. Az életben a változások folytonosak, változnak a helynevek is és ezt a földrajz terén is figyelembe kell vennünk. Ha a tanárnak és általában a felnőtteknek szokatlanok is a változott, új nevek, a tanuló még nem szokott hozzá az immár helytelenné vált elnevezéshez. Nincsen akadálya tehát annak, hogy mindenkor a valóságnak megfelelő, a helyes nevet tanulhassa meg. Politikai szempontok — a mi nagy magyar ügyünkön kívül — nem lehetnek befolyással a helynevek használatára. Az oroszországi Nyizsnyij-Novgorodot tehát Gorkij-nak kell neveznünk, ha mindjárt a miénkkel nem egyező politikájú kormányzattól is származik ez az elnevezés. A túlterheléstől is megóvja a tanulót az, ha egy földrajzi fogalomnak csak egy — mégpedig a helyes — nevét kell megtanulnia. * A földrajzi nevek helyes használatának és írásmódjának kérdése már régi, megoldatlan ügye volt a geográfusoknak. Az utóbbi évtized folyamán — Réz Andor kezdeményezésére — a Földrajzi Közlemények hasábjain indult meg mozgalom a névírás rendezésére, de néhány hosszabb-rövidebb hozzászólásnál több eredménye nem lett. Ezután a Magyar Tudományos Akadémián helynévbizottság alakult. Cholnoky Jenő, a Magyar Földrajzi Társaság elnökének előadói javaslata alapján tárgyalták a helynevek ügyét. Döntés azonban nem történt. Közben egyre-másra adtak ki magyar térképeket és földrajzi tárgyú könyveket a legkülönfélébb névírásokkal. A legtöbb és legrészletesebb — tehát sok névvel teleírt — térképeket természetesen a m. kir. állami (ma honvéd) térképészeti intézet készítette. Ennek az intézménynek volt legnagyobb szüksége arra, hogy a földrajzi nevek ügye minél egységesebben és egyszerűbben rendeződjék. A feladatot a térképészeti intézet egyik geográfus-tagjának, Takács József dr.-nak sikerült megoldania. A magyar térképek céljaira