Földrajzi közlemények 1986.
Szemle - Dr. Vitálisné Zilahy Lídia: Adatok a Pest megyei Monor, valamint környéke néhány helynevének eredetéhez
fenn. Ezt is vizsgáljuk meg, annak eldöntése érdekében, hogy a családokban a gyerekeinkre átruházzuk-e, vagy ne mondjuk tovább, mivel semmi bizonyíték nincs a szájhagyományra. A Monar nemzetségbe tartozók először Orgovány (nem azonos a Bács-Kiskun megyei Orgovány községgel, lásd később) és Tunguz területén szállásoltak. Orgoványról és Tunguzról hajtották hosszú éveken át a ménest Zsiger és Monor szállásig. Egyszer csak megunták a naponkénti hosszú méneshajtást, így Orgoványon és Tunguzon felszedték a sátrakat, és a monori tavak közelében levő szilháti, valamint mádi dombokon (VITÁLISNÉ ZILAHY L. 1982) verték fel azokat, és végleg Monoron maradtak. BAKÁCS I. (1982) 1157. szám alatti 1402. november 16. visegrádi keltezésű oklevélben a kijelölt királyi emberek között MONOR I ISTVÁN neve szerepel. MÁTÉ B. (1976) utal Monor—Monor névelemzése szükségességére. A dióhéjban vázolt monori telepedési mondatöredékre, mint monori szájhagyományra, már BORZSÁK E. (1962) is utalt. Az „Adalékok Monor történetéről" c. cikke bevezetőjében írt a sátorozási és a méneshajtási időszakról. A lényeges szálláshelyeket azonban nem közölte, csak Maglód térségét említette meg. S íme, a már említett mondatöredék Orgovány, Tunguz, Monor, Zsiger szálláshelyekről tesz említést. Ha csokorba szedjük ezeket a szálláshelyeket, akkor történelmileg az 1398. évnél korábbi időpontra jutunk. Az említett szálláshelyeken kívül még szájhagyományi, hiedelemvilági anyag, étkezési, állattartási, építkezési, szóhasználati szokások maradtak fenn. A hiedelemvilági anyag teljesen megegyező a BELLON T. (1979) „Nagykunság" c. munkájában közöltekkel, a lidérces hiedelemanyag pedig a moldvai csángó anyaggal azonosítható. A réti emberek életmódja és ételei hasonlítottak GYÖRFFY I. (1941) „Nagykunsági Króniká"-jában leírtakhoz. Az Egri főkáptalan monori birtokán élő jobbágyok és zsellérek a reformáció alatt szerzett református vallásukat az ellenreformáció alatt és után is megőrizték — ugyanúgy, mint a nagykunságiak. A faluba a német katolikusok betelepítése 1753-ban kezdődött meg. Ezeket a hagyományokat a református családokban unokáról unokára ruházták át. A hagyományozási alkalmakról készült kéziratos feljegyzéseim átolvasása után mindinkább megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy a település névadói csak kunok lehettek. Ezek után vetettem fel DR. RÁSONYI LÁSZLÓ turkológus professzornak azt a kérdést, hogy indokolt-e Monor nevének eredetét a török nyelvek körében kutatni, vagy sem. Etimológiai vizsgálatok RÁSONYI L. professzor 1980. április 10-én kelt magánlevelében közölte velem, hogy az ő kutatásai szerint a Monar helynév azonosítható egy 'köd' jelentésű kun személynévvel. Ezt az eredményt a Nyelvtudományi Társaság Magyar Szakosztályának 1981. május 19-i felolvasó ülésén (VITÁLISNÉ ZILAHY L. 1981), valamint az Acta Orientalia hasábjain is publikálta (RÁSONYI L. 1983). Bizonyos személyneveknek helynévvé válása pedig közismert jelenség. 'Köd' jelentésű személynév a török nyelvekben sok van, pl. a monrag jelentése 'ködöcske'. 'Köd' jelentésű névhez olyan csecsemő juthatott, akinek a születésekor éppen köd volt. Az ilyen természeti nevekről RÁSONYI L. bővebben az Acta Linguistica III. kötetében a „Sur quelques categories des noms", valamint a Türk Kültüra Arastirmalari Mecmuasi, Ankara 1966—1969. évi kiadásában megjelent „Kuman özei Adlari" c. tanulmányában írt. RÁSONYI L. szerint a régi törökségben vannak 'hó, eső, derült ég, délibáb' jelentésű nevek, és a kun nyelvben is találunk ebbe a kategóriába tartozó neveket. A 'Monor' személynév még a Budai szandzsák 1559-es összeírásában is szerepel (KÁLDY-NAGY GY. 1977). Az Orgovány, Tunguz és Zsiger helynevek etimológiájához a következő adatok adnak támpontot. SZABÓ D. (1792) Kassán kiadott „Kisded Szó-tár"-a (p. 166.) az orgovány szót: „tér, v. sík hely, lapátz, laposs, ingyenes mező, v. föld" kifejezésekkel magyarázza. FÉNYES E. (1851) a Magyarország geographiai szótárában említett Orgovány pusztát Pest—Pilis vármegyében, a Nógrád megyei (Rákos-) Keresztúr pusztától délre fekvőnek mondja. A Bács-Kiskun megyében levő Orgovány települést RÁSONYI L. (1966. p. 166.) kun eredetűnek vélte. E szerint a Pest megyei Orgovány helységnév mögött is az orgonabokor-félékhez tartozó növénynév kereshető. A Tunguz helynévre RÁSONYI L.: „Onomasticon Turcicum", c. kéziratos gyűjteményében találunk adatokat, s ezenkívül a következő közleményekből ismerjük: 1298,1303: TOJJUZ, Qaean fia Nogay xan híve (Tarix-i Beibars, Ibn Duqmaq, Al-Aji. (Kiadja) Tizengauzen, Sbornik, 88, 111, 92, 116 stb. ) ХП1—XIV. sz.-ban egyiptomi mamluk név a TOTJUZ, Tonguz (Le Coq, A. v., Türkische Namen und Titel in Indien. In: Garbe—Festgabe, 1927, 2.). 1858/59: kazak Baba Tunguz (Soéinenija С. С. Valichanova. Izd. pod redakcieju N. 1. Veselovskago, Spb., 1904).