Földrajzi közlemények 2000.

Értekezések - Pinczés Zoltán: A magyarországi krioplanációs teraszokról

lejtő esetén a sziklatörmelék - néhány óriási blokktól eltekintve - nem halmozódik fel a krioplanációs fal lábánál, hanem részben a gravitáció, részben a geliszoliflukció révén a lejtő alsóbb részére kerül. A krioplanációs terasz (lépcső) kialakulása A krioplanációs teraszok kialakulásának „megfejtésére" két irányzat is született. Az ismertebb, amelyet Bocs, S.G.-Krasznov, I.I. (1951) fejtett ki részletesen, a folyamatot a krioplanációs fal a fagy hatására történő hátrálására vezeti vissza. A másik nézet a lejtő, ill. a tető ellankásodását, kiegyenlítődését a mélység felé irányuló fagytevékeny­séggel, a felszíni kőzet felaprózódásával magyarázza. Ez az elmélet Obrucsev, S.V. (1937), ill. Szuhodrovszkij, V.L. (1967) nevéhez fűződik. Az első elméletben a hangsúly a lejtő hátrálásra esik, és alábecsüli a teraszfelszínen a mélység felé irányuló fagytevé­kenységet, a másik viszont túlértékeli az utóbbi gondolatot, és lebecsüli a hátravágódás­sal járó elegyengetési folyamatot. Ma a kérdéssel foglalkozó geomorfológusok inkább a meredek lejtő hátrálásával magyarázzák a krioplanációs teraszok kialakulását. A krioplanációs lépcső kialakulásának helyét a domborzat, a lejtő egyenetlensége je­löli ki, amely viszont a különböző ellenálló-képességben megnyilvánuló kőzettani, ill. települési különbségekre vezethető vissza. Ezek a lejtőn több helyen is előforduló nega­tív formák kedvező helyet biztosítottak a hó felhalmozódásához, és így a krioplanációs folyamat megindulásához. A mélyedésben hosszabb ideig megmaradt hótakaró több nedvességet eredményez, az általa kialakított mikroklíma pedig a hótakarás és a fagyvál­tozékonyság idejének meghosszabbodását jelentette. A niváció, valamint a környezetnél nagyobb nedvesség hatására a mélyedés egyfelől mélyül, másfelől felső szélén nivációs fülke képződik, amely „helyet biztosít" a kezdő kriogén folyamatoknak {. Priesnitz, К. 1988). A krioplanációs fal kialakulása és fejlődése folyamán ezek a fülkék meghatározó szerephez jutnak. Már a nivációs mélyedésben, majd még inkább az iniciális teraszon megfigyelhető a felszín két részre tagolódása. Kialakul a meredek lejtő, a krioplanációs fal és alatta az enyhe lejtő (max. 7°). Ez a későbbi stádiumban a krioplanációs fal mere­dekebbé válásával és magasodásával, valamint a teraszfelszín fokozatos nagyobbodásá­val még inkább kihangsúlyozódik. A krioplanációs terasz érett állapotában a fal meredek (60-80°), gyakran függőleges, több 10, esetleg több 100 m hosszúságot is elérhet, ma­gassága általában 5-10 m. A fal maga nem folyamatos, gyakran bontják meg szűk átré­selődések, kapuk. A fal alatt fekvő krioplanációs terasz anyaga különböző szemcsenagy­ságú és különféle eredetű törmelék. Alsó része a teraszfelszín alapját adó kőzetnek a mélység felé irányuló fagytevékenység hatására bekövetkezett kifagyása, felblokkolódá­sa következményeként kialakult sziklatörmelék (eluvium). Később a fagyaprózódás kö­vetkeztében - a kőzet szerkezetének megfelelően - magáról a falról is kisebb-nagyobb tömbök esnek le. Tovább gyarapítja a terasz anyagát az is, hogy a fal aljában lévő szikla­fülke növekedésével a fülke tetejét képező szikla - támasz nélkül maradva - nagyobb tömbök formájában leszakad, és így az üreg fölfelé növekszik. Később kisebb falrészek, a falról leválasztott sziklaoszlopok ledőlésével tetemesen megnövekszik a krioplanációs teraszt borító sziklatörmelék mennyisége. A krioplanáció további szakaszában a fal fo­kozatosan a hegy csúcsáig hátrál, miközben magassága csökken, s kisebb-nagyobb szik­lacsoportok, sziklabástyák, sziklatornyok válnak le róla. Ilyen sziklatorony a csúcsokon is előfordul, jelezve, hogy a krioplanációs folyamat már a tetőig ért, és a korábbi kriopla­nációs falból már csak egy magános sziklatorony maradt meg. A Tokaji-hegységben szép példa erre a Pengő-kő (Pinczés Z. 1960), a Mátrában a Pezső-kő {Székely A. 1961).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék