Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXIV. évfolyam 2017.

2017 / 4. szám - Közlemény - Nánási László: Büntetőeljárási iratkeletkezés a kodifikált magyar jog történetében (1896-1962)

Közlemény Az állam elleni bűncselekmények — mint pl. az 1946:VII. tv. 1. § (1) be­kezdésében meghatározott bűntettben írt demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmény, mozgalom, szervezkedés kezdeményezése, vezetése —jel­legüknél fogva jellemzően szó- vagy írásbeli nyilatkozatokból, vagyis vallomá­sokból és más iratokból állapíthatók meg. De minden más bűncselekménynél is fontosak a személyi bizonyítási eszközök. Ezek jogszerűen csak meghatározott normák alkalmazása révén születhettek. A vallomások valósága kapcsán a Csemegi-kódex tényállásai tilalmakat fogalmaztak meg. Ezek részint az eljárás nem hatósági szereplői — terhelt, tanú, tolmács, szakértő—számára állítottak szabályokat kijelentéseiket, cselekedeteiket illetően, szankcionálva megszegésüket: idetartoztak a hamis tanúzás és eskü (213-214,217,221 -222. §, BHÖ 190-201.), valamint a hamis vád (227,229-230. §, BHÖ 202-210.) tényállásai. Másrészt az eljárás hivatalos személyei számára határozták meg a tiltott magatartás következményeit a személyes szabadság, a házjog, a levél- és a távirdatitok közhivatalnok általi megsértése (193-195. §, BHÖ 132-134.), a közokirathamisítás (393-394. §,BHÖ 145.) valamint a hivatali bűntettek (473, 477. §, 125, 128.) tényállásaiban. A legfontosabb diszpozíciót a 477. § (BHÖ. 128.) jelentette, amely öt évig terjedhető börtönnel fenyegette a közhivatalnokot, aki „azon célból, hogy a vádlottól, tanútól vagy szakértőtől vallomást vagy nyilatkozatot csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármily törvény­ellenes kényszereszközt alkalmaz vagy alkalmaztat”. A bizonyítási eszközök beszerzésére, rögzítésére vonatkozó szabályok az eljárási normákban találhatóak. Ezek a bizonyítás szabályaira, a felhasználható eszközökre tartalmaznak előírásokat. A részletszabályokat, módszereket alacso­nyabb szintű, az adott szervezetre vonatkozó rendelkezések (pl. utasítás, szabály­zat, parancs), valamint a bűnügyi nyomozástudomány, a kriminalisztika tanításai, ajánlásai határozzák meg. A modern magyar jogrend az első eljárási kódex, az 1900. január 1-jén hatály­ba lépett bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. (Bp.) óta a szabad bi­zonyítás elvén áll: felhasználható minden bizonyíték, ami a tény megállapítására alkalmas, a bizonyítási eszközöknek pedig nincs meghatározott bizonyító erejük. Az ennek utódjaként megalkotott, majd annak 1954-es novellájával módosított, egyszerűbb megoldásokat tartalmazó s az 1956-os felelősségre vonások során alkalmazott eljárási kereteket adó alapnorma, a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. tv. (Büp.) megőrizte a korábbi kódex legtöbb előírását. Az 1896-os Bp. az eljárás minden szakaszában — nyomozás (96. §), vizsgálat (121. §), főtárgyalás (331-332. §) —jegyzőkönyv felvételét írta elő az egyes cselekmények rögzítését illetően, mivel ez a „történteket bizonyítja”.

Next