Andics Erzsébet (szerk.): A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben 1. Tanulmány. Iratok 1844. július 4. - 1848. március 12. Kiegészítő iratok a 2. és 3. kötethez. - Magyarország újabbkori történetének forrásai (Budapest, 1981)
Bevezető tanulmány
a magyar konzervatívok nemcsak fenntartották kapcsolataikat, de akit állandóan informáltak is —, hogy a magyar forradalom vívmányai tulajdonképpen „meggondolatlanul adott, meggondolatlanul vagy álnokul kért engedmények” voltak. Az udvar részéről nem történt kevesebb, mint hogy „némi feltételekkel beleegyezett a magyar kormány teljes és tényleges elszakadásába”. Szécsen szerint a magyar minisztériumnak az volt a „fogása”, hogy „a paraszti nyugtalanságokról stb. mesterségesen elterjesztett híresztelések hatása alatt galád módon, meglepetésszerűen kimondták az összes úrbéri szolgáltatások azonnali megszüntetését, a birtokosok ellenálló képességét megbénították . . .”32 Ez a vélemény egyébként szélesen el volt terjedve az arisztokrácia körében. 1848 tavaszán a konzervatívok támadásaikat egyelőre nem a minisztérium, hanem a baloldal ellen irányítják. A forradalmi baloldal ellen a konzervatívok lapja csakhamar megkezdi hadjáratát, mégpedig — jellemző módon — a minisztérium védelmének a jelszavával. „Régi barátaitól tartson a kormány és ne mitőlünk, azoknak követeléseit mérsékelje.”33 „Bizalom a férfiakban, kik a haza átalakítása óriási munkájának felelősségét magukra vállalták.”34 Teszi ezt azért, hogy meggyőzze a kormányt, miszerint a „célszerű engedmények” után „kérlelhetetlen szigorra” van szükség a „rend érdekében”. Ellenállásra buzdítja a minisztériumot a baloldal követeléseivel szemben. Ennek jegyében ítéli el a Budapesti Híradó egyre nyíltabban „a pesti rajongó klubbot ... a pesti zsibongást”.35 országos kampányt szervez a baloldal ellen, az azt szidalmazó cikkek egész áradatát hozza. Különösen a Március Tizenötödikét kárhoztató írások nem kerülnek le a hasábjairól. Petőfi Sándort többször is kiszerkeszti, mint veszedelmes „barricadeurt” és felforgatót.36 Kárhoztatja a Magyarországon is szerinte meglevő Louis Blanc-kat és Blanquikat.37 A baloldali mozgalom hívei „semmivel nem bíró, semmihez nem értő bűnös reményszövők”. A baloldali eszmék hordozói a lap által legnagyobb megvetéssel kezelt „szellemi proletáriusok”. „A társadalmi egyenlőség nemcsak agyrém, hanem valóságos pártütés a teremtő ellen.”38 „Hála az egek urának, a pesti Pilvax-szellem még koránt sem Magyarország.”39 „Félre a Pilvax-diktatúrával, félre a jakobinizmussal” — harsogja. 40 A pesti nép megmozdulásaival szemben — ha óvatosan is, de lényegében — a császári katonaság oldalán van, azt védelmezi. „S hogy még eddig a szenvedélyek nyílt harctere nem jön Budapest, hogy a bőszült agyar - 3! Szécsen—Metternich, 1848. május 13. Iratok. II. köt. 92 — 94. 1. Augusztusban Szécsen már a magyar viszonyok „tarthatatlanságáról” ír a volt államkancellárnak. Uo. II. köt. 130 — 131. 1. 33 Budapesti Híradó 1848. március 25. 289. 1. 33 Uo. 1848. április 1. 313. 1. 35 Uo 1848. május 18. 498. 1. 36 Uo. 1848. május 17., 24., június 17. 37 Uo. 1848. június 18. 577. 1. 38 Uo. 1848. május 17. 469. 1. 33 Uo. 1848. május 18. 473. 1. “Uo. 1848. június 16. 569. 1.