Fordítástudomány, 2004 (6. évfolyam, 1. szám)

Jogi kérdések - Kálmánné Horváth Bea: Törvényszéki tolmácsolás az Amerikai Egyesült Államokban és Európában

Fordítástudomány 2004. VI. évfolyam, 1. szám 75 amely arra utal, hogy az összes bizonyítékot egy tárgyaláson belül mutatják be; 2. azonnali jelleg, amely azt jelenti, hogy a bíró, aki a végleges döntést meghozza, első kézből hallja és látja a bizonyítékokat, ellentétben a civiljogi perekkel, ahol a bíró a tárgyalást megelőzően eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatokat olvas; 3. szó­beliség, amely a tárgyaláson élőszóban elhangzó tanúvallomásra utal. A civiljogi eljárások folyamán a tolmácsnak lehetősége van arra, hogy az írásbeli nyilatkozatokat ő is átolvassa, így felkészülhet a tolmácsolási feladatra. Az amerikai tolmácsokra, ezzel szemben, sokkal erőteljesebb nyomás neheze­dik, hiszen ott nincs erre lehetőség, mivel a tárgyalás egyszeri esemény, ahol az esettel kapcsolatos tények egyszerre kerülnek bemutatásra az esküdtszék előtt. Ezzel szemben a civiljogi eljárás hosszadalmasnak tekinthető a tárgyalást meg­előzően benyújtott írásos dokumentumok vizsgálata következtében. A tárgyalás anyagát a tolmács inkább „blattolja”, mint spontán tolmácsolja. Az amerikai tolmácsok helyzetét még inkább nehezíti a gyors keresztkérdés-feltevések, és az ezektől függő tanúvallomások szimultán tolmácsolása. Fellebbezés esetén rendkívüli horderővel bír a pontos, szó szerinti szövegkönyv, amit a bírósági jegyző jegyez le. Ellentétben ezzel, mire a civiljogi országokban egy ügy tárgya­lásra kerül, számos vitapontot tisztáz a vizsgálat, és a tanúkat csak azokban az ügyekben kérdezik ki, amelyek még megoldásra várnak. A tanúk vallomását nem szakítja félbe az ügyvéd, és nem készül róluk szó szerinti feljegyzés sem. A bíró alkalomszerűen szakítja félbe a vallomást, hogy összegzéseket diktáljon a tiszt­viselőnek, aki gyorsírással jegyzi le azokat. A tanúkat a szokásjogi országokban az ügyvédek faggatják, míg a civiljogi országokban a bíró teszi fel a kérdéseket, amelyeket a védelem és vád ügyvédei előzetesen benyújtanak. Ez nem eredményez spontaneitást, amely a tolmács számára is igen kedvező, hiszen neki is megvan a lehetősége arra, hogy betekin­tést nyerjen ezekbe a kérdésekbe. Az amerikai tolmácsok panasza jogos: a tár­gyalás érzelmileg túlfűtött légkörében a nehézségek mellett nincs meg a lehe­tőség felkészülni a tolmácsolási feladatra. 6. A tolmácshoz való jog Tulajdonképpen minden európai államban biztosítják a tolmácshoz való jogot a vádlott számára, aki nem érti az eljárás nyelvét. Erről tanúskodik az Európa Tanács 1950-ben elfogadott Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Egyez­ményének az igazságszolgáltatáshoz való jogról szóló 6. cikkelye, mely kimondja, hogy a vádlottat olyan nyelven kell tájékoztatni, amit ért, valamint ingyenes tol­mácsszolgáltatást kell számára biztosítani, ha nem érti vagy beszéli a bíróságon használt nyelvet. Továbbá kimondja, hogy a vádlott személyesen legyen jelen ügyének tárgyalásakor (Jacobs és White 1996: 122-23 In: Mikkelson 2003b). A nehézséget az okozza, hogyan történjék a tolmácsolás: szimultán vagy konszekutív módon, hiszen a kétfajta tolmácsolás között jelentős különbség rejlik a vádlott részvételére vonatkozóan. Szimultán tolmácsolás esetén a tár­gyalás egészét közvetíti a tolmács, a konszekutív tolmácsolás esetében viszont csak a tárgyalás bizonyos részeinek összefoglaló tolmácsolását adja. A szimul­

Next